Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-162

374 162 országos filét jannár 11. 1883. tidkat illeti, ez t. képviselőház abban áll, hogy ott, a hol a polgárok szabadságáról van szó, korlátlan és szabad legyen a felebbvitel egészen a legfőbb itélőszékig. Nemesekre nézve százado­kon át ezen álláspontot foglalta el a magyar törvényhozás; nem nemesekre nézve már az 1791-iki XLIII, törvényczikk részben szintén ki­terjesztette azon jogot, a bűnügyeket a felsőbb birák elébe vinni. Az országbírói értekezlet pe­dig lerontván a nemesek és nem nemesek közti válaszfalat, ugyanazon jogokkal ruházta fel a nem nemeseket is, melyekkel azelőtt csak a ne­mesek bírtak. Ezt az igen t. igazságügyi minis­ter ur is beismeri, midőn indokolásában azt mondja: „Nem volt különben ismeretlen a fenn­állott régi magyar joggyakorlatban sem a fellebb­viteli jognak bűnügyekben való korlátozása, a mennyiben nem nemeseknek büntető pereikben a felebbviteli jog s ez is megszorítással, csak az 1791. évi XLIII. törvényczikk, illetőleg 1836. évi XVII. törvényczikk által adatott meg." Ebben igazsága van a t. minister urnak. De hát oda akarja sülyeszteni a honpolgá­rokat a 19-ik század végén, hogy azon jogokkal bírjanak csak, a melyekkel a jobbágyok 1791 előtt felruházva voltak ? Azért küzdött a magyar nemzet, hogy ma csak azon garantiákkal ruház­tassanak fel a vádlott honpolgárok, melyekkel 1791 előtt a jobbágyok birtak? Ez valóban saj­nos reactió volna a XIX. század végén, a midőn odatörekszik minden állam, hogy a polgári sza­badságot bűnügyekben minél több biztosítékban részesítse. S milyen garantiánk van az alsó biró­ságok ítéleteiben? Száz eset közül hatvan eset­ben érdemben változtatik meg az ítélet a felső biróság által. Mit akar tehát ezzel szemben a t. igazságügyminister ur? El akarja törülni az utolsó garantiát az igazság nevében fenyegető jogtalanság ellen a nélkül, hogy a megszűnt biz­tosítékok másokkal pótoltatnának. Be akarja ta­lán hozni a szóbeliséget és közvetlenséget ? Nem, hanem meghagyja a jelen rendszert. T. ház! Garantiákat elvenni a nélkül, hogy ujabb garantiák nyújtassanak, ez az igazságszol­gáltatásban a reactió. (Ugy van! a baloldalon.) Ez megszorítása azon jogoknak, melyeket a törvény­hozás a honpolgároknak adott. Ez megszüntetése azon biztosítékoknak, melyeket a törvényhozás a bíróságok jogtalan, törvénytelen ítéletei ellen nyújtott. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De azt mondja a túloldalon felszólalt t. ba­rátom, hogy hiszen ez nem új dolog, mert Európa más államaiban, nevezetesen Németországban, Ausztriában, a kisebb bűnügyek, vétségek és kihágások a fellebbezés tekintetében hasonló el­bánás alá esnek. T. barátom azonban vagy nem jól olvasta el a német és osztrák bűnvádi eljá­rást, vagy szándékosan elferdíti a tényeket. j Hogy áll a dolog Németországban? A kihágá­sok és vétségek az egyes biró és két népbiró által intéztetnek el, tehát oly eollegialis biróság által, mely mindenesetre nagyobb garantiát nyújt, mint a járásbirósági rendszer, mely Magyar­országon létezik. Ezen ügyek elintéztetnek nem Írásbeli el­járás alapján, hanem szóbeliség és közvetlenség alapján; mind a királyi ügyésznek, mind a vád­lottnak jogában áll új bizonyítékokat felhozni és a törvényszék előtt az ügy újbóli felvételét kérni és igy contradictorius eljárás alapján hoz ítéletet azon esetekben, a melyeket a javaslat az első folyamodású kir. törvényszékekre írásbeli eljárás mellett akar bizni. Ha tehát t. barátaim kény telének elismerni azt, hogy a szóbeli eljárás ha­sonlíthatatlanul több garantiát nyújt, mint az Írásbeli eljárás, mely ma hazánkban létezik, akkor kénytelenek elismerni azt is, hogy oly javaslat elfogadását ajánlják, mely hasonlíthatatlanul ke­vesebb garantiát nyújt, mint azon eljárások, me­lyek Európa más államaiban fennállanak. (Ugy van! a haloldalon.) T. képviselőház! (Halljuk.') Én a beterjesztett javaslatot annál szerencsétlenebbnek, annál veszé­lyesebbnek tartom, mert egy alig életbelépte­tett bünteti) törvénykönyv alkalmaztatásáról van , szó. Ott, a hol az arbitrarius rendszert codificált rendszer váltja fel, ott, a hol az ügyekre nézve, melyekben eddig a biró belátása döntött, codifi­cált törvénykönyv lépett életbe, a biróság fel­adata kezdetben, míg a legfőbb ítélőszék tudo­mányos alapokra fektetett ítélések által nem je­löli ki az irányt, melyet az alsó fokú biróságokl nak követni kell, sokkal nehezebb, mint ott, ho­a büntető törvénykönyv századok óta már hatály ban van. És ma, midőn naponkint tapasztaljuk. hogy az első folyamodású bíróságok nem bírnak még kellő jártassággal az új büntetőtörvény al­kalmazásánál; midőn e tekintetben az egyedüli garantía a magasabb bíróságok felülvizsgálatában rejlik: a t. igazságügyminister ur azt javasolja a háznak, hogy zárjuk el a vádlottakat annak a lehetőségétől, hogy az alaptalan, az ő szabad­ságukat, az 5 vagyonukat, legszentebb érdekei­ket fenyegető bírósági Ítéletek ellen ott keres­senek orvoslást, a hol az új büntető törvény­könyv helyes alkalmazása még hosszú időn által egyedül remélhető. Ezen politika eredménye előre látható: az új büntető törvénykönyv az azt alkalmazó 55 törvényszék által foszlányokra fog szétbontatni; hiányozni fog az ellenőrzés, az útbaigazítás a felső bíróságok részéről és — a mi a legsaj­nosabb — azon baj, mely ma észlelhető a kir. táblán és a Gurián, a birák túlterheltsége, rövid idő múlva észlelhető lesz az első fokú törvény­| székeknél. És fel fogjuk forgatni a bírói-

Next

/
Oldalképek
Tartalom