Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-146

146. országos ülés deczember 5. 1882. 33 tartassék, hogy minden támadás, a mely Magyarország ellen történt, úgy az országgyűlésen, mint másutt, megtoroltassék és nem volt más törekvése, mint a testvéri és őszinte barátságnak Magyar- és Horvát-Szlavonország közt való fentartása, (Általános élénk helyeslés.) Vuchetich István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem lehet tagadni, hogy az ismeretes közmondás : peccatur intra muros r et extra, ez esetben esakugyan beteljesedett. Én megvallom, hogy nem vártam volna, hogy ily irányban mindig azok ellenében történik a támadás, kik, tudjuk, első sorban vagyunk kitéve a viharnak. Thaly Kálmán (közbeszól): Hát támadtam én? Vuchetich István: Uraim, ami önöknek igazságtalannak látszik, azt mi belátjuk, hiszen mi vagyunk a támadásoknak kitéve első sorban, mi harezolunk ellene, mi is azt mondjuk, ez nem jó, nem igazságos, nem ezélszerü. De melyik országban, hol sajtószabadság van, (Zaj) melyik országban nem keletkeznek pártok, melyek néha túlzásokra is mennek. így például azt mondják, hogy Horvát-Szlavonországban ezt tanítják, azt tanítják. Igaz, de tessék arra gondolni, hogy esakugyan ott is javult a helyzet e tekintetben. (Ellenmondás ok a szélső baloldalon.) Mondhatom továbbá, hogy oly praeeedens történt Horvátországon, a milyen Magyarországon soha. Tanárok, kik egyúttal országgyűlési képviselők, szabadabban fejezték ki véleményüket, keményebben szólottak, mint talán illő vagy idején lett volna. Annyira ment a dolog, hogy ily egyetemi tanárokat fegyelmi vizsgálat alá fogtak. Mondják: mikor történt ilyen Magyarországon? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem volt reá szűkség!) Azon kívül azt mondják, hogy igy, meg ugy tanítanak, hogy Magyarország ellen ilyen, mégolyan dolgok foglaltatnak a tankönyv ékben és iratokban. Vegyük csak azt t. ház. hogy [igazság-e másrészt az, a mi Muraközben történt? Thaly Kálmán (közbeszól): Az Magyarország ! Vuchetich István: Muraköz igaz, Magyarországhoz tartozik tényleg is, jogilag is, de csak az nem látja, a ki szemet akar hunyni, hogy Muraközt horvát nép lakja. Hát a mi feladatunk, az országgyűlésé és Magyarországé magáé, hogy ha lehet, azok ott becsületes, hű, jó polgárok legyenek, de épen azért nem szabad annak megtörténni, a mi ott történik, hogy a horvát nyelvet nem engedik tanítani az iskolákban, hanem azt határozták, hogy azok, kik egy szót sem tudnak máskép, mint horvátul, magyarul tartozzanak imádkozni és tanulni az iskolákban. (Közbeszólás a szélső baloldalról : Egészen rendén van!) Igen, de kizárólagosan. Hiszen Magyarországon a szerbektől, románoktól és tótoktól csak azt kívánják, hogy magyarul is KÉPVH. NAPLÓ. 1882—84. VIII. KÖTET. tanuljanak; (Közbeszólások: Be igen!) de nem azt, hogy kizárólagosan magyarul. Már most arra való-e az ilyen eljárás, hogy azon testvériség, melynek létezését óhajtjuk, amelyet mi is akarunk keresztül vinni, eléressék? Ott van például egy praeparandia Csáktornyán. Mi volna a feladat? Az, hogy ott olyan tanítók képeztessenek, a kik egyaránt birj ák a magyar és a horvát nyelvet, hogy azután a horvát gyerekeket tanítani képesek legyenek és képesek legyenek nekik megmagyarázni, a mit tanítanak. Szükséges volna tehát, hogy alkalom adassék nekik a horvát nyelv megtanulására és még sem tanítják őket a horvát nyelvre, hanem azt akarják, hogy a horvát gyerekek megtanulják a magyar nyelvet. Ez lehetetlen. De mi történik tovább ? Már több, mint negyven év óta új orthographiát hoztak be a horvátok, a régit elhagyták s ezt csak a nemesek, vagy egyes családok használják nevük aláírására és mégis oly könyveket nyomtatnak, melyekben például a „c" „csh"-val, vagy még a „ft is hozzátéve írják, tehát nyomtatnak olyan könyveket, melyek a világon senkinek nem lehetnek hasznára. Már most a horvát szomszéd átjön s látja ezt, hát nem jogosan kérdi-e, hogy mit akarnak a magyarok, hát mi vagyunk talán a legnagyobb ellenségeik, hogy bennünket arra akarnak tanítani, a mit talán 200 év előtt tanítottak? Itt valóban nem történik más, nem akarom mondani, hogy Magyarország józanabb részéről, vagy a kormány, vagy az országgyűlés részéről, hanem egyes férfiak részéről, a kik azt gondolják, hogy ez igy van jól s hozzájuk szegülnek azután képviselők is, a kik felhasználják ezeket pártczélokra. (Elletvmondások szélső balfelöl.) Thaly Kálmán: Én Debreczenben választattam meg; itt nincs horvát képviselő. Vuchetich István: Ez czélhoz nem vezet és az én véleményem az, mélyen gyökerező véleményem, hogy a két nemzet között a testvériség, a béke, a viszonylagos szeretet csak akkor állhat fenn, ha igazságosak leszünk egymás iránt. Mi sohasem helyeseljük, soha sem fogjuk megengedni azon tetteket, a melyeket a t. képviselő ur felhozott. Mi magunk kárhoztatjuk azokat és mi az őszinte testvériséget óhajtjuk, a két nemzet között. Az ilyen visszaéléseket, mikor a kormány megteszi kötelességét, nekünk, az itt ülő horvát képviselőknek szemünkre lobbantani csak akkor volna jogos, hogyha állana, hogy a horvát kormány részéről nem történik semmi, vagy hogy a kik hivatva vannak a többséget képviselni Horvátországban, hogy azok nem tesznek eleget kötelességüknek, vagy nem az a czéljuk, hogy a testvériséget fen tartsák. Azért én azt hiszem, hogy ha igazságosak akarunk lenni és a békét fenn akarI juk tartani, annak az a módja, hogv valamint ott 5