Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-161

ISI. országos ülés jannár 10. 1883. 363 lebbezés a kir. táblához. Valamint meg van engedve a, törvényszék ítéletétől a további felebbezés akkor is, ha a két alsó bírósági ítélet a bűnösség kérdésében egybehangzó, de a büntetési tétel 15 napig tartó szabadságvesztés vagy 200 frt pénzbüntetést meghalad. EsVeszterlmret. barátom azt állítja,hogy ezek oly esetek, melyek minden embernél megtörténhetnek, erre azt vagyok bátor megjegyezni, hogy azt hiszem e tekintetben elég garantiát nyújtanak törvényszékeink, hogy ezen egyszerű és kevésbé fontos kihágások és vétségek eseteit igazságosan fogják felülbírálni. És ha azt mondja t. barátom, hogy Ausztriában a törvényszékek felébbviteli illetősége csak a kihágásokra terjed ki és hogy a törvényszékek ítélete ellen meg van engedve a jogi egység szempontjából a semmiségi panasz a legfőbb bírósághoz, a hol 15 biróitél: akkor azt gondolom, hogy részben téved, részben pedig nem egészen correete fejezte ki magát, talán azért, hogy azt higyjük, hogy a dolog csakugyan ugy áll, hogy ott minden kihágás! ügyet fel lehet vinni a legfelsőbb bírósághoz, a 15 biró elé. Pedig nem ugy áll a dolog, hanem ugy, hogy — s abban látszólag igazsága van tisztelt barátomnak — Ausztriában csak a kihágások és nem egyszersmind a vétségek felett ítél másod fokban a törvényszék és pedig ugy, hogy a vádló és a vádlott részéről sem a jog, sem a ténykérdés tekintetében további felebvitelnek semmi helye sincs. Csakhogy az osztrák büntető törvénykönyv beosztása egészen más. Ott kihágásnak van minősítve számtalan oly cselekmény, melyek súlyosabb elbírálás alá esnek, mintfazok, melyekről itt van. szó. Tessék csak felnyitni az osztr. törvénykönyvet és megtekinteni azon szakaszokat és meg fogja látni, hogy ott kihágás a lopás 25 írtig, kihágás és sikkasztás 50 frtig és kihágás nemcsak az, a mit a mi törvényünk könynyü testi sértés vétségének mond, hanem kihágás az is, a mi nálunk a súlyos testi sértés vétséget képezi, t. i. azon sértés, a mely 20 napig tartó gyógykezelést igényel. Ezek ott mind kihágások, melyekre hat hónapi fogság van szabva és ott mégis végérvényesen ítélnek a törvényszékek. Igaz, felemlítette a í. barátom, hogy van felebbezés a jogegység érvényesítése végett, ám de elhallgatta azt, hogy azon felebbezés nem a feleket, nem a vádlottat, nem is a magán vádlót vagy a királyi ügyészt, hanem csak a generál proeurátort illeti meg és hogy ez minő terjedelemben gyakoroltatik, azt meg fogja látni, ha megtekinti az osztrák bűnügyi statisztikai adatokat, melyekből kitűnik, hogy egy évben 28—29 és legfelebb mintegy 30 semmiségi panaszszal élt a generál procurátor. Ez tehát a jogegység megóvása szempontjából sem nyújt annyi garantiát, a mennyi e végből megkívántatnék ; de mint említem, ezen apróbb ügyekben a jogkérdés ugy is egyszerű s inkább a ténykérdés körül forog a vita. | T. ház! Én elvileg elfogadom és helyeslem a szóbeliség és közvetlenséget és egyike vagyok én is azoknak, a kik lehetőleg sürgetem, hogy nem az apró ügyek szempontjából, hanem általában a bűnügyi igazságszolgáltatás érdekében megadassék azon fokozott garantia, melyet ezen eljárás nyujhat és nyújtani hivatva van. Nézetem szerint épen a törvényszék elé tartozó fontosabb bűnügyekben sokkal nagyobb a garantia hiánya, mert az apró ügyekben azon egyszerű jegyzőkönyvet, melynek alapján ép ugy fog ítélni azután a kir. törvényszék, mint itél most a kir. tábla, biró veszi fel és pedig a felek közvetlen befolyása mellett, de a nagyobb fontosságú bűnügyekben, hol gyilkosságról, rablásról van szó, a mi mostani tökéletlen bűnvádi eljárásunk szerint egy aljegyző, esetleg egy joggyakornok által felvett végtárgyalási jegyzőköny szolgáltatja a fő substratumot arra, hogy annak alapján a kir. tábla és curia a maga ítéletét megállapítsa. Ezen igenis segíteni kell, segíteni a bűnvádi eljárás czélszerű és korszerű reformja által. A maga egészében segíteni kell ezen bajokon, segíteni kell minél előbb és kiválóan a fontos ügyek szempontjából. De hogy mi épen a becsületsértés! összekoccanásokat, az utczasuhanezok verekedéseit állítsuk előtérbe és azokért hozzuk be a szóbeliséget és közvetlenséget akkor, mikor a bűnvádi eljárás reformja küszöbön áll, azt én indokolhatónak nem tartom. T. barátom Veszter azt mondja, hogy itt hat hónapi elzárásról van szó. Már elébb utaltam rá, hogy ha a kiszabandó büntetés 15 napi eljárást túlhalad, a felebbezés harmadfokú fórumhoz, a kir. táblához feltétlenül meg van engedve. Én azt gondolom, hogy a hat hónapi elzárásnak ilyen módon hangoztatása túlment azon határon, melyből a javaslatot megbírálni kell. Veszter Imre (közbeszól): A curiához nem megy fel ? Telesziky István: Oda igen is nem megy fel. Somssich Pál (közbeszól): Az épen a baj. Teleszky István : A mi pedig a becsületsértéseket illeti, melyeknek t. barátom szintén kiváló fontosságot tulajdonított, arra nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a büntető törvénykönyv életbeléptetése előtt, nem mondom hogy helyesen történt, de tényleg a becsületsértések bagatell ügyet képeztek s a bagatell eljárás szerint egyetlen egyes biró itélt bennük és semminemű felébbvitelnek helye nem volt. Nem mondom, hogy az helyesen történt, de viszont az sem történik helyesen, ha az ilyen becsületsértési ügyek a curiához felvihetők. És itt azliménti közbeszólásra is reflectálva, legyen szabad megemlítenem, hogy épen a legfőbb j bíróságok tekintélve kívánja, hogy az ilyen apró 46*