Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-163

163. országos ülés ja«uár 12. 1883. í fegyverkezés a béke fentartásának legbecsületesebb módja. Hanem ezen becsületes eszköz kezd nekünk már sokkal többe kerülni, mint egy tisztességes háború. A folytonos béke, mély e mellett állandólag leköti a nemzet erejének legjavát, Magyarországnak és a monarchia két államának többjébe van már, mint a mennyibe Európának legnagyobb háborúja került. Csak 67 óta a monarchia két állama együttvéve közel két milliárdot költött ezen fegyveres béke fentartására. Tudjuk, hogy ama szerencsétlen s következményeiben oly végzetes háború, minőhöz hasonlót az új kor alig tud felmutatni, a franczia háború körülbelül ugyanennyibe került, ügy hogy ma már nem csoda, ha a nép kérdezni kezdi, vájjon előnyösebb-e ezen folytonos fegyveres békét fentartani, vagy nem volna-e kevésbbé veszélyes dolog egy tisztességes háborúnak tenni ki az országot ? Mondom, igy kezdenek gondolkozni, ámbár ennem oszthatom azoknak nézetét, a kik igy gondolkoznak. De a kormány szempontjából nagyon megfogható, hogy hatalmát nem tudván másra alapítni, tisztán a fegyverkezésre alapítja s hiányozván nála a hatalmaknak azon legerősebb alapköve és támasza, mely a kormányokat egyáltalában erősökké teheti: a nemzeti jólét, másra, mint a fegyverekre hatalmát nem alapíthatja. (Igaz! a szäsö balfelöl.) Ha a kormány fértiaiban volna még egy kis tisztelet azon hely iránt melyet betöltenek, ha tisztelnék azon traditiót, melynek alapján ők ide székeikbe jutottak, akkor megszívlelhetnék Deák Ferencz azon mondását, ki a folyton fegyverkező kormányokat arra figyelmezteti, hogy erejöket alapítsák a nép szeretetére, boldogságára és megelégedésére ; mondásra, melyben arra ösztökéli a kormányokat, hogy kössék össze sorsukat a népek sorsával, mert a nemzetek urat cserélni készek, hanem a jó sorsot senki örömest fel nem cseréli. Hanem erre a jó sorsra, a nép szeretetére a mi kormányunknak nincs mit támaszkodnia. Ezen kormánynak hatalma nem alapulhat máson, mint a fegyvereken és én belátom, hogy ők kénytelenek ez útra térni. De t. ház, nem is a saját erejét alapítja ezekre, mert a mi kormányunk ereje voltaképen nem ezen fegyverekben áll, hanem azon szolgaságban, a melylyel ezen fegyvereket megajánlja. (Ugyvan! a szélső balon.) ~Ezen fegyverek valami más hatalom erejét növelik. Nevelik azon hatalom erejét, melynek ellenőrzésére a mi kormányunknak sem ereje, sem bátorsága nincs. Es mi alatt mi itt a magyar parlamentben az ujonezok megajánlásáról tanácskozunk és azt hiszszük, hogy ezt az áldozatot saját országunk biztonságára hozzuk, nem tudhatjuk, hogy ezen ujonezok nincsenek-e más ezéfra lekötve. A legközelebbi múltból nem példát, de megtörtént eseményt tudunk, hogy hátunk mögött kötött és a magyar parlamentnek soha be nem jelentett szerződések, a magyar hadseregnek és az egész monarchia hadseregének ereje felett hosszú éveken át disponáltak és azt egy bizonyos irányban lekötötték. Ha pedig lehetséges volt tudomásunk nélkül megkötni egy szerződést, a mely Berlin felé kötötte le hadseregünket esztendőkön keresztül, akkor nincs garantiánk arra nézve, hogy ugyanezen hadsereg más állam irányában nem fog-e leköttethetni. (Ugy van!a szélső balfelöl.) A. mint le tudták kötni megkérdeztetésünk nélkül Németország irányában, nincs garantiánk, hogy épen ugy le nem köthetik Muszkaország iránt. Azon hadsereg legénysége, melynek legfőbb tiszte az orosz főtisztek egészségére toasztiroz, soha sem lesz tisztában az iránt, hogy nem fog-e az orosz czári marsch hangjai mellett masírozni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Miután nem viseltetünk bizalommal a kormány iránt, még ha máskép megajánlanék is, ezenujonezjutalékot nem szavazhatjuk meg ezen kormánynak. De még egy más szempont is tiltja, hogy ezen ujonczjutalékot megszavazzuk. És e szempont az, hogy miután ezen uj onczjutalék a közös hadseregbe osztatik be, Magyarország függetlenségét és biztonságát kellőleg megóva nem látjuk. Tudjuk, hogy léteznek törvények, a melyek a közös hadsereg intézményét megállapítják. Tiszteljük azon törvényeket addig, mig törvények és mert törvények. De nem ismerjük el e törvényeknek elvi jogosultságát. A törvény a nemzetnek önmagában rejlő és a nemzetet megillető természeti jogán alapszik és nem a mesterségesen összehozott, összetartott és a nemzet igazi akaratát nem is mindenkor hiven representáló többség I akaratán. (Igaz! a szélső baloldalon.) E törvény addig tart, mig az a papiros, a melyre az irva van. És mi egész erőnkből ellenezzük, hogy az sokáig fennálljon és nem fogunk soha nyugodni mig ezen törvény fennáll és annak fentartására mi soha egy lépést sem fogunk tenni és ezért e törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadjuk el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Csanády Sándor : Önálló hadügy, pénzügy, kereskedelem és külképviselet azon kellékek, a melyek nélkülözhetlenül szükségesek arra, hogy egy ország, egy állam önálló, független legyen, hogy egy nemzet szabad, következőleg boldog, elégedett leliesen, hogy önnön maga rendelkezhessék sorsa, jövője, vére és vagyona felett. Useink évszázadokon keresztül a legnagyobb mérvű vér-és vagyonáldozatokat hozták a magyar nemzet önállóságának megszerzésére, megtartására. Minden áldozatra készen voltak a valódi alkotmányos szabadságért. Küzdöttek egész odaadással a nemzet jogaiért s küzdelmeiket a kivánt siker koszorúzta, daczára annak, hogy hazánk, nemzetünk folytonosan a török-tatár, osztrák, muszka hordák dulásainak pusztításai és rablásainak voltak kitéve. (Ugy van! a szélső balon.)\