Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-169
112 169. oruágM ülés január 19. 18S3. le, abban, a mely eddig is csak az adóhátralékosok számát szaporította. De t. ház, van ezen §-nak még egy pontja, a mely eddig nem kifogásoltatott és ez az utolsó bekezdés, a melyben az mondatik, hogy jövőre nem ugy lesz, mint eddig, hogy t. i. a közös Láztartásban levő az ő saját adója után tartozott fizetni a hadmentességi díjat, hanem az ilyen közös háztartásban levőnek adóját, ha a családfő adója nagyobb, mint az illetőnek saját adója, a családfő tartozik fizetni. Én ezt súlyosítónak tartom és nem javítónak, azért ezt ezen szakaszból kihagyatni indítványozom. Már tegnap megjegyeztem, hogy azért, mert egyes helyeken visszaélések történhetnek, az igazságon rést ütuí nem szabad. Nem szabad pedig Magyarországon, különösen ezen a téren, mert ezeu intézkedés a családiasságot, a patriarchális életet kiirtani van hivatva. Ha a családfőt azért, mert gyermekeit magához öleli és családjában mintegy összekulcsolva tartja, azt is, a ki különben önálló adófizető, azzal sújtjuk, hogy mert az ő adója nagyobb, mint az önálló adófizető fiáé, ezen adót ő tartozik fizetni: nagyon természetes, hogy a családfőben azon gondolat fog támadni, hogy kidobja azon gyermeket, a mely az ő kiadásait szaporítja. Igazságos-e ez? Ennélfogva éa azt indítTánj'ozom, hogy ezen utolsó bekezdés hagyassék ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa): „A 2. szakasz utolsó kikezdése hagyassék ki." Ernuszt Kelemen: T. ház! Engedje meg a t. ház, ha egy pár indokkal iparkodom Lesskó barátom indítványát támogatja. Mindenekelőtt bocsánatot kell kérnem, ha egy távolabb fekvő alapra térek vissza s kiindulási pontul nem az 1880: XXVII. t.-czikket veszem, melynek módosításáról most szó van. hanem azon törvényt, mely amannak megelőzője volt: a védtörvényt. És ha én a védtörvénynek, mely ennek szülője, szellemét megértettem és azt helyesen értelmezem, ott igenis ki volt mondva az általános védkötelezettség és ki volt mondva, hogy azok, a kik szellemileg vagy physieaiSag a hadkötelezettségnek megfelelni nem képesek, kötelesek legyenek, a végből, hogy az igazság helyre legyen állítva, a helyettük vérzők és családjaik számára pénzügyi áldozatot hozni. Ez teremtette azon közös alapot, mely a humanisticus czélnak megfelelni van hivatva; de távolról sem volt a törvényhozásnak az az intentiója azonban, hogy ezen törvény egy olyan fiscalis törvénynyé elfajuljon, (Élénk helyeslés balfelöl) a mely egyszerűen kiszivattyuzási okul fog szolgálni. Ezen kiindulási pontot szem előtt tartva, érteném azt, ha a pénzügyminister ur s vagy az előadó ur részéről az alsóbb néposztályok anyagi érdekeit szemmel tartó argumentum ellen azon ellenvetésgel jönnének, hogy az által koczkáztatva lenne ama közös alap létrejötte. Csak ezen egy argumentumot fogadhatnám el, mert eredeti szempontból kiindulva, el kell vetnem mindent, a mi nagyobb összegek előteremtését ezélozza. Azért méltányos és figyelembe veendő Lesskó t. barátomnak ellenvetése, mely bizonyos néposztály érdekeit óhajtja felkarolni, a gyakorlati életből merítve az indokokat. Azon ellenvetések, melyeket erre nézve a t. pénzügyminister ur tett, bocsánatot kérek, engem nem capacitáltak. Azt mondta először is, hogy nem állnak Lesskó barátom számításai, hogy az 2 frt 40 kr. vagy 3 frt földadót fizet, hanem sokkal többet fizet. Bocsánatot kérek, akkor, midőn egy osztályt adóemeléstől és adópréstől meg akarok menteni, nem fogadhatom el argumentumul azt, hogy azon osztály még súlyosabban van terhelve, mint annak védője felhozta. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ki kell jelentenem azt is, hogy ha igaz az, hogy a kiindulási pont a physicai szolgálat és hogy mert nem egészen helyes a progressiv lánczolat felállítása, mégis, miután ez már behozatott, mindenesetre a szegényebb osztályoknál kell történni a könnyítésnek, mert azok először nehezebben teljesítik az adófizetést és továbbá, mert problematicas, hogy van-e keresetük. Ellenkezőleg, mind azt mondják, hogy nincs kereset s épen ezért a felső vidékekről a napszámosok kivándorolnak Amerikába. (Ugy van! balfelől.) Hogy az könnyítés, hogy az illető házigazdának vagy az apának segítségére van, az meglehet, nem akarok nagyon scrupulosus lenni ennek a latolgatásában. De tény az, hogy ez nagyobbára indokul szolgál a katona-köteles legényeknek megszökésére Amerikába s ez már felhozatott a házban is s soha senkinek eszébe se jutott azt tagadni. Az tehát, a mit a t. pénzügyminister ur felhozott, határozottan semmibe nem vehető indok. A mit a t. előadó ur mondott, hogy ez méltánytalanságot vonna maga után az illető mesteremberekre stb., ez megint furcsa argumentum, hogy valaki egy bajt arra való utalással akar orvosolni, hogy mivel a másiknak még nagyobb baja van, ezen bajon sem akar segíteni; bajoskodjauak közösen, vigasztalják egymást ugy, a hogy tudják. Lesskó t. barátom indítványával, hogy a pénzügyi bizottság újabb számítással ezt is figyelembe vegye, azt akarjuk elérni, hogy ne csak a földbirtokos osztály érdekei iránt ne legyünk igazságtalanok, hanam a másik irányában se. Nem akarjuk mi a pénzügyminister ur financiális 1 cireulusait abban a tekintetben zavarni, hogy a
