Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-147

72 147. országos ülá gyalásánál az alkotmányosságnak csak álarczozott igen vékony látszata. A delegatió ezen eljárásával elérte azt, hogy őt komolyan többé senki sem veszi és senki sem beszel róla ugy, hogy ha szabad volna egy nagy jogokkal felruházott törvényhozó testületnek a maga dicsőségét abban keresnie, a miben a közmondás szerint a jó asszonyé áll, t. i. hogy lehető legkevesebbet beszéljenek róla, e tekintetben a delegatió valóban kiérdemelte magának az erény koszorúját. És pedig a delegatió igen is komoly dolog, mert hiszen az országnak, a nemzetnek legfontosabb törvényhozási jogát gyakorolja. A delegatió van hivatva az ország pénze és vére felett intézkedni és oly hatalommal van felruházva, hogy magának az országgyűlésnek parancsokat osztogat, melyeket a törvény positiv világos rendelete szerint — valljuk meg — kénytelenek vagyunk elfogadni. Azaz el kell fogadnunk a mandátumot mindaddig, mig a delegatió a maga törvényszabta hatáskörében mozog. Azonban nézetem szerint egészen más az eset akkor, ha a delegatió túllépi a maga hatáskörét, ha nem teljesíti kötelességét és ennek következtében képesiti a hatalmat, a közös kormányt arra, hogy Magyarországnak még a közös ügyekben is fentartott alkotmányos jogait megszegje. Ha ez megtörténik, akkor vége azon pressiónak, melylyel a delegatió rendelkezik, akkor a törvényhozás — Pulszky képviselőtársam kegyes engedelmével — visszalép a maga természetes jogába és kötelessége az ország jogai felett őrködni. Ha beáll az az eset, miután a törvényben nincs intézkedés arra, hogy a hatáskörét nem teljesítő, vagy a törvényt túllépett delegatióval miképen keli elbánni — nincs más mód mint az, hogy az országgyűlés éljen azon móddal, melylyel élhet: tagadja meg a kiadásokat és tiltsa el a pénzügyministert attól, hogy az összeget a közös pénztárba beszolgáltassa. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ily esettel állunk szemben ma, t. ház, a delegatíónak legújabban tanúsított magatartása következtében. Ismételve vagyunk hasonló helyzetben. Tavaly a Boszniában elrendelt újonczozás alkalmával a delegatíónak az lett volna kötelessége, hogy vonja kérdőre a közös kormányt azért, hogy világos törvények ellenére, ellenére a véderőről szóló törvénynek, melyben meg van állapítva a közös hadsereg létszáma : ellenére azon törvényeknek, melyek szerint az újonczmegajánlás joga az országgyűlésnek lett fentartva, mégis elrendelte önhatalmúlag 40,000 főből álló új haderő felállítását; a delegatíónak akkor az lett volna kötelessége, hogy vegye elő azon szakaszokat, melyekre nézve majd dcczember C. 1882. bátorságot veszek magamnak részletesebben felhívni a ház figyelmét, melyek megadják az országgyűlésnek azon jogot, hogy a kormányt felelősségre vonja; elő kellett volna venni a töt vényeket, eltiltani a kormányt az intézk-dés további végrehajtásától és megtagadni a költségeket. A delegatió ezt nem tette és mi htt a következése? az hogy a közös kormány újabban végrehajt egy nagy horderejű intézkedést, egy oly intézkedést, mely igen közelről s igen nagy mérvben érdekli az ország összes lakosságát, t. i. a hadsereg újjászervezését, oly dolgot, mely a közösügyi törvény XIII. §-sánál fogva, kizárólag ez országgyűlésnek van fenntartva és elibe áll a delegatíónak egyszerűen a költségvetéssel, azt mondván: ezt és ezt csináltam, adjatok reá pénzt. Hogy a delegatíónak nemcsak abban áll a kötelessége, hogy a közös költségeket megállapítsa, hanem hogy a közös kormányt minden tettében ellenőrizze: ez világosan kitetszik az 1867: XII. törvénynek 50. és 51. §-aiból. Az 50. §. ugyanis azt mondja: (Halljuk!) „A mi a közösministeriumnak felelősségét és annak módját illeti, mindenik bizottságnak joga leend oly esetekben, midőn az alkotmányos törvények megsértése miatt szükségesnek látja, a közös ministeriumnak vagy egyes tagjainak perbe fogását indítványozni s ezen indítványt írásban a másik bizottsággal közölni." Az 51. §. részletesen megállapítja, miképen kell ilyen esetekben a bíróságot megalapítani s azután nagyvonásokban azt is előadja, mi a bíróságnak eljárása. Azt hiszem, e törvényből világosan kitűnik, hogy a delegatíónak feladata nem csak abból áll, hogy a közös költségvetést megállapítsa, hanem kötelessége felügyelni, vájjon a közös kormány nem sértette-e meg az alkotmányos törvényeket. Itt természetesen mást, mint a/, egyes országok alkotmányos törvényeit, érteni nem lehet. Megtette e a delegatió e kötelességét? Egyátalában nem. (Ugy van! a szélső balon.) Á delegatió legfeljebb annyi bátorságot mert tanúsítani, hogy egyes alázatos kérdéseket intézett a közös kormányhoz, azok által kifizettetett apró pénzzel, mint láttuk most a legközelebbi alkalommal a katonai akadémia kérdésében, midőn a delegatió két alkalommal ismételte ugyan a maga alázatos kérését, de miután látta, hogy a ministernek esze ágában sincs azt teljesíteni, jobbnak látta szépen visszavonulni és a kérést többé nem ismételni. Most, midőn a véderő újjászervezéséről volt szó, akkor a delegatió megelégedett azzal, hogy egyedül a 17 zászlóalj ügye iránt tegyen némi kérdéseket, és engedte magát kifizettetni a közös kormány