Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-162

162. országos ülés január II. 1883. 371 nak. íme, meg voll törve a rés, mert lehetetlen j volt az összes ügyeket a Curiára bizni. Nézzünk 1 körül a szomszéd államokban is, a hol a fejlődöttebb viszonyok folytán még nagyobb súlyt fektetnek a személyes szabadságra. Nézzünk Franczia- és Angolországra és a szomszéd Ausztriára. Mit látunk itt? Vájjon azon rendszer van-e ott elfogadva, hogy azon esetekben, midőn egyes polgárok személyes szabadsága forog szóban, csak a bíróság és legkiterjedtebb eljárás igénybe vételével járhatnak el s az ország legfőbb fórumáig vihetik-e fel a felebbezést? Nem. Francziaországban a békebiró határoz a kihágás és elzáraíás felett s csak a törvényszékhez appellálhat. A lajthántnli tartományokban pedig a járásbíróság dönt valamennyi Egyben és a törvényszéken túl nincsen appellátának helye. Túlzott tehát azon követelés, a melyet a képviselő ur tett a szabadság garantiája tekintetében. A szabadság garantiája abban rejlik, hogy világos és határozott törvényczikkel legyenek körvonalozva azon esetek, a melyekben valakit üldözni lehet. Ki kell mondani, hogy fontosabb ügyekben a fél mindazon védelmet vehesse igénybe, a mely szükséges, hogy védelmét teljesen kifejthesse. Tehát oly messze menni, hogy minden esetet, a melyben elzárás lehet a büntetés, a Curiához lehessen felebbezni, nem lehet. Még csak azt kivánom megjegyezni, hogy azok, a kik a szóbeliség és közvetlenség behozatalát komolyan akarják, a czélon túllőttek akkor, a midőn kimutatni iparkodtak, hogy egyedül a felebbezési perorvoslatban van a legjobb segély ég igy veszélyes a törvényszéket másodfokú bírósági hatósággal felruházni. Túllőttek a czélon azért, mert a szóbeliség és a közvetlenségnél, mely a felebbezést reducálná, nem lehet a harmadfokig való felebbezésrőí tovább szó. Á törvénynek iránya előkészítő, hogy hozzászoktassuk a publicumot, hogy a kevésbbé fontos ügyekben ne mindig appelláljon a Curiához és hogy ezekben másodfokulag a kir. törvényszékek is eljárnak. Győry Elek képviselő ur, Teleszky képviselőtársam állítását félreértve, oda argumentált, mintha mi azt akarnók, hogy az igazságügyminister cabinctjustitzot kövessen én maga jelölje ki, hogy mely ügyek fontosak és hogy ezeket mikép kell elintézni. Teleszky képviselőtársam megjegyzése csak az volt, hogy részünkről a lehető garantiát megadjuk arra nézve, hogy a törvényszékek alaposan járjanak el. Az egyik garamiénak nyilvánította azt, bogy utasítani lehetne a törvényszékeket, hogy egy felebbviteli tanácsot alakítsanak az egész évre, mindjárt az év kezdetén és hogy ebben a legjobb erőket alkalmazzák. Ebből azt hiszem, azon áeductiót, melyet Győry képviselő ur jelzett, vonni nem lehet. Azt hiszem tehát, hogy álláspontunkat eléggé megvilágosítottam és kimutattam azt, hogy mi ezen az oldalon, kik hasonlag a szóbeliség és közvetlenség elvét követjük, kik hasonlag nagyra tartjuk a szabadság garantiáit s azokat csorbítani nem kívánjuk, ezt a törvényjavaslatot egész léleknyugodtsággal elfogadhatjuk, mert abban oly állapotok egyátalán nem teremtetnek, mint a milyeneket az előttem szólott képviselő urak állítottak. Nem rosszabbá fog tétetni az igazságszolgáltatás, de ellenkezőleg javíttatni fog az által, hogy annak gyorsítása előmozdittatik az által, hogy a Curia felmentetik azon tehertől, mely reá háramlóit és melynek abban hagyása csak az igazságszolgáltatás rovására történt. Megjegyzést kívánok tenni még egyet Komjáthy t. képviselőtársamnak, ki t. i. igen rósz néven vette a t. minister urnak azt, hogy az igazságügyminister alkalmazkodik az igazságügyi bizottság határozatához és e miatt keményen megrótta. Áll az, hogy vannak bizonyos irányú elvek az igazságügyi politikában, melyekben igenis öntudatos ministernek nem szabad engednie. Ilyen pl. a szóbeliség, a közvetlenség elve. És ha ezen elvet látjuk megtagadni, higyje el a í. képviselő ur, akkor mi még hangosabban secundálnánk. De ha alárendelt kérdésekben enged a bizottság mint szakbizottság határozatainak, ba accomodálja magát ahhoz, ezt, azt hiszem, csak helyeselhetni. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez könnyíti az eljárást, nem provocál folytonos harezot közttünk és köztte, melyet mindig az országgyűlésnek kellene eldöntenie, megadja a bizottságnak a tekintélyt, mely azt mint szakbizottságot megilleti és czélszeríí és jó, ^hogy igazságszolgáltatásunk annyira messze tekintetik a politikai befolyástól állónak, hogy szabad kéz adatik nekünk és a t. képviselő úrra hivatkozhatom, hogy a tárgyalásnál egyedül csak objectiv okokból szoktunk kiindulni, nem pedig pártállás szempontjából (Helyeslés jobbfelöl) és gyakran fogadtatnak el oly indítványok, melyek az ellenzéki képviselők részéről jönnek, ha helyesnek, jónak találjuk. Mindezeknél fogva a törvényjavaslatot átah',nosságban elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Chorin Ferencz: Az előttem szólott t. barátom érvei nem voltak képesek eloszlatni azon aggályokat, melyeket mi a beterjesztett törvényjavaslat iránt táplálunk. Egy oly javaslattal állunk szemben, mely arra törekszik, hogy az évtizedek óta fennálló jogorvoslati rendszer felforgattassék, mely megszünteti azon garantiákat, a melyeket a hazai irott jog és az egyéni szabadságot magasan tartó hazai jogfejlődés a bűnügyekben a honpolgároknak biztosított; megszünteti azon garantiákat a nélkül, hogy csak 47*