Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-146
146. orsxügost ülés deezeraber 5. 1882. 47 munkaerő 1868-tól 1880-ig 748,457, tehát majdnem nyofczadfélszázezer fővel apadt meg, úgy hogy az apadás magában 23 százalék csak a mezőgazdasági munkás népesség számában, ügy hogy ha összehasonlítjuk a munkás népesség számát a birtokosok számával, ha a béreseket és a család tagjait is hozzá számítjuk, egy-egy birtokosra alig esik két emberszámnyi munkaerő és minden munkaerőre Magyarországon öt-hat hold földnek a megmunkálása esik. És hogy mily jelentősége van ezen apadásnak a honvédelem, az ország védereje szempontjából, azt mindnyájan tudjuk. Azon szomorú helyzetben voltunk csak nem régiben is, hogy mivel a mi népességünk alig szaporodott, de távolról sem szaporodott olyan mértékben, mint az osztrák tartományokban, ennek következtében katonajutalékunkat kénytelenek voltunk több mint 1300 fővel leszállítani. És méltóztassanak meggondolni hogy ezen bajok, melyek a 70-es években uralkodtak és most is tartanak, fogják okozni, hogy nemcsak most, miként tettük, le keli szállítani katona-jutalékunkat, hanem majd húsz év múlva, illetőleg a 90-es évek elején, mikor majd a 70-es korosztályokból kell ujonczozni, majd akkor fogjuk látni, hogy évről évre folytonosan kell leszállítani jutalékunkat, mert a népesség szám ereje folyton apad. És t. ház, ennek jelentősége reánk nézve ugy közgazdasági, mint honvédelmi téren annál súlyosabb, mert körülöttünk mindenütt óriási arányokban halad a népszaporodás, némely államokban másfél, majdnem két százalékkal. Különösen a szláv elemek által lakott államokban rendkívül nagy a szaporodás, igy pl. Oroszország, a melyre oly kicsinylőleg szoktak némelyek hivatkozni, nagy népszámával arányban oly rendkívüli nagy szaporodást mutat, hogy nemsokára, csak magában az európai Oroszországban eléri a népesség száma a száz milliót. És még magasabb népszaporodást tanúsítanak a minket minden oldalról környező szláv és német fajok. Hogy hová vezethet egy országot közgazdasági, de különösen honvédelmi szempontból is népessége számának apadása, szomorú történelmi bizonysága áll előttünk annak, bocsássa meg a t. ház, ha hivatkozom rá — Francziaország példájában. Francziaország népszaporodása Európa összes államai közt a legkisebb, csak 0'29 százalékban emelkedik, Magyarországé még ennél is kisebb, t. i. 0'13. Komoly, számbavehető hadi, tudományos és nagy államférfiak Francziaország utolsó nagy vereségét annak tulajdonítják, hogy mig a német elem magában e század elején Franciaországgal a győzelemnek még reményével sem állhatott szembe: az akkor 36 millió főre menő népességű Franeziaországgal szemben ma már több, mint 40 milliónyi német áll. És ha a németeknél e szaporodás, Francziaországban pedig a pangás megmarad: akkor egy évtized sem kell rá és 55—60 millió németség áll szemben a 36 millió főnyi francziákkal. Ezen tényekből okulni nekünk igen nagy szükségünk van. Én t. ház, nem kérem a magam szerény felszólalásának, véleményének és hangjának azt a súlyt megadni, a minővel bir nagy államférfiak szava és ténykedése. Azért méltóztassék megengedni, hogy hivatkozzam D'IsraeliBeaeonsfieldnek a népesség szaporodására vonatkozólag tett nyilatkozatára. (Olvassa.) „Az én véleményem szerint a nép egészségi állapotának javítása oly fontos társadalmi feladat, a mely minden egyebet megelőz." T. ház! Mi nem vagyunk ugyan azon szomorú ponton, hogy az ország népessége csökkenést mutasson, még a pangás stádiumában állunk, mindössze egy kis tört százalék szaporodást tüntet fel a magyar népszaporodás, de ezen állapotban is bátor vagyok figyelmét fölhívni a Láznak, nem a kormánynak, mert erre nincs szükség, minthogy ez tudja és teszi kötelességét a törvény által rendelkezésére adott eszközökkel és a, fennálló kormányzati és közigazgatási országos szervezet mellett és körében; hanem fölhívom főképen magának a t. háznak figyelmét a népesedés folyamának e végzetes pangására, a minek okát én különböző tényezők összehatásában keresem, melyek közül csak egy-kettőt bátor leszek fölemlíteni, mert a halandósági okok ismerete nélkül nem ismerhetjük a gyógyszereket sem. Köztudomás szerint, valamint a belügy minister ur által tett jelentés nyilatkozatai szerint, továbbá az országos statistikai hivatal kimutatásaiban rejlő tanulságok szerint egyaránt a nagy halandóságnak oka első sorban azon véghetetlen közöny, az életnek és egészségnek meg nem becsülése, mondhatnám, az élet teljes becstelensége, az önsegély tökéletes elhanyagolása, mely népünk körében nagy általánosságban, bizony fájdalom! nyilatkozik. Mint azt jól méltóztatnak tudni népünk, legalább annak szegény része, nem tartja isten áldásának a gyermeket és ha gyermeke megbetegszik, a fatalismus elhagyottságával utala jó istenre: ki ha meg akarja tartani, megtartja, ha nem, hát elveszi. Sőt sokszor egyenesen felfohászkodik a nép: bár csak megmentené az isten beteg gyermekétől. Azután tagadhatlan tény, hogy az esetben is, ha megtudná becsülni az életet és egészséget és iparkodnék megtenni, a mi kell, nincsenek rendelkezésére az anyagi eszközök, szegény a nép, mint nagyobb apostrophával mondják: nyomorban van. De sokszor nincsenek is kéznél az életmentés szerei és közegei. Azt méltóztatnak erre mondani, hogy hiszen a közegészség! törvény gondoskodik arról, hogy