Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-163

;• 163. orszá^as ülés január 12. 18S3. Daczára mindezeknek sikerült a haza szere­tetében, az alkotmányhoz való hü ragaszkodásban egyesült nemzetnek megvédelmezni a magyar nem­zet önállóságát, függetlenségét. Sikerült a nemzet­nek ezen legdrágább, legbecsesebb kincsét szent örökségül reánk, utódokra hagyni. És mi a reánk hagyott szent örökséget megvédelmeztük egész odaadással, egész erőnkkel, sőt az 1848. örök di­csőségű korszakban az alkotmány sánczaiba be­vettük a haza összes polgárait, közös erővel küz­döttünk és megvédelmeztük a nemzet önállóságát és függetlenségét az önkényuralom, a zsarnokság ellen és küzdelmünk rendesen az osztrák hadsere­gek megfutamításával végződött, mignem a vilá­gosi gyalázatos árulás és az 1867., valamint az 1878-iki közösügyes kiegyezkedésck, mely ki­egyezések utóbbika a jelenlegiministerelnökTisza Kálmán ur politikai hitehagyása, hogy ne mond­jam árulása következtében köttetett meg — meg­fosztották a nemzetet őseink vérével szerzett és fentartott ezredéves önállósága és függetlenségé­től, hazánkat osztrák tartományúvá sülyesztették és a nemzetet Ausztria és Bécsnek uszályhordo­zójává, szolgájává,adófizetőjévé tették,e nemzetet az anyagi megsemmisülés örvényébe merítették, kol­dusbotra juttatták. T. ház, a nemzet jelenlegi szá­nandó, nyomorúságos helyzetének oka azon körül­ményben rejlik, mert a mai nap már a nemzet sorsa, jövője, vére és vagyona fölött nem a nemzet megbízottai s nem azok intézkednek, kik hivatva lennének a nemzet meggyőződését híven tolmá­csolni, hanem a nemzet sorsa, jövője fölött intéz­kednek egészen idegen elemek, intézkednek leg­inkább a nemzet ellenségei. (Igazi TJgy van! a szélső halon.) Oka a jelenlegi szánandó, nyomorú­ságos helyzetnek az, hogy a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban megszavaztatni kért 43 ezer néhány száz újoncz nem Magyarország, nem a magyar nemzet, hanem Ausztria, Bécs érde­kében szavaztatnak meg a jelenlegi országgyűlési többség, a kormánypárt által; megszavaztatnak a nemzet érdekeinek háttérbe szorításával, a nemzet megsemmisítésére, a nemzet tönkrejuttatására. (Igaz! TJgy van ! a szélső halon.) Hiszen t. ház, ifjaiuk besoroztatnak a közös hadseregbe, idegen nemzetiségű tisztek parancs­noksága alá, idegen német vezényszó mellett s be­soroztatnak a nélkül, hogy a törvényhozó testület, vagy a kormány gondoskodnék arról, hogy ifjaink kebeléből ki ne irtassék a haza iránti szeretet, be­soroztatnak mindig a nélkül, hogy gondoskodás történnék az iránt, hogy a nemzet fiai, az ifjúság ne jöjjön oly lélekrázó körülmények közé ä hogy saját hazájuk, nemzetük ellen lennének kénysze­rítve küzdeni, hogy ne legyenek kényszerítve test­véri gyilkos harezot folytatni, a mi egyértelmű az ifjúság elerkölcstelenedésével (Igaz! TJgy van! a seélsö haloldalon.) Én, t. ház, a kinek legforróbb óhajtásom az,­hogy hazánk, szeretett hazánk, Magyarország, ön álló, független állam legyen, hogy nemzetem bir­jon az államiság, az alkotmányosság minden kel­lékeivel; kinek legfőbb óhajtásom az, hogy e nemzet a szellemi és anyagi jólét magaslatára emel­kedjék, minthogy ugy vagyok meggyőződve, hogy e haza, e nemzet mindaddig önálló, független nem lehet, mig az 1867. és 1878. közösügyek nem száműzetnek a haza határáról, mely közösügyek okai a haza, a nemzet minden bajának, minden sze­rencsétlenségének, mely közösügyek, egyezkedé­sek átokcsapásként nehezülnek a nemzetre épen ugy szellemileg, mint anyagilag, közerkölcsileg és mert a jelenleg megszavaztatni kért újonezok is az általam említett közösügyes hadseregbe szán­dékoltatnak besoroztatni, kik ezen közösügyes tör­vények támogatására lennének hivatva; én, t. ház, a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, miután maga Tisza Kálmán ministerelnök ur is ezen kö­zösügyeket, mielőtt még a határozat magaslatáról a közösügyek fertőjébe sülyedt volna, átkosaknak nevezte, én, mondom, e törvényjavaslatot még azon esetben sem fogadnám el, ha annak elfogadásától feltételeztetnék a nagv német birodalommal meg-­kötendő véd- és daezszövetségnek létrejövetele, mely szövetségnek feladata lenne Lengyelország helyreállítása. (Helyeslés szélső halfelől.) A lengyel nemzetnek a legtágasabb alapokon való alkotmány­nyal megajándékozása és a lengyel koronának a magyar király fejére tétele oly feltétel alatt azon­ban, hogy Lengyelország és Magyarország között semmi más összekötő kapocs ne legyen, mint a fe­jedelem személyének ugyanazonossága. A nagy német birodalom kárpótlásul nyerne területkiter­jesztést a német elemnek a nagy német biroda­lomba való beolvasztásával. Mondom, nem fogad­nám el az általam említett feltételek mellett sem a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, a mely feltétel, hogy megtörténjék, lelkem mélyéből óhaj­tom. Annál kevésbé fogadom el jelenleg, minthogy e törvényjavaslat elfogadása által Tisza Kálmán ministerelnök ur rendelkezése alá 40 és néhány ezer újoncz adatnék, mely erőt ő okvetlenül nemzet­gyilkos politikájának támogatására használná; miután nem akarom azt, hogy a nemzet virága, az ifjúság elosztrákosittassék, nem akarom azt, hogy nemzetellenes czélokra használtassák fel, nem aka­rom azt, hogy idegen érdekekért ontassék vére: a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosság­ban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el, vagyis más szavakkal egyetlen egy újonezot, egyet­len egy katonát sem adok a közösügyes hadse­regbe. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs többé fel­jegyezve ; ha szólani senki sem kivan, a vitát be­zárom. Szavazás előtt szó illeti még az előadó urat és a minister urat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom