Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-146

46 I4ö. országos ülés deczember 5. 1882. Somssich Pál i Igenis szabad. En is kimondom, hogy ugy van! Tisza Kálmán ministerelnök: Másodszor, én nem beszéltem suppositumból, hanem beszéltem tapasztalati tényekről. (Ugy iMn! a jobboldalon.) Tessék elolvasni az esküdtszék tárgyalásait Én azt mondom, hogy ily viszonyok közt jobb valamit birói Ítélet tárgyává nem tenni, mint birói ítélet által rámutatni, hogy szabad tenni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem pártolhatom az indítványt és kérem a t. házat, ne méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, hogy a tétel elfogadtatik. Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Duka Ferencz jegyző (olvassa Irányi Dániel határozati javaslatát). Elnök! Kérdem a t. házat,méltóztatik-e elfogadni a határozati javaslatot? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadta el. Tibád Antal jegyző (olvassa) : A nemzeti színházi alapok jövedelméből a színház szükségletére 27,300 frt. Elnök: Elfogadtatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): A magyar s^inész-egvesiilet segélvezésére 5000 frt. Elnök: Elfogadtatik. Tibád Anta jegyző (olvassa): Betegápolási költségek 537,900 frt. Dobránszky Péter: Felhívom a t. ház figyelmét — és ezt hangsúlyozom — hogy épen a t. ház figyelmét, egy már országos veszedelemmé fajuló bajra, a hazai népesség ijesztő pusztulásának tenyéré. T. ház! A kinek élethivatása az, hogy Magyarország viszonyait tanulmányozza, a statistikai források alapján szomorú ismeretekhez juthat a hazai népesség közegészségi viszonyaira vonatkozólag. Nem fogom a t. ház becses figyelmét szóvirágokkal fárasztani, hanem engedelmet és bocsánatot kérek, hogy ha magából az országos hivatalos statistikai kimutatásokból legalább fővonásokban bemutatom és eonstatálom az országos bajnak állását. Ezen kimutatások szerint Magyarország népessége az utolsó évtizedben ijesztő arányokban és minden európai arányt felülhaladó mértékben apadt. 1850—1870-ig a magyar népescég 2.224,780-nal szaporodott, tehát majdnem 2 7o, azaz 19%-al; 1870—1880 a magyar népesség, a helyett, hogy megtartotta volna a természetes szaporodási arányt, leszállott úgyszólván a semmire, azaz 013 százalékra és a népesség az egész országban mindössze csak 225,000 fővel szaporodott. Azon arány szerint, a mint 1850— 1870-ig szaporodott, a magyar népnek 1870— 1880-ig 1.700,000 emberrel kellett volna szaporodnia, szaporodott pedig 225,000-rel, e szerint tehát a veszteség 1 és 7« millió ember. r En, t. ház, részletes adatokkal kimutathatnám ezt a borzasztó decadencet, hanyatlást a mi népességi viszonyainkban, de nem akarom statistikai számokkal igénybe venni a t. ház figyelmét, hanem másrészről mégis kénytelen vagyok ráutalni, hogy a halandóság épen ezen hivatalos statistikai kimutatások szerint óriási, folyton folyvást növekedő mérveket ölt. Nevezetesen 1876-ban az összes halálesetek Magyarországon csak 478,684-et tettek, 1880-ban, tehát csak négy évvel később 529,213-at tettek, tehát 50,000-rel többet. Pedig ezen időközben nem volt Magyarországon cholera, melyre a mi magyar népességünk apadása okainak feltüntetésénél hivatkoznak. A népesség — mondom — a legtermészetesebb közegészségügyi viszonyok közt, midőn rendkívüli csapások, cholera és ily nagymérvű ragály nem pusztítottak, folytonosan apad és csökken és különösen ijesztő mérvben növekszik a gyermekhalálozás. Ennek az országnak gyermekekben évenkint több a vesztessége 320—330 ezernél és az ország népességének ez a pusztulása oly nagy, hogy a születés első évében több mint fele, azaz 51 százaléka pusztul el a gyermekeknek és két évtized alatt épen 1F5 százalékkal gyarapodott a gyermek halandóság. Képes volnék kimutatni, hogy Magyarország leggazdagabb, legdúsabb és a természettől legmegáldottabb vármegyéiben a népesség apadása valóban ijesztő mérveket ölt. Vannak vármegyék, mint pl. Biharmegye, ahol 1870 —1880-ig 52608-al apadt a népesség, Szatmármegyében 15,79 í-el, Szilágymegye 23,516-al, Aradmegye 18,142-vel, Temes- és Torontálmegye 15—15 ezrivel és így tovább. Nem akarom ezeket a számviszonyokat tovább is feltüntetni, de én kötelességemnek tartom úgyis mint hazafi, úgyis mint képviselő a t. háznak figyelmét az ország népe pusztulásának fontosságára íelhivni. A pusztulásnak ezen arányaihoz képest micsoda elenyésző súlylyal bír az a 7 — 8—9 ezer főre menő évenkint kivándorló csapat, a melyre méltán oly fontosságot helyeznek ugy közgazdasági, mint honvédelmi szempontból, hogy minduntalan felhívják a kormánynak és törvényhozásnak figyelmét és intézkedését, mely ügyben tényleg történtek is intézkedések, mert mosí is egy épen erre hivatott bizottság tanácskozik ezen baj'ok orvoslása tárgyában. Mennyivel méltóbb és jelentékenyebb tárgya a nép pusztulása az egész ország, a társadalom, a kormány és a törvényhozás figyelmének és intézkedésének. Hiszen hogy mily jelentékeny tényleg a nép ezen apadásának a hatása viszonyainkra azt csak abból az egy dologból is meg lehet ítélni, hogy a mezőgazdasági