Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-147

56 147. országos ülés deczember 6. 1882. a szeszadó • törvénynek az ország termelőire kártékony intézkedését hogyan fogja orvosolni. De különösen érdekel engem a benyújtandó szeszadó-törvényjavaslat azon része, mely a székelyföld lakóinak kisüstjeire vonatkozik. Kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék már egyszer ezen kérdést megoldani és eldönteni, hogy ezen emberek tudják meg már, hogy mit csináljanak azon főző készülékekkel, melyek még ma is a lomtárban vannak. Midőn ezen említett kérdésekben a pénzügyminister ur eljárását megbirálás tárgyává voltam bátor tenni, helyesnek el kell ismernem azon eljárását, melyet különösen a telepítések körül tanúsított. Örömmel hallottam, hogy megbízottai az alföldön különösen több községeket alapítottak és a viz által tönkrement lakók egybegyűlve, új községeket alapítottak. Ez alkalommal különösen felhívom a t. pénzügyminister ur figyelmét az ép itt járó csángókra, úgyszintén a Bukovina-, Moldva-, Oláhország- és Bessarábiában élő magyarokra is, kik ha azt látnák, hogy illő megélhetési eszközök adatnának nekik itt Magyarországon, örömmel jönnének vissza hazájukba; továbbá felhívom a t. pénzügyminister ur figyelmét arra is, hogy iparkodjanak arra, hogy a székelyföld lakói munkakeresés végett ne Moldva-Oláhországba vándoroljanak, hanem a kivándorlási irány mindenféle eszközökkel, melyek a t. kormánynak rendelkezésére állnak, megváltoztassák és az illetők Magyarországban kapjanak munkát és keresetet. Móricz Pál: T. ház! Előttem szólott Rónay János t. barátom indítványa és beszéde ösztönöz engem arra, hogy röviden nyilatkozzam. Én általában véve azt tartom, hogy a mi tisztviselőink és általában a bureaucratia minden brancheának fizetései Magyarország viszonyai közt eléggé meg vannak adva és mindenesetre kedvezőbbek azoknak, mint az adófizetők helyzete. Azon nézetben vagyok továbbá t. ház, hogy azon bajok, melyeket a bureaucratia mindig nevel, nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden részében, t. i. hogy a teendők és fizetéseik szaporítását egyiránt emelni igyekeznek, pedig az administratió oly arányban még sem javul, mint várni lehetne. Ezen bajok mindenütt egy és ugyanazok. Méltóztassék Ausztriát nézni, a hol a hivatalnokok fizetései sokkal nagyobbak, mint nálunk, ott már országgyűlési küldöttség küldetett mindazon bajok orvoslása czéljábób melyeket a bureaucratia teremt. De bátor vagyok röviden emlékezetbe hozni, hogy öt-hat év előtt Kerkapoly Károly ministersége alatt V* millióval emelte a t. ház a szegény pénzügyi tisztviselők fizetését és helyesen, mert én is már akkor átláttam azt, hogy csakugyan rosszul voltak dotálva

? de ha a t. képviselő ur a következményeket tekinti, azóta a pénzügyi tisztviselők számát tetemesen szaporítottuk, az illeték-kiszabási hivataloknál és adófelügyelőségeknél egész új hivatalokat állítottunk fel, a pénzügyi teendőket pedig levettük róluk, mert az adók behajtását a megyékre bíztuk. ff Őszintén megvallom, a mennyire a szaporítás és a fizetésfelemelések javaslatba hozattak, a fizetésemeléseknek az én tapasztalatom szerint az administratió javulása nem felelt meg ; de különben is azon meggyőződésben vagyok, hogy tisztviselőit az állam nem csak pénzzel fizeti, hanem azon magas társadalmi állással, nyugdíjjal, sőt a gyermekek nyugdíjával is. Egészben véve azt tartom, hogy a mi társadalmi helyzetünkkel a tisztviselők fizetése arányban áll az ország helyzetével és egyáltalában nincs helye jelen szorult pénzügyi viszonyaink között, hogy a fizetéseket bármely branche-bän emeljük, mert sokkal súlyosabb az adófizetők helyzete, mint a tisztviselőké és annálfogva ezúttal ezen sürgetéseknek véget kell vetni, nem osztom Rónay képviselőtársam véleményét — s fenforgó tételét a budgetnek elfogadom. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a mondottakra nézve nézetemet előterjeszthessem. (Halljuk!) Legelőször különösen az utóbb felemlített kérdésre nézve, melyet Rónay János és most Móricz Pál t. képviselő urak felemlítettek, nem osztozom egészen Móricz Pál képviselő ur azon nézetében, hogy a tisztviselők sorsa kitűnő jó volna, mert kétséget nem szenved, hogy a csekélyebb fizetésű tisztviselők helyzete igen sok kívánni valót hagy és megengedem, hogy a jelenlegi társadalmi viszonyokkal és életté arányban fizetéstik nincs. De egy más szempontot is kötelességem figyelembe venni és ez az államháztartás helyzete. És ha méltóztatnak azon tisztviselők fizetését emelni akarni és azon színvonalra helyezni, a melyre az szükséges volna, méltóztassék elhinni, nemcsak százezrekről, de esetleg milliókról lenne szó, a minek pedig ^személyes kiadásokra és fizetésemelésre az állam mostani pénzügyi helyzetében nem volna képes megfelelni. (Helyeslés.) Azért igen kérem a t. házat, hogy ezen országszerte megindult agitatióval szemben, hogy az alsóbbrendű tisztviselők fizetése általában emeltessék, méltóztassanak különös tekintettel az állam pénzügyi helyzetére, bizonyos óvatossággal eljárni. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem mondhatom én azt, hogy semmiesetre, semmi fizetésfelemelés ne történjék, hanem történjék csakis igen kivé-