Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-171

j 58 '71. országos- ttl lebegett a törvényhozás előtt, de elfogadom azt, hogy a bíróság a törvényt egyes coneret esetben alkalmazza. Mi következik ebből? Az, hogy 5B. §. tulaj donképen majdnem tárgytalan. Ha szükséges, hogy precizirozva legyen az egyes vallású felekezeteknek azon joga, a mely az anyakönyvek vezetését illeti, mindaddig, mig e fontos ügy az egyes lelkészekre van bizva, kell, hogy a törvényben határozottan körvonalozva legyen. Ezen kérvény, a mely kimondotta, hogy a kormány kezdeményezzen törvényhozási intézkedést, a tekintetben, hogy azon lelkész, a ki egy más felekezethez tartozó egyént megkeresztel, köteles legyen az illető lelkészt értesíteni, 1881, ápril 2-án a képviselőházban következőleg intéztetett el: „Jelen kérvény, mely az azt benyujtó á. és h. ev. egyházak országos jogállása tekintetéből, mind pedig a bevett vallás felekezetek jogi helyzetének, viszonosságának, kölcsönös békéjének szempontjából a leggondosabb figyelmet és behatóbb tanulmányozást kívánja meg, a ministeriumnak a ministerelnök utján, megfontolás végett és annak következtében szükségessé válható törvényhozási eljárás kezdeményezése czéljából kiadatik." Több, mint egy év telt el azóta és nem is említve azt, hogy a törvényjavaslatnak már benyújtva kellett volna lennie, a kormány még azt sem látja szükségesnek, hogy e kérdésben praecis állást foglali on el. íme ha ily kérdésekkel szemben a kormánynak magatartása — ha nem akarom is mondani, hogy kétértelmű, de legalább is mondhatom, hogy homályos. És mi ennek a következése ? Az, hogy merülnek fel oly jelenségek, mint e kérvények alkalmával, a melyekkel szemben a ministerelnök ur, mikor máiveszélyt lát a dologban, szükségesnek lát oly álláspontot elfoglalni, a mit én őszintén üdvözlök, Ez az egyik. De van még egy másik kérdés, a melyben a kormány álláspontját, mig az előbbi kérdésre nézve csak homályosnak kellett jeleznem, most már engedelmet kérek, határozottan kétértelműnek kell j éleznem. A benyújtott kérvényekben foglaltatik azon kívánalom is, hogy az úrbéri telkeket terhelő papi járandóságok megóvassanak. Legyen szabad ezt egy kissé példákkal Mustrálnom. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A papi járandóságokat illetőleg a bevett vallásfelekezetekre nézve az 1791: XXVI. t.-cz. intézkedett még pedig annak 6. §-a oly minden kétséget kizáró világos módon, hogy ámbár majdnem egy század múlt el ezen törvény hozatala óta, nem tudok esetet — pedig igyekeztem utána járni — hogy e törvény félremagyarázására még csak kísérlet is tétetett volna mindaddig, mig a közel múltban, nem tudom mi okból — de kétségkívül azon remény által vezéreltetve, hogy most a kísérletre a kedvező hangulat megvan, megvan a levegő, a és január 22. 1883. melyben a parasita növény tenyészhet — megkezdődött a törekvés ezen világos törvény félremagyarázására és kijátszására. (Vyy van! a szélső halon.) Ha van törvényünk t. ház, a mely világos, a melynél a félremagyarázásnak lehetősége is ki van zárva, ugy'ez kétségkívül az 1791: XXVI. törvényezikk 6. §-a, a mely világosan kimondja, hogy az idegen felekezet lelkészének való adózásra senki sem kötelezhető, stólára, fpárbérre, természetben való szolgálmányokra, lelkészi földek művelésére, a törvény munkával való adózást mond, ez utóbbira nézve a mint akkor szokásban volt. Tudjuk, nálunk az egyes egyházközségekben, gyülekezetekben a lelkészi járandóságok kivetésének kulcsa a múltban a volt úrbéreseknek úrbéri telke volt; rendszerint azután vetették ki az egyházi járandóságokat, a féltelkes felét, a negyed telkes negyedét fizette az egész telkekre kivetett egyházi járandóságnak. Ez volt a kulcs, hanem hogy ezen papi járandóságok reálterhet sohasem képeztek, világos abból is, hogy midőn a telekkönyvi intézmény meghonosittatott, sehol sem vették azt figyelembe: és mindennek daczára megtörtént, hogy egy plébános felhasználva az alkalmat, hogy most kedvező a hangulat, bepanaszolt egy azon helységben lakó evangélikus lakost, még pedig megindítja az eljárást a szolgabíró, fellebbezés utján az ügy a közigazgatási bizottság elé került és ugy az alispán, mint a közigazgatási bizottság felmentette az evangélikus lakost és elutasította a panaszló félt, ellenben a t. cultusminister ur elmarasztalta. (Éljenzés és derültség a szélső baloldalon.) Ezen egy esetben igen, később azután ezen sérelmes rendelet az evangélikus egyház által felterjesztetvén, visszavonatott. Hiszen előfordulhatnak ily egyes bureaukraticus botlások azon nehézkes apparátus mellett, a mely nálunk van, sőt szinte lehetetlen is, hogy ilyesmi ne történjék. De daczára annak, hogy a minister sérelmes rendeletét visszavonta, még azon évben másképen intézkedett. Győrmegyéből Gönyőről hasonló panaszszal lépett fel a plébános és a szolgabíró, az alispán és a közigazgatási bizottság által is elutasittatott. Midőn tehát a törvény értelmében sem lett volna semmi helye az appellátának, a t. eultusminister ur jónak látta ez ügybe beavatkozni. Elmondta ugyan az igaz, hogy az ügy érdemébe nem bocsátkozik, hanem újabb vizsgálatot rendelt el az iránt, hogy a szoígálmányoknak pénzértékre való átszámítása helyesen történt-e ? Hogy ez a dolog érdemébe való beavatkozás-e, azt a t. ház megítélésére bízom. Mit bizonyít ez ? Azt, hogy a kormány magatartása ezen ügyekben oly kétértelmű volt, hogy természetesnek találom, ha ily kérvények keletkeznek.