Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-162

•• 162. országos ülés fölállítva. Az egyik vonatkozik az én eljárásomra | ezen javaslatra nézve, a másik magára a törvényjavaslatnak tartalmára. A mi az én eljárásomat illeti, szemrehányás történt azért, hogy én azon törvényjavaslatot, melyet eredetileg beterjesztettem, minden pontjában fenn nem tartottam, hanem az igazságügyi bizottság szövegezését és módosításait elfogadtam. Elfogadtam. Elfogadtam pedig azért, mert akár a törvényjavaslat czélját, akár az eszközöket tekintsem, lényegökben a javaslatok összhangzók. Mi volt a javaslat czéíja? A felsőbb, különösen a legfelső bíróság túlterheltetésén segíteni; segíteni magának az igazságügynek és a feleknek érdekében, kiknek érdeke azt kívánja, hogy az ügyek alaposan és fontosságukhoz képest gyorsan is elintéztessenek. Mi volt az eszköz? Az eszköz arra nézve az volt, a mit én contempláltam, hogy a vétségekre nézve az életbeléptetési törvény 43. §-a terjesztessék ki, a mennyiben azok a járásbíróságokhoz tartoznak, t. i. az, hogy azoknak reväsiója csakis inquestione juris, az anyagi törvény hibás alkalmazása miatt kerülhessen a Curia elé; hogy némely, nem is minden, hanem csak némely kihágás és a becsületsértésnek vétsége, ha t. i. a becsületsértés vétsége pénzbüntetéssel sujtatik és a köcryuyü testi sértések, melyek a járásbiróságokhoz tartoznak — mert vannak olyanok is, melyek nem oda tartoznak — a kir. tábla, mint utolsó fórum által intéztessenek el. Az igazságügyi bizottság a vétségekre nézve az én álláspontomat teljesen elfogadta. Azon két vétségre és azon kihágásokra nézve pedig, melyekre én a kir. táblát második és utolsó fórumnak tekintettem, azt hasonlag utolsó fórumul elfogadta. Azonban épen a garantiák öregbítése czéljából az első folyamodása bíróságokat is mint másod forumot állította fel és a kir. táblához minden fontosaim ügyben, vagy eltérő ítéletek esetében megengedte a felebbezést. Én indokolásomban czélszeríínek mondottam ezen intézkedést, de aggályaim voltak annak életbeléptetésére nézve. Ezen aggályaim az igazságügyi bizottságban folytatott eszmecserék, tanácskozások folytán elenyésztek és igy én részemről az igazságügyi bizottságnak javaslatomat módosító indítványaihoz hozzá járultam. Az igazságügyi bizottság nem vetette el javaslatomat, annak lényeges pontját magáévá tette, sőt azon irányban, melyben én kívántam a bajon segíteni, igaz, egy kevéssel tovább menve, azt módosította és bővítette. T. ház! Miért terjesztetnek a törvényjavaslatok a törvényhozás elé a végrehajtó hatalom képviselői által? Miért utasítja azokat a ház a szakbizottságokhoz? Azért, hogy a szakbizottjannár 11. 1883. ggj ságok a ministernek javaslatát minden észrevétel nélkül elfogdaják? Hogy annak vakon hódoljanak? és saját szakismereteiknek, tapasztalataiknak adatait fel nem használva, mindenben csak hozzájáruljanak a törvényjavaslatnak oly fentartásához és megszavazásához, a mint az beterjesztetett? Azt hiszem, ezt senki a szakbizottság feladatának nem tekinti. (Helyeslés a jobboldalon.) És ha a szakbizottságnak nem ez a feladata, a szakministernek aztán az legyen a feladata, hogy mindenben makacsul ragaszkodjék a maga véleményéhez, hogy minden egyes intézkedésre nézve közte és a szakbizottság közt oly ellentétek támadjanak, melyeket a háznak kell megoldani? Hisz az a parlamentarismus természete, hogy a törvények kölcsönös tanácskozás, capatitatió utján hozassanak és hogy ennélfogva ott, hol lényeges elvi differentiák nem léteznek, ezen az utón a törvényhozás működése előkészíttessék, melynek azután feladata az illető javaslatra a sánctiót ráadni, vagy pedig azt visszautasítani. (Ugy van! jdbbfelől.) Ha ennek ellenkezőjét követném , akkor számtalan sok eltérő, egymással ellenkező nézet végbirálójává a ház tétetnék. Ott, hol a minister a maga nézetét oly eltérőnek tartja a szakbizottságétól, hogy azért a felelősséget magára nem vállalhatja, ott igenis kötelessége a maga álláspontját a ház előtt kifejteni, a mint ezt én is tettem és tenni is fogom. De hogy ott, hol a conciliatió megtörténhetik, csupán csak azért, hogy a maga eredetileg benyújtott javaslatához ragaszkodjék, ne engedjen a capacitatiónak és —• ha szabad egy deák példabeszédre hivatkozni, sapientis est consilium mutare in melius — az ezzel ellenkező eljárás vádját hántsa magára, (Mozgás a szélső baloldalon. Helyeslés jobb felöl.) ezt én a felelős minister feladatának soha sem tartottam. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem is tartották annak soha ebben a házban. Legelőször hallom én ezt most itt vitatni és hallottam az igazságügyi bizottságban is. Hiszen számtalan törvényjavaslat az illető szakbizottság által bővítve, módosítva, megváltoztatva került a ház elé az illető szakministernek hozzájárulásával. Az 1868-iki polgári perrendtartáson mennyi változtatás történt a bizottságban és a házban is; a gyámsági és a kisebb peres ügyekről szóló törvényekre nézve itt a házban mennyi változtatás indítványoztatott. Vájjon mindannyiszor hiba volt, ha az illető minister, engedve az okok, az érvek súlyának, a maga véleményének módosítását elfogadta? Én azt hibának nem tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Az okok pedig abban álltak, hogy segítünk ugyan egy részben, de nem segítünk egészen a bajon, a mennyiben nem csak a kir. Curiánál,