Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-148

148. «t-»£g»» üléa.tleeztmber 7. 1SS2. 89 Tibád^Antal jegyző (olvassa): Összesen: 65,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Bevételek 8420 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Vizi utak kezelése, fentartása és építése. Rendes kiadások: XVII. fejezet, 5. czím. Rendes bevételek: VII. fejezet, 4. czím. Vizi utak fentartása és építése. Kiállások, a) Kezelés. Személyi járandóságok és dologi kiadások, összesen 70,105 frt. Thaly Kálmán: T. ház! Már jeleztem előbbi igénytelen felszólalásom alkalmával, hogy a vizi utak és csatornák kérdéséhez külön óhajtok szó­lani. Miután azonban a t. közmunka- és közleke­dési minister ur Szederkényi és Hennán t. kép­viselő urak felszólalásaira néhány érdekes meg­jegyzést tett, méltóztassék a t. ház kegyesen meg­engedni, hogy a minister ur e megjegyzéseinek egynémelyikére refleetálkassak. A t. minister ur ezekkel a szavakkal fordult t. képviselőtársaimhoz, midőn tőle programmot követeltek, hogy a t. képviselő urakat bántja a kíváncsiság. Ipsissima verba. Hát t. képviselőház, már én engedelmet kérek, mikor egy kötelességét komolyan vevő képviselő a ministertől. a ki újon­nan vesz át valamely tárezát, kívánja táreza-poli­tikáját előadatni, azon váddal találkozik, hogy bántj a a képviselő urat a kíváncsiság, én nem tudom, vaijon akkor azon képviselő, vagy a minister fogja-e fel komolyan kötelességét és kicsoda kicsinyeske­dik; azon képviselő-e, a ki az új közlekedési minis­ter programmját kívánja ismerni, vagy a minister. a ki ily jogosan megkívánt programm előterjesz­tési kérést kíváncsiságnak nevez. (Élénk helyeslés a szélső balon.) A minister ur mégis megfelelt némileg t. kép­viselőtársaim kívánságának, a mennyiben közben előadta, hogy nem annyira rendszer-változás, mint személy-változás történt a táreza-csere alkalmából. Hát ez is válasz; ezt is tudomásul vettük. A mi a rendszer-változást, vagyis inkább az előbbeni minister urnak rendszer nem változását, hanem elfogadását illeti, a mostam minister ur által, azt a vasúti politikát illetőleg nem kárhoztatom, miután az osztrák államvaspálya-társasággal kötött s az egész ház helyeslésével elfogadott szerződés még a régi minister müve volt s ha mindenütt az előbbi minister nyomdokain halad a jelenlegi minis­ter ur, ugy nem fogja éles támadásra provocálni e tekintetben az ellenzéket. De a minister ur már egy más kérdésben, melyet szintén csak ugy melléke­sen hozott fel, ellentétbe jöttezen nyilatkozatával. (Halljuk! a szélső balon.) Ugyanis a minister ur azt mondotta, hogy a vizi utak tekintetében óhajtaná, hogy már 1867 óta több történt és rendszeresebben történt volna. KÉPVH. ÍTAPLÓ. 1881—84. VIH.KÖTIT. Ezzel elkárhoztatta az eddigi közlekedési ministe­reknek a vizi utak tekintetében követett rendszerét, ezzel azt jelentette ki, hogy e tekintetben rendszer­változtatásra készül, tehát ellentmondott előbbeni általános nyilatkozatának. Ezt ismét constatálni akartam. A t. minister ur, sok tekintetben méltán hivat­kozott az ő főldmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister' korában szerzett érdemeire. En ezekről az ellenzéki padokról hivatkozhatom multamra, hogy fordultak elő esetek, mikor ezt elismertem némileg — mert mindig van annyi bátorságom — politikai álláspontom hiven megtartása mellett — hogy ott, hol valóban üdvös, vagy jó eredményt látok, a mostani kormány részéről is, azt nyíltan elismerjem. A minister urnak a mezőgazdaság­terén csakugyan vannak ilyen érdemei, például a marha fajok nemesítése, tenyészbikák kiosztása és a eulturmérnöki intézmény behozatala által, szó­val én nem akarom ezt tagadásba venni, mint ő maga is önérzettel hivatkozottra; azonban tegyük fel, ha a t. minister ur szorgalmas és jó kereske­delmi minister volt is — noha tárczájának minden ágazatára nézve ezt nem ismerhetem el—de még is mai felszólalásának egyik részéről azt következ­tetem, hogy ha jó minister volt is mint földmíve­iésiminister, de rósz historicus. Ugyanis azt monda: Árpád apánk idejében azért volt jobb állapot, mert lovon jártak. Bizony jártak szekéren is. Méltóz­tassék visszaemlékezni, Árpád apánknak, mikor beköltözött, sőt többet mondok, Atillának is egész tábora volt szekerekből, márpedig az akkora mint a milyen szekértábor Atillának táborát körülfogta, az aíféle margitai, szolnoki utakat meg nem köszönte volna, a minők mai napság léteznek. Ezt csak mellékesen akartam megjegyezni. A mi a vizi közlekedési utakat illeti, az vég­hetetlen nagy fontosságú kérdés. Mindenki tudja, a ki közlekedési ügyekkel foglalkozik, hogy a viteldíjtarifák mennyire össze hasonlíthatlanul ala­csonyabbak a vizi utakon, mint a vasutakon. A t. minister ur csak pár nap előtt jelentette ki, hogy tudomásalvanróla, hogy a Duna gőzhaj ózási- társulat az idei gazdag termés alkalmával a nyugati irány­ban majdnem kétszer annyi gabonát szállított, mint a Duna két partján elvonuló két vasút. Az kettős áldás volt rajtunk: az egyik, a jó termés, a másik, hogy a Duna gönyő-dévényi ága jól viselte magát. Ezen vizi ut, melynek siralmas állapotát már egy­szer fejtegettem a t. ház előtt, az idén a. Duna ked­vező vízállása következtében nem tagadta meg a szolgálatot, szeptember—október hóban, a mely hónapokban leginkább szükségünk van a gabona­kivitel tekintetében ezen Dunaágra. Habár vég­hetetlenül fontosnak tartom ezen ügyet, most nem akarom ä t. ház figyelmét e tárgynál sokáig igény­be venni, minthogy ezzel —- mint mondám — már tüzetesen foglalkoztam máskor; tehát csak rövi­12

Next

/
Oldalképek
Tartalom