Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-148
90 348. országos ülés ieszainber 7. 1882. den constatálom, hogy 1880-iki felszólalásom óta, hazánk legfontosabb vizi útjának a gönyő-dévényi ágnak állapota nem hogy javult, de rosszabodott. Rosszabbodott pedig az által, mert Ausztriában a Duna-szabályozás keresztül vitetett, az átmetszések Bécs körül és alól elkészíttettek és az osztrák hegyekből a kavicsot a Duna árjának sebessége következtében lehordja a magyar Dunába és azt a Csallóközben rakja le és a medret be iszapolja. Ennek következménye az az orinokoi állapot, a melyben ezen közlekedési vonalunk sinlik. A hol ma még búzát aratott a csallóközi ember, két év múlva talán ott a gőzhajó fog járni és a hol ma a Duna van, két év múlva iüzvesszős és kakás sziget képződik, hat év múlva pedig ott talán szánt ekével a csallóközi ember. A Duna eliszapolása következtében a meder mind untalan változik, elszigetesedik, elzátonyosodik, ennek következménye pedig az, hogy szeptember és október hóban a hajózás felfelé rendszerint lehetetlenné válik és egész uszályhaj órtsj táborozik Gönyő felett, nem érhetvén fel Bécsbe Regensburgba. T. ház? Freycinet volt franczia ministerelnök, megelőzőleg pedig közgazdasági és földmívelési minister akkor, mikor a francziai nemzetet 1870—1871-ben az az óriási csapás érte és az 5 milliárdnyi sarcz miként lefizetése iránt folytak a tanácskozások, e tekintetben is felvetvén a kérdést, utalt Francziaország vizi hálózatára s egy tüzetesen kifejtett beszédben a franczia törvényhozó testület előtt indítványozá, hogy Franeziaországnak ezen sarcz kifizethetése és általában pénzügyeinek rendbehozhatása czéljából áldozni kell csatornái-, viziutai tökéletesítésére. Enquéte küldetett ki, mely elé szakszerű tervek terjesztettek s az eredmény az lett, hogy 1874-ben a franczia parlament elhatározta vizi hálózatának, hajózható vízi-csatornáinak oly módon való kibővítését, hogy mintegy 3 ezer kilométernyi vizi-út lesz készen Franczia országban 1895-re. Ez óriási ezélra nem volt fukarkodó a franczia nemzetgyűlés 5 1 millió 800 ezer frtnyi nagy összeget szavazott meg, természetesen részletenkint, annak megvalósítására; különösen pedig Parisnak, a Doués hajózható csatornán kőszénnel olcsón leendő ellátására. Igaz, Francziaország könnyebb helyzetben volt: nagy pénzerőkkel rendelkezett és csatorna-rendszerét már a nagy király, XIV. Lajos megkezdte a Garonne-Rhone csatorna által és vizi-útai nem voltak úgy elhanyagolva, mint a mieink. Nálunk a mennyire hazánk történetébe visszapillanthatunk, a „Ferencz'•'-csatorna előtt aligha találunk ilyen nagy fontosságú eultur törekvések nyilvánuíásaira; azonban ép azért, mert reánk, a mostani nemzedékre marad a hivatás őseink mulasztását helyreállítani és azonkívül zilált pénzügyi viszonyainkat épen a közlekedési utak olcsóbbá tétele által j avítani: kénytelen vagyok a t. minister nr különös figyelmét felhívni viziútaink hajózhatóvá tételére; a mint is örömmel veszem tudomásul azon kijelentést, hogy 1867 óta hibásan vezettetett ez az ügy, vagy aláhanyatlott és ő több súlyt akar reáfektetni s többet akar e téren tenni. Különösen ajánlom tehát, mint első sorban nem localis érdekűt, de az egész Magyarországra nézve nagy fontossággal birót,a gabonatermelő alföld termésének idejében, olcsó áron nyugatra vihetése szempontjából a Gönyő-dunai rész szabályozását. Ez az első teendő; és úgy tudom a t. minister ur jelentéseiből, hogy a t. kormány tett már e részben tanulmányokat, az adatok előtte fekszenek és igy nem kétlem, a t. minister ur nyilatkozni fog, hogy ebben a tekintetben remélhet-e a t. ház talán nem sok idő múlva egy részletes előterjesztést. A t. minister ur figyelmét kétségtelenül nem kerülte ki az, hogy a Lajthán-túli kormány szintén idejét látva, hogy az osztrák tartományok vízhálózatának szabályozására törvényjavaslatot terjesszen a Beichsrath elé. Móricz Pál: {Közbeszól) Nem tartozik ide. Thaly Kálmán: Ha nem tetszik Móricz Pál t. képviselőtársamnak, sajnálom, de jogom van ezeket elmondani, hazám érdekében állónak tartom, tehát előadom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tanulmányozom a tárgyakat, engedelmet kérek, nem a levegőből beszélek, itt vannak kezemben az osztrák Duna és mellékfolyói szabályozására vonatkozó legújabb szakmunkák. Ha odaát milliókat nem kímélve, mindenkép iparkodnak, hogy a maguk vízhálózatát kifejtsék és osztrák kavicscsal a mi dunánkat eliszaposítsák: akkor mi magyarok nem követhetjük a struezmadár politikáját : fejőnket a homokba bedugva, semmit nem tenni s bevárni a veszedelmet. A t. minister ur kétségkívül ismeri dr. Russ Viktor reichsrathi tagot, ki ép úgy, mint Suess, tanulmánya tárgyává tette a vízügyek terét és legújabb művében a Duna-Elba csatornát tárgyalja, mely minket is érdekei. Azon munkában Pozsony és vidéke is bevonatik a közlekedési hálózatba, mert az Elba mellékfolyója, a Morva összeköttetvén Bécsen felül a Dunával, különösen a cseh kőszénszállításra volna ezen út alkalmas és a pozsonyi kőszénfogyasztókat Magyarországtól elvonná. Odakünn szorgalmasan dolgoznak a Duna és Odera foly óknak haj ózható csatorna általi összeköttetésén is. Ez oly vállalat, mely egyenesen a magyar törvényhozás hozzájárulásától függ, a mennyiben a Morava vizének hazánk határában is felhasználása által jöhetne csak létre. Ezen hazánkat is az észak-európai gabona piaczczal és az északi kikötőkkel vizi-úton összekötni hivatott vállalat létrejövetele ellen jól tudom, aRotshild-consortium által nyomás gyakoroltatik, a mennyiben az a Nordbahnnal versenyezni fog. Azonban a valódi •
