Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-148
£ 148. országos ülés deozember 7. 1882. 79 Elismeri a közlekedési minister ur, hogy a mait nyári nagy kiviteli forgalom idejében két^zerötszázra ment azon kocsik száma, melyeket leginkább idegen országok vasutaitól béreltünk. Jól tudom, hogy Magyarországon vasutaink tekintetében némileg abnormis helyzetben vagyunk, a mennyiben termelő ország levén, inkább a kiviteli mint beviteli forgalmunk az élénkebb és a vasutaknak bárminő gazdag parkjuk volna is, az évnek bizonyos részében nem volna elégséges a forgalom közvetítésére, mikor jó termés van, különösen a nyári hónapok végén augusztus-, szop tember- és októberben, mikor minden forgalmi eszköz el van foglalva, különösen a nyugoti irányban való kivitellei. Elismerem, hogy az év többi hónapjaiban a kivitel hiányában ezek tétlenségre volnának kárhoztatva. Ez, t. ház, mindenesetre sajnos, de a dolgon mégis segíteni kell oly módon, a mint legczélszerűbbnek látszik és a melyet röviden érinteni fogok. Csak a múlt nyári termés-kivitelünkre kell tekinteni, hány millió forint kárt szenvedett az ország az által, hogy a megkötött kereskedelmi szerződések daczára, a közlekedési eszközök elégtelensége miatt, nagy mennyiségű gabonát nem lehetett a kellő időre a nyugoti államokba kiszállítani. Ennek következtében csökkent annyira, kü lönösen a búza és egyéb gabonanemüek ára és szűnt meg egyszerre a külföldi nagykereskedők ügynökeinek vásárolási kedve, ugy, hogy a gazda közönség ezáltal nagy mérvben volt érintve és reményeiben csalódott. Ugyanis az amerikai verseny itt is reánk nehezül és nehezülni fog évről évre mindjobban, minél inkább kiépíttetnek az amerikai egyes gabnatermelő államok által ezeknek a central kikötőkbe vivő vasúti vonalai és vizi csatornái. Egy szerencsénk azonban van, ez az, hogy nálunk az aratás korábban történvén, azon helyzetben vagyunk, ha közlekedési eszközeink elégségesek lesznek, hogy minőségre nézve az amerikainál jobb gabonánkat egy pár hónappal, vagy a délibb amerikai részeket is számítva, legalább néhány héttel korábban vethetjük az európai döntő gabnapiaezokra. Ennek a szerencsés körülménynek kizsákmányolásában rejlik, szerintem a közlekedési vasutpolitikának leghelye sebb iránya. Az idén ez, fájdalom, nem történt még teljes mértékben és pedig csodálnom kell, miért nem történt. Hiszen épen a t. jelenlegi közlekedési minister ur, mint a közgazdaság, kereskedelem és földmívelés volt ministere, mutatta ki nekünk — nem tagadom — igen szorgalmasan összeállított pontos heti kimutatásaiban már a tavasztól kezdve az ország különböző vidékeiről a termés mennyiségét. 0 volt legjobban értesülve annak idején, hogy hazánkat a folyó évben istennek azon kitűnő áldása érte, hogy a szokottnál sokkal jobb termésre számíthat; kötelessége lett volna tehát — nem tudom, talán tette is — akkori eollegáját a közlekedési ministert idejekorán figyelmeztetni, hogy igyekezzék a magyar államvasutakat előre olyan nagyszámú bérlett teherwaggonokkal felszerelni, hogy mire az aratás véget ér s a szállítás megkezdődik, mi Magyarország Össztermését, mely eladásra van szánva, még idejében, mindenesetre az amerikai versenyt megelőzőleg a nyugateurópai piaczokra tömegesen vethessük. Én épen az első szállítások idejében külföldön jártam, még pedig Magyarország legjobb gabnapiaczainak vidékén: Bajorországban Lindauban, Svájczban stb. S ezen környékeken örömmel constatáltam, hogy a magyar államnak talán összes teherwaggonjait ott láttam. Örömmel constatálom , hogy] Lindau, München igen jelentékeny raktárai magyar búzával voltak terhelve, azonban fájdalommal constatálom azt, hogy ezen nagymérvű szállítás, melyben a magyar államvasutak egyelőre ugy látszik minden erejüket kimerítették, egyszerre majdnem tökéletesen megszűnt. (Ugy van! a szélső haloldalon.) A t. kormány kapdosott mindenfelé, miután az elvállalt szállitmányszerződéseknek a vasutak nem voltak képesek megfelelni, elküldötte a magyar államvasutak igazgató] át waggonokat bérelni franczia, bajor, württembergi, badeni, hesseni vasutakhoz s ezt helyesen tette, mert ezen vidékeken az aratás pár héttel későbben kezdődvén, ezek bérbe adhatják waggonaikat és csakugyan 1000 vagy 1200 waggont béreltetett a közlekedési minister ur, még pedig igen drágán, napjára 3 frt egész 2 frt 50 krért. így tehát ezen jövedelemnek is egy igen jelentékeny része nem a magyar, hanem azon külföldi vasutak javára esett. Meg vagyok győződve t. ház, hogy ha az akkori t. közlekedésügyi minister ur, vagy a vasúti igazgató — nem tudom, kit illet a felelősség — ezen waggonbérléseket akkor teljesítette volna, mikor a t. akkori közlekedési minister ur már előre jelezte a gazdag termést, nem kellett volna awaggonért napjára 2 —250 krt fizetni; a bérletek sokkal olcsóbban eszközölhetők lettek volna. Es most is azt tartanám egyik legczélszerűbb megoldási módnak, hogy ha ezen magyarországi sajátságos viszonyoknál fogva azon csakugyan nem mellőzhető waggonbérletek már a tavaszi időben előre megállapítható jó termések aránya szerint még annak idejében eszközöltetnének amaz előbb jelzett külföldi vasúti társulatokkal, melyek gazdag waggonparkkal rendelkeznek, sőt nem szabad említetnül hagynom azt sem, hogy az osztrák államvasut-társulat is segítette nagy számú szállításaival a magyar állanivasutat a momentán zavarból kiragadni. Az osztrák államvasut-társulatnak érdekében állott ezen kölcsönösség a már akkor megkötött és
