Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-162

370 ]62- országos flés január 11* 1S83. számát és pedig azon arányban, melyben az I ügyeknek szaporodása a Gariáa észlelhető. Hogy ha pedig az elsőbiróságok fogják elintézni ezen ügyeket, az elintézés gyorsabban fog történni, de ezen mérvben fognak szaporodni a felsőbb bíróságok teendői. A második kifogás pedig az, hogy ha ezen ügyek elvétetnek a curiától, a judicatura egysége lesz veszélyeztetve. Nézetem szerint ezen ellenvetés is csak tetszőleges. Mert hiszen hol van szükség a judicatura egységére. Hol vannak ennek praegnansabb esetei? Ott, a hol bonyolultabb ügyek merülnek fel, hol azok a törvény által nincsenek oly módon megoldva, hogy különféle magyarázatot ne engednének. Ily esetekben szükséges a judicatura egysége, hogy a 'törvény alkalmazhatása biztosittassék. A bizottság ezt is szemügyre vette és azért csak az egyszerű eseteket vonta el a Curia biráskodása alól, melyekben maga a tényállás egyszerűen röviden constatálható és e constatálás által jóformán annak jogi oldala is meg vau oldva; melyekben tehát semmi oly jogi kérdés fenn nem forog, melyek miatt a judicatura veszélyezettnek le me tekinthető. A harmadik kifogás az, hogy ugy az első, miit a másodfokú bíróság, a mely ezen törvény szerint életbelépne, körülbelől egyenlő qualificatióval bir, továbbá, hogy a felebbezés a kir. törvényszékhez csak üres forma s az eljárás nem nyújtja azon garantiát, ja mely szükséges arra, hogy a felek megnyugvással vessék alá magukat a törvényszékitéletének. E kifogás, nézetem szerint, igy odavetve, hasonlóképen nem áll. Először is a járásbiróság, mint egyes bíróság határoz ez ügyekben, a*felebbezéseknél pedig a törvényszék, miut társas bíróság, hármas tanácsban határoz. A garantia tehát már e tekintetben is megvan a társas bíróság által, melyre a mi felebbviteli rendszerünk fektetve van. De nézetem szerint igen messze mentek a képviselő urak az első bíróságok képesítésének megítélésében, mikor körülbelől azon szempontból indultak ki, hogy azon első folyamodása birák sem szakképzettség, sem megbízhatóság tekintetében nem volnáiiak kielégítők. Figyelmeztetem mindenekelőtt t. barátaimat, hogy nem jó szolgálatot tesznek megint ugyanazon elvnek, melyet ők is hangoztatnak, ha ilyen színben tüntetik fel a dolgot, mert a szóbeliség behozatalánál az ilyen kihágási ügyekben szintén a törvényszéket kell megbíznunk. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Más el/járás az!) Ha a szóbeliséget behozzuk, talán nem hiszik t. barátaink, hogy ezen bírákat szélnek eresztjük? Hiszen ugyanazon birák fognak lenni, kik ma. Ha akkorra képeseknek ítélik őket az eljárásra, én nem találok okot arra, hogy ma képteleneknek I ítéltessenek. Ezen feltevés helytelen azért is, mert hiszen a bírákra szigora qualificatió vao előirva s igyekezett a törvényhozás az anyagi helyzeten is segíteni, habár nem minden tekintetben kielégítőleg, de mindenesetre ugy, hogy én a bíróság önállóságát az anyagi helyzet által tángálva nem látom. Azonkívül már hosszú gyakorlati élet szükséges arra, hogy valaki a bírói székbe juthasson s ennélfogva a szakképzettség hiányát olyan könnyen odavetni nem lehet. Egyáltalában mondhatom, hogy az első bíróságoknál kitttnő erők vannak és egyáltalában nem helyes azért, hogy valaki nem juthatott a táblához, mindjárt kevésbbé szakképzett embernek mondani. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem mondta senki!) A harmadik ellenvetés az, hogy tulaj donképen az eljárásban van a hiba s e törvényjavaslatot elfogadnák, ha a szóbeliség és közvetlenség hozatnék be ez ügyek elintézésébe. Ha ez lehetséges volna, én magam is igen szívesen hozzájárulnék, de ne feledjük el, hogy ez ideiglenes intézkedés addiglao, míg a szóbeliség és közvetlenség annak idejében alkalmazható lesz. Ennek következtében nem lehet most oly változtatásokat tennüuk, melyek az egész rendszert felforgatják. Ha mi itten a szóbeliséget és közvetlenséget akarnók alkalmazói a törvényszékeknél, miután tudjuk, mennyivel több időt vesz igénybe azon rendszer mellett az egyes esetek elvégzése, alig maradna idő más ügyekre. A jelen rendszerbe az a systema nem talál bele. De igyekezett az igazságügyi bizottság a jelen rendszer mellett a lehető garantiákat megidni. Mig a másodfokú bíróság határozata ellen az eddigi eljárás szerint egyedül az anyagi törrény elleni kihágásoknál volt felebbviteluek helye, ezen felebbviteií kiterjesztette akként, hogy megadta miudazon esetekben, melyekben a másodfokú bíróság az első bíróság ítéletét megváltoztatja, vagy a melyekben a büntetés 15 napon túl terjed. Igyekezett tehát az igazságügyi bizottság mindazon garantiákat megadni, melyeket a jelen rendszerben megadni lehetett. Az is felhozatott, hogy a személyes szabadság garantiái vannak ezen eljárás által vitiálva s mintegy annak kívántak kifejezést adni, hogy csak azoa esetben vau biztosítva a személyes szabadság, ha valamely ügyben a harmadik fórumhoz lehet felfolyamodui. Ez lehetetlenség. Már a büntető törvénykönyv életbeléptetésekor kénytelen volt a törvényhozás a csekélyebb kihágási ügyeket, melyek inkább rendőri természetűek, a politikai útra terelni; ott is elzárásról van szó és a politikai hatóságok ítélnek a személyes szabadság felett és határoznak a nélkül, hogy azon ügyek valaha a Curiához feljuthatná-