Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-147
147. országos ülés deczember 6. 18S2. m teni ezen a bajon, ha az illetékszabási hivatalo kat egyszerűen megszüntetnők mint, önálló hivatalokat. Meggyőződésem szerint úgyis leghelyesebb módon kezeibetik ezt az adóhivatalok. Senkisem tudja jobban megítélni az illetőnek a helyzetét, mint az a hivatalnok, a ki az ő viszonyait úgyis ismeri. Ha teszem, például valaki ingatlanát részben, vagy egészen eladja, az a hivatal, a melynél eddigelé azon ingatlanok után járó adóját fizette, sokkal helyesebben fogja megítélhetni a kiszabási mértéket, mint egy egészen más hivatal, a melynek fogalma sines sem az egyénről, sem annak vagyonáról. Ez által segítve lenne egyúttal egy nagy baján az adózóknak, a kik az ország igen sok részében ki vannak téve annak, hogy az egyik helyen van az adóhivatal, a másik helyen az illetékkiszabási hivatal és igen gyakran a harmadik helyen a pénzügyi igazgatóság, melyhez pedig az illetékszabás után okvetlenül felebbezni kell. így például Esztergomban van az adóhivatal, az illeték-kiszabási hivatal pedig Fehérváron ; Veszprémben van az adóhivatal, az illeték-kiszabási hivatal pedig Győrött, a pénzügyi igazgatóság Sopronyban. Méltóztassanak elhinni, hogy ez igen sok alkalmatlanságot és időveszteséget okoz az adófizetőknek. Azt hiszem, hogy ha a t. pénzügyminister ur nem hajlandó az illeték-kiszabási hivatalokat mindenütt egyátalán megszüntetni és összeolvasztani az adóhivatalokkal, legalább azon helyeken, a hol ugy sincsenek együtt, méltóztassék segíteni a dolgon olykép, hogy kinevez egy-két közeget az adóhivatalhoz, a kik aztán egyúttal az illeték-kiszabási teendőket is ellátják. Biztos vagyok benne, hogy ép ugy, sőt jobban eléretnék a czél, az adózók érdekei pedig jobban meg volnának óva. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Az illeték-szabási hivatalok oly deeeiitralisatiója, milyent a képviselő ur kivan,.hogy t. i. az illeték-szabási hivatal, mely a központon van, osztassák be azj adóhivatalokba és ott szabassék ki az illeték, igen nagy összegre menő túlkiadást eredményezne a költségvetésben. Méltóztassanak megengedni, de maga azon intézkedés, mely felfogásom szerint legelső szükség volt, hogy t. i. a nyilvántartás bizas-sék az adóhivatalokra, már egy-két, sőt három tisztviselőt vesz mindenütt igéuybe és már is nevezetes költségszaporítást idézett elő, mert ezen egyének nélkül a nyilvántartást nem lehetett keresztül vinni. Ha már most nem csak a nyilvántartás, hanem az egész illeték-kiszabás decentralisáltatnék, tekintettel arra, hogy képzett egyénekei kell ide kinevezni, igen nagy költségemelés állna elő. Hozzájárul z, hogy az illetékkiszabásnál nem az a fő feladat, hogy a hivatalnok az illető egyén viszonyait és a helyi -viszonyokat ismerje, hanem az, hogy az illeték a fennálló törvények alapján szabassék meg. Ezt pedig a megyei törvényhatóság központján ép ugy, sőt még jobban lehet teljesíteni, mint az adóhivatalnál. (Helyeslés.) Elnök: Az illető tétel megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Bevétel. Jogilletékek 14,350,000 frt. Elnök'. Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa).- Díjak 4.800,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Fémjelzés. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 20. czím. Rendes bevételek - VI. fejezet, 30. czím. Kiadás 9281 frt. Elnök s . Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Bevétel 21,763 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): üt, híd-és révvám Horvát-Szlavón országban. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 21. czím. Rendes bevételek : VI. fejezet, 31. czím. Kiadás 500 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Bevétel 26,473 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): Dohányjövedék. Rendes kiadások : XVI. fejezet, 22. czím. Rendes bevételek: VI. fejezet, 32. czím. Kiadás. Dohányjövedéki központi igazgatóság 67,550 frt. Vidovich György: T. ház! Meg vagyok ugyan győződve arról, hogy azon 17 millió frtot, melyeta dohányjövedék hoz, az állam vagy csak igen nehezen, vagy épen nem nélkülözheti. De másrészt meg vagyok győződve arról is, hogy igen számos ok forog fenn arra nézve, melyeket meg kell fontolnunk, hogy ezen jövedéket nem volna-e czél szerű más utón pótolni. Nem akarok most arról az injuriáról beszélni, a mely a földbirtokoson történik az által, hogy földjét szabadon nem használhatja; nem akarok azon rósz viszonyról beszélni, a melyben van az állam a termelővel, hogy az állam mint vevő szabja meg az árakat, a mi a termelöknek mindenesetre injuriát okoz: egyéb szempontokra kívánom a t. ház figyelmét fellnvni. Tudjuk azt, hogy a dohánymonopolium előtt Magyarországon igen hires dohányfaiok termeltettek. Ezen dohányfajok, a melyek Magyarországot oly hires dohánytermelő országgá tették, most már legnagyobb részt megszűntek, a minek oka az, hogy a legjobb fajú dohánylevelek annyira könnyűk, hogy a dohányegyedáruság mellett, azok termelése magát nem fizeti ki. Mintegy 18-—20 forintra lehet tenni az átlagot, melyet a termelő egy mázsa dohányért kap. Igen természetes, ha oly fajt termeszt, a mely holdan-
