Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-161

362 161. országos ülés jaanár 10. ISS3 székek hatáskörébe utalta és a korlátolt felebbezést a kir. táblához megengedte. Hogy azonban tisztában legyünk az iránt, mert ez okvetlenül szükséges, hogy melyek azon csekélyebb fontosságú ügyek, a melyekre nézve a igazságügyi bizottság véleménye szerint a felébbvitel az utóbb említett módon korlátoztatik, e részben bátor leszek a t. ház figyelmét fárasztani, nem ugy, mint Veszter Imre képviselő ur tette, a ki azt mondotta, hogy ő nem fogja megmondani melyek ezen ügyek, én igenis fel fogom sorolni azokat, mert azt hiszem, hogy ép e felsorolás képezi alapját a helyes megítélésnek. (Helyeslés jobbfelöl.) A kihágásokról szóló büntető törvénykönyv 36. §-a tartalmazza a tiltott zászló vagy jelvény használatát; a 39. §. egy elitélt számára való gyűjtés által elkövetett kihágást; a 40. §. a polgárok nyugalmának megzavarását; a 42. §. a rend fentartása tekintetében a hatóságok által tett intézkedések egyszerű megszegését; a 46. §. a hatósági közegek sértését; a 48. §. a tiltott hirdetések közzétételét ; az 52. §. az ünnep- és vasárnapra vonatkozó törvényes intézkedések megszegését; az 59. §. pénznek tekinthető érmek és játékjegyek forgalomba hozatalát; a 79. §. a varázslást és szellemidézést; a 87., 88. és 89. §§, a szerenesejátékra vonatkozó kihágást; a 101. J;. a gőzgépek és mozdonyok tárgyában kiadott rendeletek egyszerű megszegését — természetesen csak akkor, ha abból semmi károsodás vagy sérelem nem következett; mert ez esetben a cselekmény súlyosabb beszámítás alá jön; — a 114. §. a közlekedési vállalatokra kiadott rendszabályoknak ismét egyszerű és minden következmény nélküli megszegését; a 127. szakasz az idegen ingó dolog jogtalan használását; a 130. szakasz a zálog-üzlet tárgyában kiadott rendeletek egyszerű megszegését; a 132. szakasz a jóhiszeműen birtokba vett bűntárgyak fel nem jelentését ; a 143. szakasz a gátrendőri és vízszabályozási kihágásokat. Ezek és ezeken kivül a könnyű testi sértés vétsége és a becsületsértés vétsége az, a melyre ez igazságügyi bizottság előterjesztése szerint a felebbezés következően van megengedve : Először meg van engedve feltétlenül és korlátlanul a felebbvitel a törvényszékhez. Előttem szólt t. barátaim azt mondják, hogy ők a törvényszékhez való felebbezésekben nem látnak elegendő garantiát. Erre azt vagyok bátor megjegyezni, hogy nézetem szerint az ezen törvény végrehajtására vonatkozó ministeri rendelet, illetve ügyviteli szabályzati intézkedéssel körülbelől ugyanaz a garantia megszerezhető a törvényszékhez való fellebbezésben, mint a mit ma nyújt a királyi táblára való fellebbezés. Hogyan áll ma a dolog? A kir. táblán ugy, mint a curiánál, ezen ügyek rendszerint, nem a legerősebb kezekbe jutnak referálás végett; a fontos ügyekkel túlterhelt tanács tagjai, mikor ily apróbb ügyek kerülnek elő, örülnek, hogy magukat kissé kipihenhetik, az ily apróbb ügyek elintézése mellékfoglalkozásnak tekintetik. Mig ellenkezőleg, ha igazságügyministeri rendelettel, a mit én szükségesnek vélek, a törvényszéki elnökök figyelme fel fogna hivatni arra, hogy igyekezzenek ezen apróbb ügyekre, a melyekben a törvényszékek esetleg végleg döntenek, kiváló figyelmet fordítani, igyekezzenek azokat a legmegbízhatóbb referensek kezébe adni és azok elintézésénél a törvényszéki elnökök lehetőleg maguk elnököljenek, ez esetben azt hiszem, hogy annyi garantia, a mennyit ma nyújt a kir. tábla ezen ügyek elintézésénél, megtalálható lesz a törvényszékeknél is. (Ugy van! jobbfelöl.) Bátor vagyok azon t. barátaimat, a kik e törvényjavaslatot ellenzik, a kik azt mondják, hogy a törvényszékek még az ilyen apróbb ügyekben sem megbízhatók, arra figyelmeztetni, hogy ha ezen álláspontot foglalják el, akkor ezzel a szóbeliség lehetetlenségét mondják ki. (Helyeslés. Ugy van! a jobboldalon.) Indokolni fogom ezen állításomat. Én ugyanis a szóbeliség behozatalát nem képzelhetem máskép, mint ugy, hogy ha egyszer a szóbeliség behozatik, akkor nemcsak ezen apróbb ügyeknek, hanem mindazon büntető ügyeknek elintézése, a melyeknek elsőfokú bírája a járásbíróság, valamint az egyesbiróságokhoz utalt polgári ügyekben is a másodfokú bíráskodás a kir. törvényszékekre, még pedig ténykérdésben végérvényesen ruháztassék. Ha tehát a ténykérdésben végérvényesen a kir. törvényszékek hatásköréhez fogna utaltatni a másodfokú bíráskodás az említett ügyekben, akkor azon apróbb ügyeket, a melyeket épen azért soroltam fel, hogy kimutassam, miszerint a mi ugy a ministeri indokolásban, mint az igazságügyi előterjesztésben is hangsúlyoztatik, azokban nagyobb jogi kérdés nem foglaltatik, mert egyszerűek, mert benne van a ténykérdésben a jogkérdés, mondom, akkor ezen apróbb ügyeket másodfokú elbírálás végett teljes biztossággal lehet már most a törvényjavaslatban foglalt korlátok mellett a törvényszékekre bizni. Micsoda korlátok közt utaltatnak ezen apró ügyek a törvényszékhez ? azt megmondja a törvényjavaslat. Először, ha a bűnösség kérdésében a járásbíróság ítélete és a törvényszék mint felebviteli fórum ítélete egymástól különbözik, akkor feltétlenül meg van engedve a felebbezés a királyi táblához, tekintet nélkül a büntetési tételre; habár csak egy pár órára, vagy pár forintra szól a marasztaló ítélet. Ha különbözők az ítéletek, ha első bíróságilag felmentetett, de a törvényszék által elítéltetett a vádlott, vagy a járásbíróság által elitélt vádlott a törvényszék által felmentetett, akkor a büntetésre való tekintet nélkül meg van engedve a fel-