Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-155

155. orsiáges ülés d.sczember 16. 1882. 271 ily fontos czélra illő forrást megteremteni egyáltalában nem lehet. En felhívom a t. niinister urnak figyelmét, mivel úgyis a ministerium szakkörébe tartozik az, hogy a tankönyvekre felügyeletet gyakoroljon: ugyan vétesse elő azon forrásokat és vettesse eritica alá és jelöltesse meg azon hiányokat, a melyekben szenvednek és adja tudtul azon követelményeket, a melyeket az állam közoktatásügye a tankönyviróktól múlhatatlanul megkövetel. Ezt akartam e tételnél a minister urnak figyelmébe ajánlani. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Hg. Odescalchy Arthur: Tisztelt ház! (Halljuk ! Halljuk!) Én nem fogom a t. ház figyelmét sokáig igénybe venni, az idő különben is előrehaladt és Herman Ottó t. képviselőtársam az imént részben ugy is elmondta azt, a mit én akartam hangsúlyozni. Jelesen a tankönyveket tekintve, ugy a felsőbb, valamint az alsóbb iskolai tankönyveket, azoknak a nyelvezetét magam is igen gyarlónak tartom, az nem magyaros, annak jellege mesterkélt, az sem táj szólásokra, sem az akadémia megállapodásaira nincsen alapítva, hanem lehet mondani, hogy az a magyar nyelv sajátságaiból egészen kiforgatott érthetetlen magyarság. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mennyiben pedig ép az ifjúságban, mely nálunk mindenféle más nyelvekkel érintkezik, vajmi nehéz megtartani a magyarság eredeti zamatját: súlyt kellene a tankönyvek jó magyarságára fektetni a t. kormánynak, illetőleg a t. szakminister urnak, annál is inkább, mert hiszen napi sajtónk is annyira nem magyar, annyira nem magyarán ir, hogy sokszor az embernek a nyelvérzéke elborzad tőle. Ezektől eltekintve, még némi anomáliákra vagyok bátor a t. házat, illetőleg a t. minister urat figyelmeztetni. (Halljuk!) Ugyanis a nagy gymnasiumoknál és az államgymnasiuntoknál előfordul az, hogy ha egy tanuló az egyik gymnasiumból átmegy egy másikba, oly helyzetbe kerül, hogy úgyszólván el van vágva az útja a rendes felvételre, mert az egyik gymnasiumban valamely tantárgyban nem tett még oly -előhaladást, mely a következő osztályban a másik gymnasiumban tőle feltételeztetik. Pl. a 7-ik osztályból egy másik gymnasiumba a 8-ik osztályba akar átmenni, de ott, a hova addig járt, a 7-ik osztályban még nem tanították azt tárgyat, melynek tudása a másikban a 8-ik osztályban kívántatik. Talán lehetne erre nézve ugy az állami, mint a felekezeti iskolákban egyöntetűséget létrehozni. Magam tapasztaltam ezt és hiszem, hogy a t. minister urnak is van róla tudomása, hogy ez igy van. Pl. a selmeczi lyceumból a budai államgymnasiumba akart egy tanuló átmenni, de nem vétethetett fel a 8-ik osztályba, bár a 7-iket jól végezte. Ez esäk nehezíti a tanulónak pályája folytatását és kívánatos volna c bajon segíteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bátor vagyok a tanrendszerre nézve is pár szót mondani. A gymnasiumnakaczéljanemolyan, mint a reáliskoláké, hanem inkább encyelopedicus ismeretek terjesztése. A latin nyelv tekintetében, néhány évtizeddel ezelőtt, ha a módja nem is volt helyes, mégis elérték azt, hogy elsajátítsa a tanuló a nyelvet, bár csak azon culináris latinságot. Most pedig, a mint egy kiváló szaktekintély — Hunfalvy — megjegyezte, sehogy sem tudunk latinul, míg azelőtt huszáros latinságunk volt. Pedig nyolez évig tanítják a grammatikát, a római classicusok legezikornyásabb mondatait tudják elemezni, de azt nem tudják megmondani, hogy kérek egy pohár vizet. Az ilyen tanításnak gyakorlati haszna nincs. A ki pl. latin kútfő-tanulmányokkal foglalkozik, ott áll a nyolez évi tanulás után és nem ért hozzá semmit. Minthogy tehát a gymnasiumokban encyelopedicus műveltség terjesztetik, nem volna-e helyesebb a latin nyelv tanítását más irányba terelni? A classicusok tanítása nem mondom hogy nem helyes, de a sok tárgy miatt talán szűkebb körre kellene szorítani, ugy mint más idegen nyelvek tanítását, mert lehetetlen, hogy oly csekély tehetséggel birjon egy tanuló, hogy nyolez évi tanulás után el ne sajátítson egy nyelvet, tehát oda kellene hatni, hogy nem annyira a grammatika útján, de gyakorlati utón mintegy vérévé váljék a nyelv. Másrészt óriásüag meg vannak terhelve mathematikával. Én az exact tudományokat hasznosaknak tartom azon szempontból is, melyet a minister ur felemlített, hogy ez egy szellemi gymnastikának tekinthető. A minister ur ugyan nem egészen ezen szavakkal fejezte ki, de én úgy értelmezem. Igenis, szellemi gymnastikának lehet venni, de a gymnasiumokban annyira ki van fejlesztve, hogy én nem látom practicus oldalát a dolognak, ha mindaz, a mi előadatik a gymnasiumban, elsajátittatik. A gyakorlati életben nem veheti hasznát, ha csak reáltanodába nem megy. En a reáliskolák emelését helyeslem, de azt tartom, hogy a mathematika és a latin nyelv oktatási idejének némi megszorításával ezélszerűbb volna a gynasiumokban a franczia nyelvet tanítani. A görög nyelvet én szintén megszorítandónak vélem. Végül még egyre vagyok bátor figyelmeztetni. Xálunk a testgyakorlatra nem fordittatik elég figyelem. Régente nem volt szükség a tornaoktatásra. A nemzet leginkább falusi életet folytatott és a felserdülő fiú gymnastikája volt az atyja szilvafája. De ezt elhordta az idő házastul és mindenestül és a nagy városban rossz levegőjű lakásokban laknak most az emberek. Es a mit nyújt a testedzési tanítás, az vajmi kevés, nagyon gyarlón kezeltetik. Ha a fiú akarja tanulni, akkor megteheti, ha nem, nem szorittatik reá. Mintha nem