Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-171

16() 171. országos Slés január 22. 18SS. lyamán ezen túlfontosaknak deciaráit kérvények már mások irányában is idéztek fel recriminatiókat és idézik fel a különböző vallásfelekezetek közti egyetértést előmozdítani bizonyosan nem hivatott panaszokat, (ügy van! a jobboldalon.) Azt mondotta Irányi képviselő ur,hogy hibás a kormány eljárása, mert indokot vagy legalább ürügyöt szolgáltat ezen kérvényekre, minthogy a kormány nem mer határozottan eljárni. Felhozta a t. képviselő ur a katholikus congressus szervezeti szabályzatát is. Méltóztassék megbocsátani a t. képviselő ur, nem tartom hivatásomnak most azok bírálatába bocsátkozni, de higyje el nekem, hogy mindezen kérdésekben nem ingádoz a kormány, ha olykor-olykor egy vagy más szempontból nem iryilatkozik és nem siet az elhatározással; hanem mindenek fölé helyezendőnek tartja az állam érdekét, az állam egyik fő érdekének tartja pedig a felekezetek közti jó egyetértést, (Éljenzés és helyeslés) kötelességének tartja kerülni a maga részéről mindazt, a mi ezen jó egyetértést megzavarná. (Élénk helyeslés.) (Csanády Sándor: Ez csak phrasis. (Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: Egy alkalommal már volt szerencsém megjegyezni, hogy az ember oly gyönge, hogy csak phrasisokban tud kifejezést adni gondolatainak. Ha a képviselő ur más nyelvet tud, ám beszéljen más nyelven! (Tetszés jobbfelöl.) Ismétlem, nem kívánok most a katholikus autonómia szervezeti kérdéséről szólani, de legyen meggyőződve a képviselő ur, hogyha azon kérdés egyszer szóba hozatik itt, engem és a kormányt nem fog vezetni sem az egyik, sem a másik felekezet iránti tekintet, hanem vezetni fog egyedül az államérdek iránti tekintet; (Élénk helyeslés) azon államérdek iránti tekintet, a melyből meg kell gondolni azt, a mit egyszer (a baloldalra mutatva.) amonnan mondottam és a mit ma is fentartok (Mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások: Csoda! Zaj.) Ismétlem, meg kell tartani, a mit mondottam és a mit ma is fentartok, hogy minden felekezetnek az államhoz való viszonyát nem lehet egy általános chablon szerint megítélni, hanem figyelembe veendő egyfelől az, van-e azon felekezetnek feje kívül az államon és figyelembe veendő másfelől az, minő anyagi eszközök állanak azon felekezet rendelkezésére. Megmondom ma, hogy ezen szempontok fognak engem akkor is vezetni ezen kérdés eldöntésénél. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És most, midőn sajnálom, hogy újra kellett felszólalnom, engedjék meg, hogy egyszerűen csak ismételjem azt, a mit a minap igyekeztem jobban kifejezni, hogy: gondoljuk meg mindnyájan itt és gondolják meg a házon kivül, hogy a hazafiság elleni legnagyobb bűnt követik el azok, kik, ha nem akarva is, ha öntudatlanul is, felidéznek oly vitatkozásokat, melyek talán még most káros hatás nélkül elenyésztethetők, de ha ismétlődnek, az eredmény az lesz, hogy nem nyer sem egy, sem más felekezet, de veszít közös anyánk a haza, (Hosszan tartó élénk helyeslés és tetszés.) B. Prónay Dezső: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. (Zaj. Halljuk!) Azt hiszem, hogy még ebben a dualisticus monarchiában sem képes senki önmagára nézve oly dualismust létesíteni, hogy egyrészről jelen lenne mint képviselő és távol legyen, hogy ugy mondjam, mint egy bizonyos felekezetnek tagja. Az egyéni gondolkozás módjának kettéválasztását ily értelemben én lehetetlennek tartom azért, mert a végletekre vezetne ha azt mondanák, hogy itt eltekintünk minden felekezeti különbségtől, itt csak képviselőkkel van dolgunk. (Felkiáltások jobbfelöl: ügy kellene!) De igenis, kénytelen vagyok azzal szemben, hogy a t. ministerelnök ur beszédjében reánk utalva jónak látta odafordítani a dolgot, mintha én bizonyos felekezet szempontjából szólaltam volna fel, kijelenteni, hogy igenis, habár magamra nézve is nem vagyok képes oly dualismust létesíteni, hogy magamat teljesen — hogy ugy mondjam — izolálni tudnám attól, hogy egy bizonyos felekezetnek híve gyanánt nevelkedtem, mégis engem itt egy szempont vezet s ez az, a mit országos törvényeink világosan rendelnek és nem felekezetek törvényei, mert az 1791: XXVI. t.-cz. nem felekezeti törvény, annak ignorálása tehát nem egy felekezet jogainak ignorálása, de ha ignorálás esetei felmerülnek, azok országos törvény ignorálásának esetei. Erre utaltam én. Egyébiránt, a mi illeti a ministerelnök urnak azon megjegyzését, hogy meglehet, hogy az általam képviselt álláspont épen a magyarhoni protestáns egyháznak anyagi kárára szolgálna, büszke vagyok arra, hogy mint protestáns többre becsülöm a lelkiismereti szabadságot egyházunk anyagi érdekénél. (Helyeslés a szélső balon.) Berzeviczy Albert előadó :T. ház! Azon helyzetben vagyok, hogy csupán csak egy megjegyzést kell tennem az elmondottakra; vonatkozik ez Mocsáry képviselő ur felszólalására, a ki azt mondta, hogy habár elfogadja a kérvényi bizottság határozati javaslatát, mégis meg kell jegyeznie, hogy ezen kérvények tartalmuknál és irányuknál fogva ugyanoly elbánásban lettek volna részesítendők, mint a most következő tapolczai kérvény. Erre csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy azt hiszem, a kétféle kérvények tartalma közti különbség a t. ház legtöbb tagja előtt evidens, de hogy csakugyan van is köztük különbség, arra nézve legyen szabad oly tekintélyre hivatkoznom, melyet Mocsáry t. képviselő ur is szívesen el fog ismerni, t. i. a t. házra. A t. ház a múlt ülésszak alatt tárgyalt ezekhez tökéletesen hasonló kérvényeket és tárgyalt ugyanakkor a tapolczai kérvényhez hasonló kér-