Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-148

M8. or^ágois filét d.'ezcmber 7. 1882. 9^ -érdek az egyes consortium nyomását — bízom benne — meg fogja semmisíteni és ezen csatorna, a, mely hazánkat is az olcsó tarifák következtében egyenesen összefogja kötni Németországgal, mihamarébb létre fog jönni. Ezen vállalattal szemben, mint a mely közvetlenül érdekli hazánkat, állást kellene foglalnia a közlekedési minister urnak is. A mi a Duna-szabályozásnál követendő további irányt illeti, én kettőt tartok fontosnak a dévény-gönyői mindenekelőtt valósítandó szabályozási munkálatok mellett. Egyik az, a mit Jozipovich képviselőtársam, horvát testvérünk felhozott. Én, a ki a horvát-szlavón ministerium költségvetésének tárgyalása alkalmával kötelességemnek tartottam testvéri békülékeny hangon szózatot intézni hozzájok, ismétlem ezen testvéri békülékeny érzület kifejezését és kész vagyok részemről szaviizatommal a horvát-szlavón méltányos érdekeket mindig előmozdítani és valamint Jozipovich t. képviselő ur hangsúlyozta, a vukovár-samaci csatorna kiépítését, én is ajánlom a minister ur figyelmébe. Igen fontos ezen csatorna az illető vidék fölvirágzásának szempontjából, de fontos Budapest és Fiume szempontjából is ; és igy a magyar és a horvát érdekek e tekintetben igen szerencsésen találkoznak. Ezen csatorna vállalat, mivé! a terepviszonyok kedvezőek és könnyen kivihető, nem igényel tetemes költséget. E csatorna ugyanis a Száva és a Dana összesarkalásának mellőzése következtében nevezetesen közelebbre fogja hozni a Száva vidékét és annak jelentékeny kivált tengeri termelését Budapesttel, valamint egyúttal Fiúméval is. Ezért pártolom én ezen csatornát mindjárt a dévény-gönyői szabályozás után. Végül az Al-Dunára kell áttérnem, a dunai Vaskapu kataraktáinak felbontását és szabályozását illetőleg, kapcsolatban a tiszai torkolat helyes irányú vezetése és a tiszai-szabályozásnak eddig sikeresen meg nem oldott vállalatával, mely az országnak annyi milliójába került. Nagy ügy ez t. ház, korántsem meríthető ki egy oly igénytelen felszólalásban, a milyen az enyém. Nem is óhajtom ezt, hanem — engedjen meg a t, minister ur, nem kicsinyeskedésbőí, mint előbb válaszában említé, hanem a nemzet és az alföld jól felfogott érdeke szempontjából óhajtom: nyilatkozzék a t. minister ur az iránt, vájjon az ő rendszere a régi rendszer-e a Tiszaszabályozás tekintetében? És valamint a viziutakra nézve némi rendszerváltozást méltóztatott jelezni, ugy várhatunk-e valamit a tekintetben, hogy az eddigi Tisza-szabályozás kárhozatos sok millióba került, de sok kárt tett rendszere gyökeresen új rendszerrel fog felváltatni ? Nevezetesen a Tisza,-szabályozás kulcsát nem ott kell keresni, hanem, a mint szakemberek azt már kimutatták a Duna-katarakták elhárításában, hogy t, a Tisza vize minél gyorsabban rohanjon alá és a víznyomás megszűnjék, továbbá a Tisza torkolata más helyre fektettessék, miután az jelenleg mintegy radiális vonalban ömlik be a Dunába és a Duna víznyomás a Csongrádig és még tovább is érazhető. Ha Paleocapa terve szerint a Tisza torkolata más oldalt vezettetik, a nyomás meg fog szűnni és a viz könnyebben fog lefolyni a Du nába. Mi volt eddig a Tisza-szabályozás? Az átmetszések és a töltések rendszere. De ez is hibásan, Paleocapa, a kinek genialitását és szakértelmét tagadni eddigelé még senkinek sem jutott eszébe, csak 14 átmetszést tervezett a Tiszán és a t. mérnök urak — Herichék — létesítettek 109-et. Ez által rohamossá tették a Tisza lefolyását, kiszárították a Hortobágyot és a Tisza vidékét és az árviz Szegedet elseperte és ki tudja mennyi kárt fog még tenni. Igaz, emeltek töltéseket, de a Tisza is folyvást emeli medrét az iszap által, T. ház! Ha vízszabályozási munkálatainkon végig tekintünk, a Tiszaszabályoz ásnak eddig követett mását csakis Chinában találj uk. A Yangtse-kiang és Hoangho folyamok ép ugy vannak szabályozva, mint a Tisza, t. i. átmetszve és örökösen feltöltve, ugy, hogy ma e folyamok medre sokkal magasabban fekszik, mint a váró sok és falvak. Aradások alkalmával azután a ehinai szent birodalom népe ezer számra haj tátik a töltéseket folyvást magasítani, a helyett, hogy a medret mélyítenék, ép ugy, mint nálunk. Azonba n talán mégis tévedek. Nemcsak Chinában, hanem Európa egyetlen egy helyén t. i. Felső-Olaszországban a Po és Adigc vizek vannak iiyformán szabályozva: de meg kell jegyeznem, hog}^ mig Chinában a Yangtse-Kiang és Hoangho vizek szabályozása körülbelül 2500 évre vihető vissza, addig a Po és Adige szabályozása csak mintegy 7 — 800 évre vihető vissza, melyet még a longobárdok kezdtek. Nem nagy bók tehát a magyar mérnökök szakismeretére — a Tisza-szabályozási mérnököket értem csak, nem a többieket - hogy ők a ehinai és longobard vizszabályozási tekintik mintaszerűnek. Hogy nem csupán én gondolkozom igy, de igy gondolkoznak a szakemberek is, legyen elég hivatkoznom Lanfranconi művére a Duna-szabályozásról. Igaz ugyan, hogy ő nem czéh-beli ember s azért sokan nem is szeretik, de mégis, hogy szakember, nem lehet elvitatni, továbbá Oehlwein munkájára a Donauvérein és egyéb egyletekben tartott felolvasásaira Közép-Európa vizszabályozásáról Legyen szabad hivatkoznom egy félhivatalos auetoritásra, Hobohm mérnökre, a ki 1877-ben az osztrák föidmívelési minister megbízásából irt egy nagy munkát „Grundzüge für die Beseitigung der Überschwemmungen". Ezen munkában Hobohm tüzetesen bírálat alá 12*