Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-171

171. rrszűgos ülés jnuaár 22. 1883 155 egész t. ház előtt, hogy nem azért ellenzem, mert zsidók, hanem mert akarom, hogy ők nemesbüljenek és egyszersmind vegyék fel a keresztény vallást. (Hosszas derültség.) Ne menjünk visszafelé, hanem ők jöjjenek közelebb hozzánk. Ez nem azt teszi, hogy gyűlöljük, hanem hogy felemelj tik a zsidókat, hogy ők is jók és nemesek legyenek. (Zaj. Derültség.) Ezt akartam Mocsáry t. képviselő urnak megjegyzésére igazolásomul elmondani. Jánossy János: Mocsáry képviselőtársam megjegyzéseit, személyes támadásait nem csak visszautasítani kötelességem, de egyszersmind szükségesnek tartom egész férfiassággal tiltakozni az ellen, hogy engem itt bárki is palám et püblice az antisemitismus lényegével megillessen, csak azért t. ház, mert elég férfiassággal, bátorsággal bírtam kijelenteni, hivatkozván, hogy engem nem vallás- és osztály-gyűlölet vezet, mondom bátor voltam kijelenteni és kifejteni az olyan házassági intézkedésnek veszélyességét, politikai és vallási indokokból, melyekről a priori is bizonyos, hogy vallásilag komoly aggodalmakra adnak alkalmat, másrész pedig a magyar nemzet ériekeit és nemzeti szokásait veszélyeztetik. Nem akarok a reciprocitással élve, recriminatiókba bocsátkozni, de mégis szükségesnek tartom a katholikus kérvények ellen felhozottakra röviden kijelenteni azt, (Felkiáltások: Esnem személyes kérdés. Nemieket.) Szavaim félremagyaráztatván, talán jogom van azok értelmét helyreigazítani. (Halljuk!) A katholikusok csak jogaikat kérelmezik és érdekeik kielégítésére teljes törvényes eszközhöz folyamodnak, mert hiszen a legcompetensebb fórumhoz, az ország képviseletéhez, a törvényhozáshoz fordulnak : ezért valóban nincs értelme az ellenök intézett támadásoknak, melyek a vallás szabad gyakorlatát is kétségbe vonhatnák rájuk nézve. De egyről mégis meggyőzött a t. képviselő ur és ez az: ha a t. képviselő ur pártja kormányra jönne, talán ínég a kérelmezési joggal sem élhetnének a katholikusok. Ezt akartam kijelenteni. Yidovich György: A folyamatban lévő vita arról győzött meg, hogy a fenforgó kérdésre nézve a házban szörnyű confusió uralkodik. Sokkal egyszerűbb a kérdés, mint a minőnek méltóztatik azt tekinteni. Például Mocsáry igen t. képviselő ur a kérvényeknek nagy fontosságot tulajdonít, mert a papok irták alá, de nemcsak azt mondta, hanem azt is, hogy valósággal támadás az állam ellen s a reactió kezdete. Ugron Gábor képviselő ur pedig nem tulajdonít a kérvényeknek fontosságot azért, mert azt csak papok irták alá, tehát hátuk megett nem áll senki. Én a kérvényeknek sem nagy fontosságot, sem kis fontosságot nem tulajdonítok, hanem tulajdonítok épen annyi fontosságot, a mennyit megérdemelnek: ezek néhány olyan embernek, a kik hivatalt töltenek be, a nyi- j latkozatai, bizonyos ügyekben, a melyek részint megtörténtek, részint megtörténendők lesznek. Ezekkel foglalkozni reactionaliter vagy liberaliter, hogy visszafelé vagy előre haladjon, az állampolgároknak tökéletes joguk van. Itt mondattak oly dolgok, a melyek a kérdéssel szoros összeköttetésben nincsenek. így felhozatott az egyetem, a mi ugyan a kérvényekben előfordul, de vele kapcsolatban felemlittetett a seminarium. Méltóztassék megengedni, az egyetemen fönnáll a theologiai facultás, az igaz, de a seminarium fentartásához az államnak semmi köze nincs. Felhozatott továbbá a püspökök nyilatkozata és pedig összeköttetésben a kérvényekkel. Már engedelmet kérek, mi sokkal előbb tárgyaltunk itt ehhez hasonló irányú kérvényeket, mint a püspökök nyilatkozatai történtek volt. De azért nem vitatom, nem tagadom, sőt megengedem, hogy a püspök ök nyilatkozatai és a kérvények egymással összeköttetésben vannak. Nos, ha igy lenne is, még sem a haza elleni cselekmény, sem a reactiótól való félelem, sem az állam elleni támadás azokból bebizonyítható nem volna. Továbbá felhozatott az is, hogy minő fizetés, vagyis inkább minő jövedelemben részesül a főpapság Magyarországban és minőben részesül Francziaországban. Hát kérem, abból, hogy az egyik helyen jobb, a másik helyen gyengébb fizetésben részesülnek, még nem következik az, hogy tehát a hol jobb fizetésben vannak, ott jó dolguk van. (Derültség.) Ez épen olyan, mintha mi panaszkodnánk itt a szabadság elnyomása ellen, sürgetnők a vallásszabadságot, a lelkiismereti szabadságot és a t. kormány avval felelne neklínk, hogy menjünk Muszkaországba, ott még rosszabbul megy. (Derültség.) Azonban felszólalásomnak legfőbb tárgya nem ez, hanem az igen t. ministerelnök urnak tegnapelőtti beszéde, (Halljuk!) Az igen t. ministerelnök ur többek közt azt mondja: „Ez a régi reversalisokat akarja feleleveníteni." Én, GöndÖcs képviselő ur beadott határozati javaslatához nem szólhatok, az ő irányát, nézeteit nem ismerem; de a ministerelnök ur szavaira bátorkodom kinyilatkoztatni, hogy akár a katholikus egyház, akár a katholikus clerusra történt ezélzás abban az ő beszédében, vagy a közbekiáltásokban: sem az egyház, sem a clerus a reversalisok idejét vissza nem óhajtja. (Helyeslés.) Nem óhajtja pedig azért, mert egy gyűlölt intézményt, a melynek semmi eredménye nincs, visszaóhajtani valóban oktalanság volna. A hatalom sokszor megteszi, meg is tette azt, hogy gyűlöletes intézményt fentart, ha eredményét tapasztalja; de hogy fentartson ilyet, midőn eredménye nincsen, arra példát nem tudok. Már pedig a reversalisok azon időponttól kezdve, a hogy a törvényhozás még 1848 előtt kimondta, hogy érvénynyel nem birnak, minden hatályukat 20*