Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-162
162. országos ülés január 11. 1S8S. 375 szervezést, csökkenteni fogjak a garantiákat a nélkül, hogy a létező bajon, a birák túlterheltségén könnyíteni, segíteni képesek lennénk (Ugy van! a hál- és a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én az ily kísérleteknek, az ily experimentátióknak nem akarok részese lenni és most, midőn a t. igazságügytninister ur megbízásából épen kidolgozva lett az új bűnvádi eljárás, midőn hónapok, legfeljebb egy-két esztendő választ el bennünket a bűnvádi eljárás életbeléptetésétől, most felforgatni a birói szervezetet, hogy egy pár év múlva a most megváltoztatott birói szervezet helyébe megint új birói szervezet, új jogorvoslati rendszer léptettessék: bocsásson meg a t. ház, ez oly eljárás, melyet másként jellemezni, mint öntudatlan kapkodásnak, nem lehet. (Élénk helyeslés a bál- és a szélső baloldalonJ Ennélfogva kijelentem, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés a bál- és a szélső baloldalon.) Elnök: Teleszky István képviselő ur kivan személyes megtámadásra válaszolni. Teleszky István: A házszabályok értelmében csupán szavaim félremagyarázott értelmének helyreállítása véget kérek szót, t. barátom előadására lesz alkalmam máskor visszatérni és kimutatni, mily téves alapokon nyugszik különösen azon statistikai adat, melyre ő hivatkozni méltóztatott. A mi szavaim félremagyarázását illeti, azt mondotta t. barátom, hogy sajnos erőlködéssel igyekeztem kimutatni azt, hogy az eredeti beterjesztett ministeri javaslat és az igazságügyi bizottság javaslata ugyanazon elven alapszik. Én ezt sem sajnálatos erőlködéssel, sem sajnálatos erőlködés nélkül nem igyekeztem kimutatni, mer? ezt egyátalán nem is állítottam. Hanem igen, t. barátom Komjáthy képviselőtársamnak azon megjegyzésével szemben, hogy az igazságügyi bizottság és az eredeti ministeri javaslat ugy czímükre, mint egész tartalmukra nésve teljesen eltérnek egymástól és hogy épen semmi sincs a igazságügyi bizottság javaslatában abból, a mi az igazságügymiuister javaslatában volt; ezen megjegyzéssel szemben mondtam a következőket: „A szőnyegen levő kérdés megértése végett, azt hiszem szükséges lesz mindenek előtt megvilágítani tulaj donkép a törvényjavaslatot ugy, a mint az igazságügyi bizottság azt előterjesztette, mit tartalmaz, miben egyez meg és miben különbözik az igazságügymiuister ur által beterjesztett törvényjavaslattól." Később aztán kifejtettem, hogy megegyez a^ igazságügyi bizottság javaslata az igazságügymiuister ur által beterjesztett törvényjavaslattal abban, hogy az első §-ban említett csekély jelentőségű kihágások, valamint a becsületsértések és a könnyű testi i sértések kivételével minden többi kihágások és j és vétségekre nézve a felebbviteli fokozat ép ugy van az igazságügyi bizottság javaslatában megállapítva, mint a hogy van állapítva az eredeti ministeri javaslatban, t. i. teljes felebbezés a másodbirósághoz és korlátozva a jogkérdésben, felebbezés a Curiához. A kisebb jelentőségű kihágásokra, továbbá a becsületsértés és a könnyfi testisértés vétségeire nézve pedig eltér az igazságügyi bizottság javaslata, a mennyiben ezekben, mig a ministeri javaslat másodfolyamodású végleges bíróságul a kir. táblát tartotta fel, addig az igazságügyi bizottság második fokul a kir. törvényszéket, harmadik fokul pedig a kir. táblát állapította meg. Ezekben vagyok bátor t. barátom által félremagyarázott szavaimat helyreigazítani. Mandel Pál: Néhány szóval kívánom szavazatomat indokolni. A j avaslat meg lett támadva különböző szempontokból. Először is leghangosabban megtámadtatott az általános igazságügyi politika szempontjából. E tekintetben mindenesetre lehet nézet dolga, hogy vájjon nagyobbszerű codexek szerkesztésénél melyik eljárás a helyesebb, vájjon az-e, hogy a nagyob b codexeket párhuzamosan készítve, egyidejű leg vagy legalább rövid időközökben léptessük életbe, vagy pedig mint más módozat, hogy az egyik codex a másik után készüljön lépésről-lépésre és a következő codex csak akkor léptettessék életbe, ha az előző már átment a népéletbe. Megvallom, hogy én az első eljárásnak adok elsőbbséget. Helyesebbnek tartom, ha azon feladatok, melyek a jogi codexek szerkesztése körül a törvényhozásra hárulnak, minél rövidebb időközökben oldatnak meg. Mellettem szól a tapasztalat. Francziaországban az öt codex öt év alatt lépett életbe. Németországban alig állíttatott helyre az egység és egyszerre egy varázsütésre életbe lettek léptetve a legfontosabb organicus codexek. A mi igazságügyi kormányunk nem követi ezen eljárást, hanem egyenként készítteti elő a codexeket. De ez nem magának a jelenlegi igazságügyi kormánynak hibája. Az országbírói értekezlet egy tollvonással megszüntette az akkor fennállott törvényeket. Az akkori politikai viszonyok között nem gondoskodhatott az ország újabb törvények szerkesztéséről, de később is az alkotmány helyreállításával megindittatott a codificatió és megszerkesztetett a büntető törvénykönyv, a nélkül, hogy intézkedés tétetett volna arra nézve, hogy egyidejűleg életbeléptettessék a mulhatlanul szükséges bűnvádi eljárás is. Nézetem szerint ez helytelen ejárás volt, de ez nem a mai igazságügyi kormánynak a hibája. Ha azonban ez az eljárás helytelen is, én abból
