Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-147

117. országos ülés decaember 6- 1882. 69 nincs megbízása, szándékozik-e a pénzügyminisfcer ur hasonló körülmények és egyenlő feltételek mellett, a csángó magyaroknak a hazába való könnyebb visszatelepülése és visszahonosítása érdekében a kellő és erélyes lépéseket megtenni'? Azt hiszem, ha van ügy, mely a magyar kép­viselőház részéről nagyfontosságú figyelmet és némi áldozatkészséget igényel, az épen a csán­gók visszatelepítésének ügye, a kik innen távozva, nemzetiségükből kivetkőztettek és nemzeti érzel meik megsemmisülésének végpontján állanak, a kik visszanyervén hazájukat, erős polgárai lesz­nek annak. Felkérem a t. minister urat, méltóz­tassék az e tekintetben tett intézkedéseiről, mi­után ezeu államvagyou-eladás a jövő évre van kitűzve, nyilatkozni és ezen csángó magyaroknak ide települési vágyát az országgyűlés beleegye­zésével a leghathatósabb pártfogásába venni, hogy elszakadt véreinket a haza és nemzet számára megmenthessük. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Gr. Szapáry Gyula pénziigyminister: T. ház! Azon ügyre nézve, melyet a t. képviselő ur felemlített, t. i. a csángó tanítók stipendiumá­nak kérdésére, mint a mely nem tartozik tár­czámhoz, nem fogok válaszolni; ha szükséges lesz, meg fogja adni e tekintetben a felvilágosítást a közoktatási minister ur. Egyet azonban én is bátor vagyok megjegyezni általánosságban : hogy a külföldön élő — és méltóztassék megkülönböz­tetni a Bukovinában élő csángókat, a többi kül­földi magyaroktól — ezek iránt bizonyos óva­tosság szükséges azért, nehogy azután a reci­procitás elvén, más államok is, hasonló buzdítást nyerjenek arra, hogy nálunk lakó más nemzeti­ségűeknek hasonlókép stipendiumokat adni töreked­jenek. 'Ily feladat esetleg testületeket, de nem kormányt illethet. Hogy magára a kérdésre: a csángók esetleges betelepíté-e ügyében a kormány milyen irányt követ és milyen feltételek alapján járt el, erre nézve volt alkalma már a t. kép­viselőház minden tagjának meggyőződni azon jelentésből, melyet az ez ügyben történtekre vonatkozólag a t. háznak benyújtottam. Ez irány­ban és ezen elvek szem előtt tartásával kívánok továbbra is eljárni. A mi ezen kérdést specialiter illeti, azt hi­szem, épen az a jelenség, hogy azon csángó magyarok jelenleg itt vannak oly szándékkal, hogy ide telepíttessenek, következménye annak, hogy ezen kérdéssel nemcsak szóbelileg, hanem tettleg is foglalkozott a pénzügyi kormány annyi­ban, hogy bizonyos területek ha mentesítve lesznek az árvíztől, a melyek igen alkalmasoknak mu­tatkoznak telepítvényi czélokra, részben fentar­tassanak ezen honfitársak részére, a kik ide te­lepedni kivannak. A kérdés most még befejezve nem levén, azt hiszem, hogy a feltételekről, a melyek alatt ez létesíttessék, most alig lehetne szólani; annyi­val kevésbbé lehet, mert ez a terület most még csak mentesítés alatt áll az árvíz ellen s a mig ez meg nem történt, magáról a telepítésről, annak következményeiről szólani és biztosan ígérni, hogy ekkorra meg ekkorra lesz meg, alig volna lehetséges. Annyit azonban kijelenthetek a t. ház­nak, hogy épen azon tárgyalások kimenetele iránt a jelenleg itt időző honfitársak az egész érdekeltség nevében teljes megnyugvásukat jelen­tették ki, hajlandók a feltételeket elfogadni s a telepítvényeket létesíteni. Ebben az irányban, a mint megkezdettem, kötelességemnek fogom tartani az ügyet tovább is folytatni s kedvező eredményre juttatni. (He­lyeslés. ) Thaly Kálmán: T. képviselőház! Öröm­mel üdvözlöm részemről a t pénzügyminister urnak imént hallott kijelentését, miután mint nem kétlem minden magyar hazafi pártkiilömb­ség nélkül régen óhajtja azt, hogy a tőlünk az idők viharai közben elszakadt magyar véreink S'zent-István koronája alá visszatelepítessenek. Örvendek annak, hogy a t. péuzügyminister ur, a mint kijelenté, oly feltételeket szabhatott az ezen eladandó államjószagokon való letelepítésre nézve a küldöttség által itt épen képviselve levő bukovinai csángó testvéreinknek, hogy azok el­fogadására nézve ők, a mint hangsúlyozni mél­tóztatott, megelégedésüket fejezték ki. E szerint, t. ház, kilátásunk nyílik arra, hogy legalább egy része Bukovinába szakadt véreinknek haza telepíttessék. Óhajtom, hogy ez mielőbb legyen meg, mert épen ezen bukovinai községeket a lehető legnagyobb veszély fenye­geti azon a magyar fajnál ritka tulajdonságaért, hogy ellenkezőleg az itthoni csekély népszapo­rulattal, közöttük oly népesedési szaporulat mutatkozik, hogy majdnem minden egyes család­nál 8—10—12 gyermek van s ezért jószáguk eladósodik. De nekünk épen ilyen szapora faj kell, a mi fogyó népességünk szaporítására kü­lönösen a magyar alföldön; annyival inkább, mert ezen bukovinai, sőt a Moldvában lakó ma­gyarság is, mint ezen ügyben csak hetekkel ezelőtt egy csángó eredetű és a csángók közt lakó, irodalmilag művelt férfiutói László Mi­hálytól megjelent munkában olvastam: nemcsak munkabíró, de legnagyobb mértékben munka­szerető is, sőt ritka ügyességekkel bir, mint pl. a gyümölcstenyésztésben és más gazdasági cultur­ágakban, valamint a nők a szövésben, fonásban stb. Ezért azon magyar falvak lakói aránylag vagyonosabbak az Ö szomszédságukban lakó oláh. rutáén s egyéb fajúakénál. Ha tehát mi ilyen hasznos, munkás kezeket és egyúttal a magyar fajnak egy veszni indult részét mentjük meg a. hazának, azt hiszem, hogy akkor az államjószá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom