Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-162

162 országos älés jaa ár 11, 1883. 373 vénykönyv életbeléptettetett 1880. szept. hóban. Vájjon a háznak a jogorvoslatokra nézve akkor elfoglalt álláspontja az életben helyesnek, alaposnak bizonyult-e be? Tagadhatatlan az, hogy a büntető törvénykönyv életbeléptetése óta a bűnügyi hátralékok szaporodtak, a bűnügyi jogorvoslatok nagymértékben emelkedtek, de a t. igazságügyi minis ter ur és a t. igazságügyi bizottság nagy mulasztást követtek el, mikor elfelejtették feviilágosítani a házat azon sajnos tény valódi indokáról. A bűnügyekben való felebbezések szaporodásának nem az az indoka, hogy a felett a jogorvoslatokat alaptalanul vennék igénybe, hanem az, hogy az alsóbb bíróságok az új büntető törvénykönyv alkalmazásánál sajnos hibákat, mulasztásokat és tévedéseket követnek el. Előttem fekszik t. kir. táblának ügyforgalmi kimutatása 1881-ről, mely ügyforgalmi kimutatás valóban megdöbbentő képét tárja elénk a hazai jogszolgáltatás állapotának. A budapesti kir. itélő tábla bűnügyekben 1881-ben 25,770 érdemleges Ítéletet hozott; ezen érdemleges Ítélet közül helybenhagyó volt 9,738, megváltoztató volt 16,032. (Mozgás balfelől.) A hozott 3,434 végzés közül helybenhagyó volt 1,460, megváltoztató 1,974. T. ház, a járásbíróságok és törvényszékek által hozott ítéletek között 100-ból 60 ítélet lett érdemlegesen megváltoztatva a kir. tábla által, részint, mert a bűntényt helytelenül minősítették, részint, mert a törvényben szabályozott büntetési tételeket a fenforgó bűnesetre helytelenül alkalmazták. Kérdem már most t. ház, hogy ily viszonyok között szabad-e, megengedhető-e, hogy a t. igazságügymitiister ur egy ilyen javaslattal lépjen a képviselőház elé, mikor tényekkel van igazolva, hogy az első folyamodása biróságok ma még nem képesek az alig életbeléptetett új büntető törvényköny szabványait helyesen alkalmazni; szabad-e oly törvényjavaslattal lépni a képviselőház elé, a mely azt mondja: Az első bíróságok rosszul intézik el a bűnügyeket, ám de nekem, államnak, nincs pénzem a felső bíróságoknál a birák létszámát szaporítani és ez által a jó igazságszolgáltatást biztosítani; csukassanak be az ártatlanok, mentessenek fel a bűnösök, nem vagyok képes az igazságszolgáltatás szervezetét oda fejleszteni, hogy az alsó biróságok ítéletei a felsőbb biróságok által kijavíthatok legyenek és a jogkereső felek az igazságtalanságok ellen oltalmat nyerjenek. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! A vita folyamán a túloldalról felszólalt t. képviselő urak iparkodtak a házat arról meggyőzni, hogy azon vétségek, melyekre nézve a felebbviteli jogorvoslat korlátozandó lesz, nem bírnak elvi fontossággal, bagatelle ügyek, a melyek nem érdemlik meg azt, hogy a felsőbb bíróságoknál alkalmazott kitűnő munkaerők ideje ezen ügyek által absorbeáltassék. Már tegnap felszólalt t. barátaim, Komjáthy és Veszter kimutatták ezen felfogásnak valóban veszélyes voltát. En teljesen osztozom az általuk elfoglalt álláspontban ; nekem is t. képviselőház, az a meggyőződésem, hogy végzetes tévedés volt 1875-ben a magyar törvényhozás részéről a beesületsértési vétséget aprólékos ügynek tekinteni, a mely nem érdemli meg, hogy a biróságok behatóatt foglalkozzanak vele. Az eredmény előttünk áll; ilyen felfogás mellett, igen természetes, a társadalom tiszteletreméltóbb elemei a becsületsértés ellen nem a bíróhoz folyamodnak, hanem egyedül a párbajban találnak mentő eszközt az elkövetett becsületsértések megtorlására. Angliában a becsületsértések börtönnel büntettetnek (Halljuk!) és a börtön a ritkaságok közé tartozik, Magyarországon a becsületsértés bagatelle ügynek tekintetik; az eredmény előttün k áll: a párbaj az egyetlen mentőeszköz. íme az eredménye azon politikának, melyet a t. igazságügyminister és az igazságügyi bizottság a háznak elfogadásra ajánl. (Élénk tetszés a bal- és a szélső balon.) Ott van továbbá a könnyű testi sértés vétsége, a mely 6 hónapig terjedhető fogsággal van büntetve. Azt hiszem t. képviselőház, 6 hónapi elzárás még sem oly közönséges dolog, a mely ne érdemelné meg a törvényhozás különös figyelmét. De ha még csak arról volna szó t. képviselőház, hogy, a ki becsületsértést követ el, mekkora pénzbirságban marasztaltassék el; hogy, a ki máson könnyű testi sértést ejtett, mennyi időre zárassék be: akkor még nem volna oly veszélyes a törvényjavaslat. De nem arról van szó tisztelt ház, hanem arról, hogy a büntető törvénykönyv a fenforgó esetekre helyesen alkalmaztassák, hogy a fenforgó esetek a büntetőtörvénykönyv értelmében minősíttessenek. A csületsértést a rágalomtól, a könnyű testi sértés a súlyos testi sértéstől csak egy vékony válaszfal választja el. Azon kihágások, a melyekre t. barátom Teleszky reflectált, concurrálnak a súlyos bűntényekkel és nagyon könnyen megtörténhetik, hogy épen ezen esetekben követtetnek el visszaélések, a melyekre a királyi ügyész ellenőrző befolyásai nem bir és a melyekben a kir. járásbíróságok és törvényszékek elvonatnak a felsőbb biróságok ellenőrzése alól. T. képviselőház! (Halljuk!) A t. igazságügymimster ur s az igazságügyi bizottság arra hivatkozik, hogy a beterjesztett törvényjavaslatban contemplált jogorvoslati rendszer megfelel a hazai traditióknak, megfelel azon intézkedéseknek, melyeket a külföldi államok ezen vétségekkel szem, i ben követendőnek találtak. A mi a hazai tradi-