Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-147

£•8 147. országos ülés dicz«mber 6. 1882. Tibád Antal jegyző (olvassa): 4. rovat. Építkezésekre a sótermelésnél 15,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző {olvassa): 5. rovat. Építkezésekre a pénzverdénél 60,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): összesen 346,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 5. czím. Földmó-szbályozásí költségek 2.350,000 frt Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 6. czím, A vágvö gyi vasút megvételére a 6.988,000 frttal megállapított vételár 1883. évben fizetendő részlete az 1879. évi XXVII. törv.-czikk alapján 600,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa).- 7. czím. L612 darab tiszavidéki vasúti részvény törlesztésére az 1880. évi XXXVIII. törv.-czikk alapján 1.376.658 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa:) összes beruházások 4.911,858 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Átmeneti bevételek. 1. czím. Bordézsma-váltságból 1,100 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 2. czím. Állami javak eladása, és pedig: a) állami javak eladásából 5 millió forint. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal j egyzö (olvassa): b) A telepítvényesek által fizetendő vételárak és kamatok hátralékokkal együtt 1.299,000 frt. Lázár Ádám: T. ház! Bátor vagyok a t. háznak, különösen pedig a pénzügyminister urnak nagybecsű figyelmét csángó véreink érdekében fölhívni. Miután Ugron Ákos képviselőtársam előbbeni felszólalása alkalmával szintén megemlékezett róluk, azonban a t. pénzügyminister ur ép°n ez irányban egy szó válaszra sem méltatta, engedje meg a t. ház, hogy némi előzményeket bocsássak elő mig tulajdonképeni felszólalásom tárgyám térnék. Ezelőtt tiz évvel szerencsém volt itt e házban csángó véreink nemzeties neveltetése érdekében indítványt beadni, mely akkor a ház által elfogadtatott és akként szólott, hogy csángómagyar ifjaknak, kik magukat itt a magyarországi iskolákban tanítókká kiművelni óhajtják, a közoktatásügyi ininister ur utasíttatott, hogy egyenlő föltételek mellett azokat is ösztöndíjakban részesítse. Ez első tekintetre kezdeménynek elég volt, azonban, fájdalom, a miuister ur mind ez ideig a legkisebb irányban sem lépteti? életbe ezen intézkedést. Az illetők ugyanis nem.értesültek róla hivatalos utón s csupán az után indulva, a mit a hírlapok utján megtudhattak, a consulokhoz fordultak, a kik azt felelték nekik: mi erről nem tudunk semmit, járuljanak oda, a hol a dolgot elhatározták, következőleg fáradozásuknak semmi eredménye sem lehetett. A következés az lett, hogy 10 év alatt képezhettek volna jóravaló tanítókat, a kik a csángó ifjak nevelését nemzeties, hazafias irányban eszközölhették volna s ime, tiz év nyomtalanul elveszett. (Közbeszólások: Igás! Vgy van!) A múlt költségvetés tárgyalása alkalmával szintén bátor voltam újabb indiiványuyal föllépni, melyben hasonló ezélra öt ezer forintnak a költségvetésbe fölvételét sürgettem és a mi ezen irányban nemzetközi tárgyalások tekintetéből netalán idegen államokkal szemben szükséges lett volna, azon tárgyalások kezdeményezésére, illetve befejezésére: a t. kormány figyelmét felkértem. Azonban ezen akkori indítványom a közoktatásügyi minister urnak nagyon rövid felszólalása következtében, melyet nem annyira hazafiatlanság, mint inkább félénkség vezethetett, hogy más államokkal szemben azon nemzetközi tárgyalások még meg sem indíthatók, mert ki tudja, minő veszély rejlhetik abban, elég az hozzá, második indítványom is elesett. Most ezen alkalommal azon indítványok kapcsán nem szándékozom külön indítványt tenni, nem azért, mintha attól tartanék, hogy az elfogadtatik, hanem hogy egyszerűen el ne utassittassék. Jelenleg, t. ház, az ország fővárosában van egy küldöttség épen a csángók köréből, a kik talán ezen órában már tisztelkedtek a ministerelnök urnái és fognak tisztelkedui a pénzügyminister urnái azon czélból, hogy itt a költségvetés ezan tétele alatt újabb államjavak eladása előirányoztatik 5 millió értékben, mely államvagyon eladása rendén ők is, mint innen régen elszakadt honfiak, visszatelepülni akarnak. Ezen érdek nemcsak nemzeti és hazafiúi szempontból igényel nagyobb figyelmet, de különösen akkor, midőn ennyi honfitárs kíván a hazába visszatelepedni, nemzetgazdászati szempontból is szükséges, hogy a lehető jutányos áron kapjanak telepet és szerezzenek megélhetési módot. En azt hiszem, hogy több mint hazafiúi kötelesség ezekre kellő figyelemmel lenai. A pénzügyminister ur talán bővebb felvilágosítást adhat, hogy a szegedi kormánybiztos Nagy György ur kinek megbízásából és miféle alapon folytat alkudozásokat ezen csángó magyarokkal. Ezen alkudozásait részemről roszalni nem kívánom, azonban, hogyha ezt csak s aj át kezére, úgyszólván saját szakállára, a maga érdemcinek emelése czcljából teszi, azt hiszem szükséges, hogy a pénzügyminister ur nyilatkozzék, hogy mily irányban és minő feltételek mellett vezeti ő azokat és ha