Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-171
152 171. országos ülés január 22 1883. következik a harmadik, t. i., hogy ezen a talajon a clerus a maga hatalmát felépítse. Magyarországnak nagy anyagi romlása közepette a birtokos osztály sorai közül egyedül a főpapi osztály tartotta meg háborítlanúl, csonkítatlanul fényes anyagi helyzetét. Felhasználva ezen előnyét azon nagyhatalommal együtt, amelylyel kétségtelenül bír a maga híveinek szellemére, ez bátorította őt fel arra, hogy most ily követelésekkel fellépjen ; felbátorította és teljesen osztozom e tekintetben Irányi Dániel képviselőtársam nézetében, felbátorította erre őtet a minden magasabb elvi és erkölcsi alapot nélkülöző jelenlegi kormányrendszer, (Ugy van! a szélső balon) a mely mindenek felett a maga saját létének fentartását tűzve ki feladatául, nem mer véteni senkinek, hanem legyez mindenkit, kedvez mindenkinek, a kinek részéről czéljainak elérésére hathatós korteseszközöket remél, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Legyen szabad remélnem, hogy ez utóbbi tekintetben azon nagyfontosságú nyilatkozat után, a melyet a t. ministerelnök ur részéről hallottunk, talán egy újabb aera fog ^következni. Ekkoráig a dolog ugy volt, a mint ezt Irányi Dániel t. barátom elmondta. Méltóztassék most már megengedni a t. ház, hogy magokra a kérvények némely tárgyaira is néhány rövid észrevételt tegyek. Ezen kérvényeknek első kathegoriájaaz alapokkal és iskolai ügyekkel foglalkozik. A mi az alapok és a mi az alapítványok kérdését illeti, sikerült ezen kérdéssel a elerusnak egy nagy, hatalmas izgató szert készíteni magának. Pedig méltóztassanak elhinni, hogy az alapok és alapítványok ezen hires kérdése, annak lényegét tekintve, egyáltalában nem bir azon fontossággal, a mely neki tulajdoníttatik. Az alapok és alapítványok kérdése ugy állíttatott össze, mintha arról volna szó, hogy abban más felekezetek osztozni akarnak. Méltóztassék elhinni, hogy ezen más '"felekezetek, nevezetesen a protestánsok, biztosítani merem igen t. képviselőtársamat, — ismerem azok nézeteit és felfogását — nagyon távol vannak attól, hogy osztozni szándékoznának ezen alapok és alapítványokban. Először is azon oknál fogva, mert igen jól tudjuk, hogy ha valaha rákerül a sor az 1848 : XX. t.-cz. életbeléptetésére, akkor a protestánsoknak , vagy bármely más felekezetnek tökéletesen mindegy, akár ezen alapítványokból, akár más valamely pénzalapból fogja-e megkapni az őt illető segélyt, akármelyik zsebből adja azt az állam, ez a dolog lényegére nézve mindegy; de igen jól tudják azt a protestánsok és más felekezetek, hogy a dolgok, illetőleg a vallási és az erkölcsi administratió rendje jelentékenyen megzavartatnék az által, ha ezen alapítványok jövedelme rendeltetésétől elvonatnék, szóval, hogy ez nem lenne czélszeríí eljárás. Általában ez idő | szerint senkinek sincs szándéka megváltoztatni a viszonyokat és radicális eszközökhöz nyúlni. Az alapítványok kérdése igen egyszerűen abból áll, hogy azok a költségvetésbe befoglaltassanak, mert az valóban tűrhetetlen állapot, hogy most az alkotmányosság aerájában még mindig fennálljon egy darab absolutismus, hogy Magyarország alkotmányos ministere valamely közvagyont kezelhessen a nélkül, hogy az országgyűlésnek érte felelős lenne. Ez az egész, ebben áll veleje az alapítványok kérdésének. {Helyeslesek a szélső baloldalon.) A elerusnak azonban nem az a czélja ez alkalommal, hogy ezt megakadályozza, hanem egészen más czélok lebegnek szemei előtt. A clerus ez alkalommal meg akarja szerezni magának az alapítványokat és saját kezeibe akarja keríteni, azért tolta előtérbe azon eszmét, hogy az katholikus vagyon és a katholikus felekezet tulajdona, hogy azután ő maga tagadván, ellenezvén az autonómia létrejövetelét, ezen alapítványokkal teljes tetszése szerint bánjék. (Igaz! Ugy van!) Hasonló a kérvényezők eljárása a tanintézetekkel szemben. Ezeket is épen ugy magának szeretné eltulajdonítani a (derűs, mint az alapokat és alapítványokat. A tanintézetek és a közoktatás nagy kérdésének részletezésébe nem kívánok bocsátkozni, nem akarom érinteni a kalocsai érseknek és a szatmári püspöknek azon nagyfontosságú igen érdekes felfedezését, revelatióját, hogy t. i. a katholikus autonómia létezett s létezik, csak a formája más és hogy ne képzeljék a protestánsok, hogy csak az az egyedüli autonómia, melylyel ők birnak; én a katholikus hitű polgárokat csak arra kérem a közoktatás kérdésében, hogy tegye mindenik kezét szivére és feleljen, kinek kezében látja inkább biztosítva a közoktatás és felvilágosodás, a szabadság ügyét, az államéban-e, vagy a cléruséban? Es aztán feleljen azon követelésekre, melyek e kérvényekben a tanintézetekre vonatkozólag előadatnak. Felhozatik az egyetemre vonatkozó követelés a kérvényekben. Az egyetem mostani helyzete az 1848-iki nagy idők egyik alkotása. Az 1848: XIX. t.-cz. azt rendeli, hogy a budapesti egyetem kizárólag a magyar kormány rendelkezése alá adatik, most a kérvényezők a Pázmány-féle alapítványra hivatkoznak. Eltekintve attól, honnan vette a hírneves érsek azon pénzt, melyből az egyetemre az alapítványt tette, vájjon nem azon birtok jövedelméből-e, melylyel ő mint haszonélvező az állam részéről dotáltatott. Göndöcs Benedek: El is költhette volna! Mocsáry Lajos: Legyen szabad csak annyit megjegyeznem, hogy hiszen azon Pázmányféle alapítvány az egyetem költségeinek legfeljebb csak harmadrészét fedezi és ezen harmadrész fejében az állam tart itt a fővárosban a katholikuI sok részére egy seminariumot, de ettől eltekintve,
