Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-161

360 161. országos ülés január 10. 18S3. s bátran elfogadhatjuk a jelen törvényjavaslatot, mert hiszen abban csak bagatelldolgokról van szó s az úgynevezett bagatell büntető ügyekben más államok sem nyújtanak több garantiát, mint a mennyit itt megadni mi is akarunk. Hát t. ház, ezen állításoknak egyike sem áll s én különösen protestálok azon felfogás ellen, hogy a mi polgáraink személyi szabadsága, a törvényhozás által bármikor bagatell dolognak tekinthessék, ha mindjárt csak 1 napi — ha mindjárt csak 1 órai bezárás forog is fent. Pedig itt nemcsak 1 órai vagy 1 napi fogságról van szó. A jelen törvényjavaslat ki akarja zárni az eddig megengedett felebvitelt oly ügyekben is, a melyekben mint például a könnyű testi sértések eseteiben egészen 6 hónapig terjedő fogház és 200 frtnyi pénzbüntetésnek lehet helye. Hát ez tréfa — hát ez bagatell dolog? és nem történhetik meg akármelyikünkön s egyáltalában bármely tisztességes emberen, hogy valamely embertársának testi érzését megsérti oly körülmények között, a melyeknek egyedül helyes felismerésétől és igen gondos mérlegezésétől függ, ha vájjon 4—5 hónapra bezárassék-e vagy sem? r En nem akarom a t. házat fárasztani mindazon vétségek és kihágásoknak behatóbb ismertetésével, a melyek a jelen törvényjavaslat 1. §-ában számszerűleg felsorolvák és a melyekre nézve a felebbezések korlátozása javasoltatik, de biztosíthatom a t. háznak különösen nem jogász tagjait, hogy az ott felsorolt eseteknek legtöbbje olyan, hogy azoknak gyanújába a íegj óra valóbb ember is könnyen beleeshetik és hogy a kérdéses büntető ügyek többnyire oly természetűek, hogy ezekre vonatkozó perek naponkint előfordulhatnak épen azokban a társadalmi körökben is, a melyekben becsületvesztettnek tekintik azt az embert, a kit bíróság ha csak egy napra — ha csak egy órára is bezáratott. Hogy ezen kihágások némelyikénél csak rövid elzárásról lehet szó, a dolog criticus voltán mit sem változtat. Vannak emberek, a kiknél — ha egyszer bezárják — azon kérdés, ha vájjon 3 napra vagy 3 hónapra került-e árestomba, lényegében csaknem egészen mindegy s vannak mások, a kikre nézve már a 8 napi elzárás is súlyosabb és nagyobb jelentőségű dolog, mint ismét másoknál, kik 3 évi börtönre Ítéltetnek el. Leggyakoribbak azonban a becsületsértési és rágalmazás! esetek, a melyekben a legtöbb injuria történik, mert alig van vétség, melyre nézve a bijóságok felfogásában oly változó eltérések mutatkoznának mint épen abban, ha vájjon valamely enuntiatio, valamely szó vagy kifejezés abecsület| sértést vagy rágalmazást definealó §§-okra rárámázható-e vagy sem ? Az ilyen esetek elbírálásánál a súlypont többnyire nem a panaszolt tény egyszerű constatálásán, hanem sokkal inkább az érdekelt felek személyes viszonyainak kiválóan tapintatos felismerésén és helyes méltatásán fekszik, ez pedig nem oly könnyű és minién esetre annyival is jelentékenyebb dolog, mert a becsület védelme még a vagyon védelménél is fontosabb. (ügy van! a bal és szélső baloldalon.) A minél fogva a legnagyobb következetlenséget is látom abban, hogy addig, mig egy 51 frtos követelés a Curiáig igen is felvihető, az igazságszolgáltatásnak ezen garantiája ott, a hol a polgárok becsületéről van szó — ne legyen igénybe vehető. (Helyeslés a bal- és a szélső baloläaloTi.) Áttérek már most az igazságügyi bizottság jelentésének azon részére, a Imi a külföld példájára hivatkozik s különösen kiemeli, hogy a járásbirák elé utalt büntetőügyekben való felebbvitel a szomszéd Ausztriában is az első folyamodása törvényszékekre bízatott. Hát erre nézve csak annyit tartok megjegyzendőnek, hogy nincsen Európában egyetlen egy művelt állam sem, mely a középfokú büntető ügyekben a felebbezést az érdemben a legfőbb fórumig, vagy legalább a semmiségi panaszt az illetőség, a minősítés vagy a jogkérdés tárgyában meg ne engedné, kivéve persze azon államokat, a hol az ilyen, sőt ennél csekélyebb ügyekben is jury vagy Schöffen2"ericht ítél s a hol macában ezen intézmenyekben fekszik a kellő garantia. — Ausztriában igaz, hogy a járásbíróságokhoz utalt kihágások, de csak is kihágások körülbelül 9 év óta az első folyamodása törvényszékekhez felébbeztetnek; azonban eltekintve attól, hogy ottan sokkal régibb már a codex, hogy ottan már gazdagabb judicaturával is rendelkeznek s hogy ott a bírák kinevezése körül egész másképen járnak el ,mint a hogyan az mi nálunk történt s történik: (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) nem is kell elfelejteni, hogy ott nyilvános szóbeli tárgyalás van contradictorium eljárással s ügyész közbejöttével az első folyamodásu törvényszék mint felebbviteli fórum előtt is s hogy ezenfelül még semmiségi panasznak is van helye, mely felett szintén, még pedig szintén nyilvános szóbeli tárgyalás alapján 11 biró itél. Hát ez egészen más valami, mint a mit a jelen javaslat akar, nevezetesen pedig egészen más dolog mint azon írásbeli felebbezési refferadalis rendszer, mely Magyarországot kivéve, az egész civilisált világon már régen lomtárba került. Tessék mi nálunk is következetesen behozni s nem csak megígérni a valódi szóbeliséget, (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon) méltóztassék mi nálunk is meghonosítani a vádrendszer minden követelményét, adják meg a védelem szabadságát, járjanak