Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-162
380 162. országos ülés január ti. 1883. eljárás. Hiába érzi magát e kifejezés által sértve, mert ez a tények által van igazolva. Legyen szabad megjegyeznem Mandel t. képviselő urnak azon észrevételére, a mit Chorin t. képviselőtársam szavaira mondott, hogy nem jól számította volna az évet, mikor a kir. táblánál lévő hátralékok számát idézte, hogy t. i. az nem 82-ben, hanem 81-ben lett volna. Hát legyen ugy, hogy 8l-re vonatkozik, hiszen már akkor a büntetőtörvény életbe volt léptetve. De az az előtti évekről idézettek azért sem lehetnek irányadók, mert akkor más törvények alapján jártak el a bíróságok, a melyek több biztonságot nyújtottak, épen ezen adatok mutatják. De az adatokból kétségtelenül bebizonyul az is, hogy a jogfelfogás egyöntetűségének hiánya és általában az ide-oda kapkodás az ügyek nagy hátrányára szolgál. Mindezeknél fogva, nem akarván a t. ház becses türelmét tovább igénybe venni, miután az eddigi tárgyalásból azon alapos meggyőződésre juthatott a ház, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a jogbiztonságot megtámadja, a jogfogalmakat megzavarja, a jogérzelmet megingatja és általában a büntető igazságszolgáltatás körüli eljárást oly bonyodalmassá és szövevényessé tenni van hivatva, a melynek ellenében már maga azon javaslat, melyet az igazságügyminister ur e tekintetben beterjesztett, sokkal több garantiát nyújtott volna, ha szintén a kir. tábla és Curia terheit akarjuk könyíteni, semmint ez, melyet az igazságügyi bizottság terjesztett be, a nélkül, hogy a legrövidebb idő alatt az igazságügyminister ur minden Ígérete és törekvése mellett is, a bűnvádi eljárás szőnyegre kerüléséről biztosított volna. Nem kívánom, hogy jóslatom teljesüljön, de félek, hogy teljesülni fog és azzal fogunk szemben állani, hogy az első bíróságok a reájuk ruházott terhek elviselésére képtelenek levén, személyszaporításra lesz szükség. Ez egyelőre a járás- vagy aljárásbirák bevonásával, később talán máskép, de mindenesetre az állam megterhelésével fog történni. Pénzügyi érdekből, a melylyel szemben az igazságügyi minister ugy irtózik a pénzügyminister úrtól, mint az ördög a tömjéntől, az igazságügyi költséget a minister ur nem akarja arra fordítani, a mire az első sorban van hivatva. Értem a bélyegek és illetékekből befolyó busás jövedelmet. Itt valahányszor az igazságügy rendezéséről van szó, az a kérdés, van-e pénz ? mert a pénz más fiscalis czélokra kell, az nem jut az igazságügy szervezésére. Pedig ezen, mint tegnap helyesen megjegyezték, 80—100 ezer forinttal lehetne segíteni s az igazságügyi szervezetet akként javítani, hogy az végleges, valóban szabadelvű legyen, vagy lehetne a legrosszabb esetben az igazságügyminister ur tervezete szerint, de nem ily alakban, a mint^ jelenleg a törvényjavaslat előttünk fekszik. Épen azért csaknem bizonyosak lévén abban, ha ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, ae a magyar igazságügyben újabb nyomorúságot, újabb bajokat szülne, a melyek ellenében a t. minister ur hasztalan appellálna majd azon többséghez, a mely ennek törvényerőre emelésében segédkezett, a baj meglesz, az egyéni szabadság megsértése olyan mindennapivá fog válni, hogy azon az első bíróságok nem fognak segítetni és igy elvégre a két egyhangú Ítélet alatt lesznek kénytelenek a polgárok személy- és vagyoni érdekeiket feláldozva látni. Én részemről mindezekből kiindulva, nem fogadhatván el ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, kijelentem, hogy azon esetre, ha ez mégis általánosságban elfogadtatnék, (Halljuk!) bizonyos mértékben, a mint ez iránt az igazságügyminister urnak, azt hiszem, mindjárt bekövetkezendő érdemleges és részletes felszólalása irányadóul szolgálhat, oly módosításokat fogok tenni, a melyek talán közelebb visznek azon czélhoz, melyet ezen törvényjavaslat által elérni akarok, mintsem azon mód, melyet az igazságügyi bizottság a ház elé terjesztett. Egyúttal a minister urnak ajánlván, hogy a járásbíróságokhoz hatáskörük szigorúbb megtartása iránt intézkedjék, ez által a bünperek szaporodása kikerülhető leven. Részemről ismételve kijelentem, hogy nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra többé senki sem levén feljegyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a minister urat s a bizottság előadóját. (Halljuk!) Pauler Tivadar igazságügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) Azok után, a mik a vita folyamában Teleszky István, Gáli, Mandel képviselő urak és az előadó által a törvényjavaslatnak czéljára, lényegére, tartalmára vonatkozólag felhozattak, én részemről rövidebben nyilatkozhatom és részben az általuk mondottakra hivatkozhatom. Hogy előbb nem szólaltam fel, ennek főoka az, mert az igazságügyi bizottság jelentéséhez részemről járulván, hogy ennek a törvényjavaslatnak jelenlegi szövegezését magaménak elismerem, azt újabban kinyilatkoztatni, újabban nyilvánítani szükségesnek nem tartottam. A mennyiben pedig az általam felhozottakra egy vagy más észrevételt tenni akarnának a t. képviselő urak az ellenzék részéről, elég módjuk lesz ezt a részleteknél megtenni. Ezt előre bocsátva, a jelenlegi vita alatt két szempont lett kiválólag, mint a támadások indoka
