Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-171

171. erszáges ftléi január 22. 1883. 161 vényt is és mig az izraeliták emancipatiójáról szóló törvény eltörlését sürgető kérvényt ugyanoly elbánásban részesítette, mint minőt a, tapolczai kérvényre nézve a bizottság most javaslatba hoz, addig az úgynevezett katholikus kérvényekre nézve ugyanazon határozatot hozta, melyet a bizottság nevében volt szerencsém javasolni. Egyébként a bizottság határozati javaslata egy szónok kivételével mindenki által elfogadtatván és az ellen csupán egy ellenindítvány tétetvén, miután azon egy indítvány és szónoklat a ministerelnök ur beszédében, melyhez részemről is hozzájárulok, tökéletes czáfolatát találván, én egyszerűen arra szorítkozom, hogy a t. háznak újólag elfogadásra ajánljam a kérvényi bizottság határozati javaslatát. (Élénk helyeslések.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom ; következik a szavazás. A kérdés az lesz: elfogadja-e a ház .... GÖndÖCS Benedek: (Zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Nem lehel szólani! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Zárszóhoz nem lévén jogom, nem szólhatnék, de kérem ä t. házat, (Felkiáltások: Nem lehet szólani! Halljuk az elnököt!) voltak esetek, hol a t. ház megengedte. (Nagy xaj. Halljuk az elnököt!) Elnök: Én már majdnem a kérdést is föltettem és a képviselő úrról nem is tételezhettem fel, hogy szólani kivan, mert hiszen ellenindítványa 10 tag által nincsen aláírva. (Felkiáltások a bal- és szélső balról: Halljak! Halljuk!) GÖndÖCS Benedek: Nem lévén jogom szólani, kérem azt — a mint ez előtt is megtörtént, hogy megadatott egyes képviselőknek a szólási jog, ha nem volt is indítványuk 10 tag által aláírva — méltóztassanak nekem is megengedni, hogy szólhassak. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem lehet! A bal- és szélső balon: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatik látni, hogy a ház türelme úgyszólván ki van merülve. (Felkiáltások a szélső lalról: Halljuk! Jobbfelöl: Nem lehet!) Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék most elállni a szótól. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, a házszabályoktól el nem térhetek. Mikor a ház olyan türelmetlen, bajos szólani. (Helyeslés jobbfelöl.) A kérdés tehát az lesz: elfogadja-e a ház a kérvényi bizottsághatároiati javaslatát, igen vagy nem ? Ha ez el nem fogadtatnék, akkor fogom féltenni a második kérdést: elfogadja-e a ház (xöndöcs Benedek képviselő ur ellenindítványát? Mielőtt ekként a kérdéseket feltenném, méltóztassék még egyszer meghallgatni a Göndöcs képviselő ur határozati javaslatát. Szilágyi Dezső; A házszabályokhoz kívánok szólani. [Hátijuk!) Tökéletesen igaza van a t. elnök urnak, hogy a házszabályok szerint Gröndöcs képviselő urat szólási jog nem illeti; hanem én tisztán emlékszem arra, hogy voltak esetek, KÉPVH. líAPLÓ. 1881—84. IX. KÖTET mikor tíz aláírással nem volt ellátva egy indítvány és a képviselő kifejezte azon kérését, hogy engedtessék meg neki még egyszer szólni, a ház e fölött minden esetben határozott. Minthogy a képviselő ur nem kér egyebet, csak azt, hogy ezen kérelem felett a ház határozzon, én méltányosnak tartom, hogy ezen kérelem a ház határozata alá bocsáttassák. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Én magam is kijelentettem, hogy a háznak joga van megadni a szót a képviselő urnak, de azt mondtam, hogy látva a ház hangulatát és tekintve, hogy már a kérdés feltevésénél voltunk és nem ott, a hol a képviselő urat ha szó illette volna is szólhatott volna, bajos lesz szólnia. De ha a ház kívánja, én felteszem a kérdést. (Felkiáltások : Halljuk a kérdést!) Kérdem a t. házat, hogy méltóztatik-e Gröndöcs képviselő urnak a szót megadni. (Igen! Nem!) A kik megadják,méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A ház többsége megadja. GÖndÖCS Benedek: T. ház! Mindenekelőtt köszönetet mondok, hogy méltóztattak megengedni, hogy igen röviden szólhassak. A t. ministerelnök ur szombaton jelezte, miszerint felteszi rólam, hogy tüzet gyújtani nem akarok. Igaza van, fogadja köszönetemet ezért a ministerelnök ur; de egyúttal, midőn e kérvények tárgy altatnak, bocsássanak meg nekem, hogy lehetetlenség megjegyzés nélkül hagynom, amit ina kellett szomorúan hallanom, különösen a t. szélső baloldal padjairól, hogy azok, a kik a kérvényt beadták, az államot akarják veszélyeztetni, azok reactionáriusok. Hiszen kérik a honatyákat (Nagy derültség) hová forduljanak e hon lakói, polgárai, ha nem az országgyűléshez ? Ha betegség van, az orvost hívjuk; ha egyes felekezeteknek panaszuk van, nem fordulhatnak máshová orvoslásért, mint az országgyűléshez. Ha a betegséget gyógyíthatlannak találja az országgyűlés, elutasítja a kérvényezőket és a folyamodók meg lesznek nyugtatva. De midőn orvosság ajánltatik, az ellen általában az hozatik fel, hogy a katholikus egyháznak nagy vagyona van, azért tehát hallgasson. Engedelmet kérek, a katholikus egyháznak [Halljuk!) 10—15 ezer lelkésze van, a ki küzd a megélhetés nehézségeivel. (Zajos ellenmondások. Derültség.) De azért a legtisztább hazafiak, a hazának ők nevelik a legjobb polgárokat. (Nagy zaj. Halljuk!) Igaz, hogy van ötszáz vagy ezer, a kinek nagy vagyona van (Felkiáltások: Nem az övék!) legalább élvezői annak a vagyonnak; hát mármost azt mondjuk, miután ők a vezérek: mert nagy vagyon van kezetekben, nagy jövedelmet húztok, tehát hallgassatok, ne beszéljetek! Megvallom őszintén, ezt nem hagyhatom, semmi szín alatt sem hagyhatom megjegyzés nélkül. Én azt hiszem, hogy midőn az a 11 ezer lelkész felszólal és a 21