Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-162

.-•= V.;;. 162. orzságos illés díjra nem kaphatván, bűnvádi eljárás útján és azon alap terhére igyekeznek eljárni és azután az ügyeket magánjogi perre utasítva, ott azután az illető felmentetik vagy elítéltetik, a mit később csak a felsőbb biróságok üthetnek helyre annyiban, a mennyiben vádlottnak módja és alkalma nyilik, hogy a további üldöztetéseket és zaklatásokat kikerülje, mer-e fellépni vagy nem? Megtörténik, hogy az illető biró kimondja, hogy ez végleges ítélet, hogy ez ellen már nem tehet semmit s az illető, mintsem pereljen vagy felebhezzen, 24 órára elzáratja magát. Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyik lényeges része nem annyira a felebbvitel korlátozása, hanem inkább azon hatóság, a mely jövőre nézve mint első folyamodása bíróság szándékoltatik felruháztatni, hogy az, a mint többek által az ellenzék részéről is kifejtetett, nem annyira a képzettség, mint az állandó, alapos, higgadt, gyakorlott itélő tehetség kifejtése keresendő. Ha azt képzelte a t. igazságügyi bizottság s vele egyetértőleg az igazságügyminister ur, hogy az efféle gyakorlati képzettséget át lehet ruházni — mint a jogokat, de a gyakorlati képzettséget a Curiáról, a tábláról az első folyamodása bíróságokra átruházni akarni, ez, megvallom, nagyon téves és nagyon megfontolatlan eljárás, mert igen jól tudjuk, tisztelet becsület az illető kivételeknek, hogy a legnagyobb része a örvényszékeknek túlhalmozva nem lennének, daczára az újabb perrendtartási módosításoknak ; nem áll azért, mert első bíróságainknál folytonosan részint halálesetek, részint betegség, részint nagyobb kiküldetések folytán annyira el vannak foglalva, hogy ilyféle teendőkre rá nem érnek vagy átalában rendesen szaktanácsok, akár pedig ezen ügyekkel megbízható birák igen kevés törvényszékeknél lesznek előállíthatók. És ha ezen törvényjavaslat, mit nem remélek, törvényerőre találna emelkedni, bizonyára az igazságügyminister ur, mint az igazságügynek főadministratora, legrövidebb idő alatt meg fog győződni arról, hogy midőn azon terheket, melyeket a curiáról és a táblákról levesz s az első folyamodása törvényszékekre akar átruházni, azokkal ép oly kevéssé fognak ezek megbirkózni tudni, mint a másik kettő nem birta meg. Hivatkozás történt részint az igazságügyi bizottságnak jelentésében az előadó ur által, részint pedig az imént felszólalt Mandel Pál képviselő ur által jogtörténelmi rendszerünkre, hogy ez némileg, valamint az igazságügyminister ur is ebből indult ki. Én ezen nem csodálkozom, mert megvallva az igazat, valamint a múlt évi igazságügyi vívmányok tekintetében meglehetős deficittel záródott, ugy a jelen évben szintén látjuk, hogy ily reactionarius színezetű törekvések mutatkoznak, méltán feljajdulhatunk, mert I január 11. 1883. 379 | ezen törekvésnek lehet egyedül tulajdonítani, hogy a közvetlenség és szóbeliség rendszere, mely az országgyűlés által már ismételve sanctionáltatott, mindeddig a kivitelben nem haladt előre, — ennek lehet tulajdonítani, hogy a birói függetlenséggel együttes rendezése az ügyvédi karnak, mint a polgári szabadság előhaladásának egyik biztosítéka folytonosan késik az éji homályban, •— ennek lehet tulajdonítani, hogy ezen törvényjavaslatban is kimondja az igazságügyi bizottság a történelmi rendszerre vonatkozó hivatkozást mondhatni visszaesést. Nem tudom, megfontolta-e, s nem feledte-e el, hogy a 48. előtti magánjogi és bűnvádi esetek és mozzanatok lényegükben különböznek a maitól. És ha már ezen térre akart lépni, miért nem indítványozta egyúttal az uri székeket, a sedriákat az alispáni székeket és átalában azou ősi bíráskodási eljárást, holott igen jól tudhatták az igazságügyi bizottság tagjai, hogy régi jogrendszerünk szerint mindazon esetekben átalános elv volt, hogy ha tiszti ügyész által üldözendő bűntény forgott fenn, a felebbezés mindig a kir. táblához történt, következőleg már ez maga ellenük szól. Hogy az ósdi jogrendszerre való hivatkozás nem mellettük, hanem épen azon intézkedés fentartása mellett szól, melyet mi pártolunk, t. i. a valódi, szabad, független bírósági szervezetnek ily rövid novelíáris utón, mint a minister ur is kezdetben kijelentette, indokolásában meg nem változtathatására, ez kétségtelen. Az előttem szólott t. képviselőtársaim közül Gáli Józsefnek pár észrevételt vagyok bátor tenni. Szólott ugyan terjedelmesen mint biróviselt szakértő és én annál nagyobb figyelemmel hallgattam, mert reméltem, hogy oly adatokat és tényeket fog felhozni, a melyek a valódi tények és helyzet bebizonyítására fognak szolgálni; azonban ez irányban miért, miért nem — megengedem, meggyőződésből — de az ellenkező irányban szólott. És midőn szükségesnek jelezte ezen törvényjavaslatot, azon nem egészen találó hasonlattal élt, hogy a ki új házat épit, egy roskadozó házban készebb meglakni, sem hogy azt is lerontsa, mielőtt az új házat felépítené. Itt máskép áll a helyzet. Van itt aránylag biztos alap, a melyre az igazságszolgáltatás rendezését mielőbb gyorsan a szóbeliség és közvetlenség alapján fel lehet építem. Itt tehát nincs szükség arra, hogy akár az igazságügyi bizottság, akár az igazságügyi minister ur egy rozzant házat tartson fel folyton és ne akarja betetőzni azon épületet, a melyben Magyarország, mint jogállam megélni hivatva van. Továbbá a módozatokat illetőleg azt monda, hogy ez egy előkészület a szóbeliség és közvetlenség rendszeréhez. Megköszönjük mi azt az előkészületet, a mely nem egyéb, mint kapkodó 48*