Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-163

4 163. országos ülés január 12. 1883. léknak reánk eső számát: de a magyar országgyűlésnek elvitázhatlan joga az, hogy ezen újonczjutalékot megajánlja-e, vagy pedig megtagadja. Mintán nemzetközi szerződésekről van szó, azokat nekünk egyoldalúlag felbontanunk nem lehet; ezen törvények alapján egyoldalúlag nem szállíthatjuk lejjebb az újonczjutalékot, mint a hogy meg van állapítva, de elvethetjük egészében és jogunkban áll azt megtagadni, (ügy van! a szélső baloldalon.) És én azt hiszem t. ház, hogy a körülmények ez idő szerint olyanok, a melyeknél fogva nekünk ezen jogunkkal élnünk nemcsak lehet, hanem kötelességünk is. (Helyeslés a szélső balon.) Ahadügyi kormánynak eljárásában olyasmiket tapasztalunk, a melyek a magyar parlament méltóságát mélyen sértik, a mi kormányunk eljárásában pedig semmi bizalomgerjesztőt nem találunk arra nézve, hogy az újonczjutalékot ezen kormiirynak megszavazzuk, minthogy oly hadsereg számára kéretik ezen újonczjutalék, a melynek mi elvi jogosultságát soha el nem fogadhatjuk és ezen okoknál fogva kívánjuk megtagadni az újonczjutalékot (ügy van! a szélső balon,) T. ház! A hadügyi kormány néhány esztendő óta ugy bánik a parlamenttel, hogy egyik kényszerhelyzet után a másik kényszerhelyzet elé visz bennünket és az állapotokat csak akkor tárja felelőttünk a maguk valódi világosságában,a mikor a hátralépés már igen nehéz, ha épen nem lehetetlen. (Ugy van! a szélső balon.) A czélokat, a melyekre tör, akkor, a mikor az első lépést megteszi, eltitkolja előttünk és csak akkor, amidőn két-három lépés már meg van téve, lesznek e czélok előttünk világosakká, a midőn már nekünk visszalépnünk jóformán alig lehet. Nem említek többet, csak azt említem fel, a mi e tekintetben a hadseregnek új reorganisatiója alkalmával történt és a mi e tekintetben igen jellemző. Az a törvény, a melyre a t. honvédelmi minister ur és a t. előadó nr is hivatkozik és a mely 800 ezer főben állapítja meg a hadsereg létszámát, ezen eljárás következtében máilényegesen ki van forgatva. Tudjuk, ugyanis, hogy azon 800,000 főnyi létszám fentartására, beleértve a természetes okok, mint pl. halálozás folytán beálló fogyatkozást, elegendő azon 331,414 ujoncz, mely Magyarországból kerül ki, szóval elég az, a mit rendes újoncz alakjában az ország megajánl. Ámde ezen kivül még az egész összegnek megfelelő 10%-nyi póttartalék ajánltatik meg, 3,955 főben, a mi a létszámon felül esik. Ez a létszám t.< ház, eddig nem volt beszámítva a hadseregbe; azok, a kik mint póttartalékosok be voltak sorozva, nem képezték integráns részét a hadseregnek, nem voltak katonák, nem voltak felesketve, csak papíron voltak és a szolgálatra be nem hivattak. Ez oly contingens volt, melyre a hadsereg számíthatott akkor,^midőn az ellenség előtt sorai meggyérültek, hogy a 800,000 főnyi létszám azokból eompletiroztassék. Most t. ház, a nélkül, hogy magát a czélt a háznak bejelentették volná, a létszám nagyobbá tétetett és pedig a nélkül, hogy a háznak valaha tetszett volna arról tudomást venni. Ezek a póttartalékosok most föleskettetnek a besorozás alkalmával; s nem csak föleskettetnek, sőt be is vonatnak 8 heti szolgálattételre, azért, hogy kiképeztessenek ; ezek tehát most rendes integráns részét képezik a hadseregnek. Azon eljárást, melyet ily módon követtek, akarják követni tovább is. Már a delegatio alkalmával kijelentette a közös hadügyminister, hogy a póttartalékosok ideiglenes behívását is el fogja esetleg rendelni, természetesen megváltoztatván az erre fennálló törvényt. Most már csak egy lépés van odáig, mert ezek rendes katonák lettek, most már csak az van hátra, hogy ezek kiképezve lévén, ha a szükség kívánja, be is hivassanak és a hadügyminister már is hirdeti, hogy a szükség beállott, mert azt mondja, hogy a leszállított létszámban lévő századok már is oly kicsinyek, 50 emberből állván, hogy e miatt az administratió és a helyes kiképzés lehetetlenné válik ; szükséges tehát, hogy a századok létszáma completiroztassék. T. ház! Akkor, mikor az új reorganisatio behozataláról volt szó, akkor nem említette senki sem itt a házban, sem másutt, hogy a századok létszáma oly csekély, hogy majd idővel apóttartalékosok behívása szükségessé válik, ennélfogva a budgetet fel kell emelni, ugy, hogy azon törvény, a mely alapját képezte a hadsereg fennállásának és melyre maga az előadó ur és maga a honvédelmi minister ur is hivatkozott az indokolásban, e törvény ma már nem létezik. Ily eljárás mellett t. ház, a közös hadügyminister iránt sem viseltethetünk bizalommal és az általa kért ujoncz jutalékot neki meg nem ajánlhatjuk. De nem viseltethetünk bizalommal, különösen a hadügyi dolgok körül követett eljárása következtében, maga iránt a magyar kormány iránt sem. Itt is különös dolgokat tapasztalunk. Mig az egyik oldalon csupa fegyvercsörtetést hallunk, mig itt a parlamentben mindig új felszerelésekről van szó, várak alapításáról, hajók felszereléséről, hadsereg reorganisatiójáról: addig más tekintetben folyton a mélységes mély békéről biztosítanak, ugy hogy az embernek valóban nagyon nehéz megtalálni az összefüggést vagy pedig az őszinteség legkisebb nyomát is, mely ezen folytonos békehangoztatás és ezen folytonos fegyver csörtetés közt van. Már magában a királyi trónbeszédben, interpellátiókra adott válaszokban, a delegatiók előtt tett nyilatkozatokban mindenütt a béke szellemét látjuk, sőt még a boldog újesztendő-kivánás alkalmát is arra használják fel, hogy erről a békéről minket biztosítsanak. Egész theoriává tették ezt, melynek megtalálták a jelszavát, azt mondják: a folytonos