Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-161

161 országos ülés január 10. 1S8S 361 el helyesen a birák kinevezése körül, legyen a minister ne csak administrator, de az igazságszolgáltatásnak valódi kormányzója is (Elénk helyeslés a bal- és a széhöbalőldalon) és én - de mindig kikötve, hogy a jogegység érdekében a legfőbb fórumhoz legalább semmiségi panasznak legyen helye, nem fogom ellenezni, hogj* az 1-ső folyamodása törvényszékek bizonyos büntető esetekben mint felebbviteli bíróságok működjenek s nem fogok mereven ragaszkodni a jelenleg érvényben lévő Instanzenzughoz. Addig azonban, mig ezen előfeltételek nálunk nincsenek meg, azon egyetlen garantiát, melyet a legfőbb ítélőszékben látok, nem adom fel s ennélfogva nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldálon.) Teleszky István: T. képviselőház! (Halljuk!) Az igazságügyi bizottság által elfogadásra ajánlott törvényjavaslatra nézve a két előttem szólott t. képviselőtársam több rendbeli észrevételeket és kifogásokat tett, a melyekre nézve igyekezni fogok lehető tárgyilagossággal válaszolni. (Halljuk!) A szőnyegen levő kérdés megértése végett azt hiszem, szükséges lesz mindenekelőtt megvilágítani, hogy tulajdonkép a törvényjavaslat ugy a mint az igazságügyi bizottság azt előterjesztette, mit tartalmaz, miben egyez meg és miben különbözik az igazságügyi minister ur által beterjesztett törvényjavaslattól ; mert véleményen szerint igen helytelenül fogta fel a kérdést igen t. barátom Komjáthy, midőn azt mondotta, hogy az igazságügyi bizottság által előterjesztett törvényjavaslatnak sem czíme, sem egyetlen dispositiója az igazságügyminister ur által beterjesztett eredeti törvényjavaslattal meg nem egyez. Hogyan áll a dolog? Azon törvényjavaslat, melyet az igen t. igazságügyminister ur előterjesztett, azon szempontból indult ki, hogy bizonyos csekélyebb fontosságú bűnügyekben a felebbvitelt korlátozni kell olymódon, miszerint ezen ügyekben a másodbiróságkép megmaradandó kir. táblától a í'elebbvitel a curiához részint épen nem, részint pedig csak az anyagi törvény helyes alkalmazásának kérdésében engedtessék meg. Azon ügyek közé, melyekben a beterjesztett törvényjavaslat szerint a curiához való felebbvitel általában egészen kizáratnék, az igazságügyminister ur által beterjesztett törvényjavaslat a vétségek közül a becsületsértés vétségét és a könnyű testi sértés vétségét sorozza és ezeken felül némely egyszerűbb és csekélyebb jelentőségű kihágásokat. A többi kihágásokra és a többi azon vétségekre nézve, melyeket a büntetőtörvénykönyvek életbeléptetését tárgyazó törvény a járásbíróságok határkörébe utalt, az igazságügyminister ur által beterjesztett törvényjavaslat szerint a kir. curiához a felebbvitel megengedtetik ugyan, de tisztán csak a jogkérdésben, pusztán azon kérdésben, forog-e KÉPVH. NAPLÓ 1881—-84. VIII. KÖTET. | fenn büntetendő cselekmény esete, vagy sem, mely esetben a vádlott felebbezhet; valamint azon kérdésben, hogy súlyosabb büntetendő cselekmény, bűntett, vagy a törvényszék hatáskörébe utalt vétség forog-e fenn, mely esetben a felebbezés meg van engedve a vádlónak. Ez volt álláspontja a minister ur által benyújtott törvényjavaslatnak. Es mit tett ennek ellenében az igazságügyi bizottság ? Az igazságügyi bizottság elvileg szintén elfogadta, hogy a csekélyebb fontosságú bűnügyekben a felebbezés korlátoltassék. Elfogadta ezt azért, mert ha nem merev elméleti szempontból tekintjük a dolgot, lehetetlen, hogy ne jöjjünk mi is ugyanazon eredményre, melyre jöttek másutt mindenütt, hogy ugyanazon garantiát nem nyújthatja az állam a legcsekélyebb fontosságú bűnügyeknek, a mely garantiával körülövezi azon bűnügyeket, a hol halálbüntetésről, életfogytik tartó fegyházról, vagy egyáltalán igen hosszú és súlyos büntetésről van szó. És itt bátor vagyok előttem szólott Veszter Imre t. barátomnak közbevetőleg megjegyezni, hogy az igazságügyi bizottság jelentésében nem az foglaltatik, a mit ő mondott, mintha az igazságügyi bizottság azt állította volna, hogy más államokban is olymódon korlátoltatik a felebbvitel, mint a hogy az igazságügyi bizottság korlátozni szándékozik. Az igazságügyi bizottság csak azt mondja, hogy: „Tekintetbe véve végre, hogy a csekélyebb fontosságú büntető ügyekben, más államok sem nyújtják ugyanazon garantiákat, mint a nagyobb fontosságú büntető ügyekben, hogy előbbieknél a jogorvoslatoknak egy vagy más alakban való korlátozása s illetve megengedett jogorvoslatoknak alsóbb fokú biró elé utalása más államokban is a helyes igazságszolgáltatás elutasíthatlan követelménye gyanánt ismertetett fel". Es hogy ez csakugyan így áll, ezt majd később leszek bátor, erre visszatérve, kifejteni. Visszatérve tehát beszédem fonalára, az igazságügyi bizottság elvileg magáévá tette azt, hogy a büntető ügyeknek érezhető nagymérvű szaporulása, melyet ép a kir. Curia felismert és orvoslandónak jelölt ki, ugy általában az igazságszolgáltatás érdeke elutasíthatlanul kívánja azt, hogy büntető igazságszolgáltatásunk szempontjából a kisebb ügyekben a felebbvitel korlátoztassék és elfogadta a beterjesztett törvényjavaslatnak azon álláspontját is, hogy megkülönböztetve a kisebb jelentőségű kihágásokat, ugy a becsületsértést és a könnyű testi sértést a többi kihágásoktól és vétségektől, az utóbbiakra nézve épen mintáz eredeti ministeri javaslatban van, meghagyja felebbezési fórumul a kir. táblákat és megengedi a további felebbezést a Curiához, de csak az anyagi törvény helyes alkalmazásának kérdésében; az előbbiekben, a kisebb jelentőségüekben pedig tette azon változást, hogy azokat másodfokban a kir. törvény46