Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-152

152. orszigoa äl«# deezimber 13. 1882. 175 vetkezőleg a törvényből magából a közgazdasági előadóknak tulaj donképeni hatásköre és teendői biztosan és határozottan kivehetők nem lévén, egyedül az ezt pótló ministeri utasításhoz folyamodhatunk. És mit mond a ministeri utasítás, a mely igyekezett általában és nagyjában körvonalozni azon teendőket, melyekre ezen új nagy férfiak, a közgazdasági előadók, hivatva lesznek ? Ugyanis általán véve, feladata minden törvényhatóságban az ipar- és kereskedelem érdekeit kellő figyelemmel kisérni, e részben a kereskedelmi kamarák, ipartársulatok, pénzintézetek minden mozzanatait, külmfíködését őrszemmel kisérni, azoknak állásáról évi kimutatásokat, havi jelentéseket készíteni, általában egy rakás rovatos ívet betölteni, a mezőgazdaságot, mint legfontosabb ágat figyelemmel kisérni, tüzet, vizet, jégesőt, termést, philloxerát és eíféle mozzanatokat is és mindezekről a kormányt értesíteni kötelessége. Szóval a közgazdasági előadók a jelenlegi szervezet szerint nem egyebek, mint az országos statistikai hivatalnak közegei, holott tudjuk jól, hogy ebben az irányban és ezen érdekeknek lehetőleg megfelelően van már erdészeti felügyelő, iparfelügyelő, statistikai hivatal, a melyek mind rendezve, szervezve, díjazva vannak. Ezen felül tehát fennállanak még az ipar- és kereskedelmi kamarák, a melyeknek költségeihez a legutolsó gyümölesáruló kofa is bizonyos mértékben hozzájárul, melyek szintén minden költségeit fedezvén és igy a statistikai adatok gyűjtéséhez hozzájárulnak. Ennél az első tekintetre is kitűnik, hogy azon teendők, főleg akkor, mikor a földmívelés, főleg a mezőgazdaság érdekeinek kellő képviseletéről kellett volna gondoskodni, kellőleg semmi arányban nincsenek ennél az intézménynél, a mely itt jelenleg egyelőre díjaztatni czéloztatik. Sőt valóban ezen intézmény a gazdasági érdekeknek további fejlődését figyelmen kivül hagyván, ha az ország megelégszik magukkal a rovatos kimutatásokkal, akkor igenis nagy diadallal mondhatná a kormány, hogy vannak megbizható statistikai adataink, hogy itt ennyi, meg ennyi kereskedő és iparos ennyit meg ennyit fogyaszt, hogy ez aztán végeredményben mi üdvös sikerre vezet, azt majd a kétes jövő fogja megmutatni. Ennél fogva első tekintetre kitűnik, hogy a közgazdasági előadók felállítása és díjazása elveszett munka és fáradság, főleg mikor a kellő szakismeretről gondoskodva nincs. Megvallom t. ház, hogy kedvező pénzügyi viszonyok között igen nagy és fontos feladat lenne kellően és czélszerűen szervezett mezei g-azdasáeri szakosztálynak felállítása, melynek kötelessége lenne figyelemmel kisérni mindazon mezei gazdasági viszonyokat, melyek annak jobbítására és czélszerű berendezésére vezetnek, mert tudjuk, hogy ezen a téren úgy el vagyunk maradva, gazdáink sinlődnek, iparosaink szegényednek, gyáriparunk nem gyarapodik, hogyha valahol, e téren kellene a kormánynak és törvényhozó testületnek e tarthatatlan helyzetet a legnagyobb figyelemmel kisérni és áldozatkészséggel is javítani. No, de mit mondanak erre a szabadelvű férfiak? Azt szokták mondani, hogy ez mind szép, jó és üdvös, de nincs pénz, pénzünket elnyelik az államadósságok, a hadsereg és Bosznia. (Ellenmondás jobbfélöl.) Meglehet, hogy Baross képviselőtársamnak nem tetszik Bosznia felemlítése. Madarász József (közbeszól) -. Dehogy nem tetszik. Hiszen megszavazza. (Derültség.) Lázár Ádám: A mi pedig gazdasági önállóságunk és tevékenységünk szabadságát megbénítja, az nem egyéb, mint az Ausztria által ránk parancsolt közös kereskedelmi- és vám-szerződés, (ügy van! a szélső baloldalon) mely nem enged Magyarországnak önálló és független tevékenységet és haladást. Midőn lobogónkra Magyarország állami függetlenségének elve van felírva s ezen elvet, mint a, legrövidebb idő kérdésének megoldását tekintjük, nem habozunk abban, hogy Magyarország gazdasági viszonyainak lehetőleg függetlenítésének érdekében addig is minden lehetőt elkövessünk, hogy e czél elérésére minden áldozat meghozassék. Ez az indok, mely felszólalásra késztetett, mert ha a körülményeket tekintetbe vesszük, látható, hogy Magyarország földmívelő népessége fogy és tevékenysége apad. Azt nevezik, a kik a szabadelvűséget máskép fogják fel, alkotmányos életnek, melynek vívmányai közt minden tevékenység meglévén zsibbasztva a túlságos adó miatt, a nép a végpusztulásnak van kitéve. Ezen fontos ügygyei kapcsolatban lehetetlen, hogy a t. ház nagybecsű figyelmét fel ne hívjam ezen év márczius havában történt tárgyalásokra. Mikor a jelen tétel alapjául szolgáló törvényjavaslat tárgyalása folyt, azon alkalommal nemcsak e párt részéről Ítéltetett el egyhangúlag, hanem a legbehatóbb és a legkézzelfoghatóbb érvekkel támadtatok meg a tőlem baloldalon ülő képviselő urak részéről is a törvényjavaslat. A többség a törvényjavaslatot azonban megszavazta a nélkül, hogy egy öntudatos ezélt, meghatározott hatáskört látott volna ezen törvényjavaslat folytán elérhetőnek. Minthogy az új szakminister urakkor a tőlem balra ülő párthoz tartozott és nem mondott ellen : ő is elvetendőnek tartotta a törvényjavaslatot. Gr. Széchényi Pál, foldmivelós-, iparés kereskedelmi minister: Megszavaztam. Lázár Ádám: Megszavazta? (Derültség.) Am legyen: Gaal Jenő t. képviselőtársam tegnapi felszólalása folytán azon megcsalódott reményre jöttem, hogy osztja azon nézeteket, a melyeket a nagyszabású közgazdasági politika végett inaugurálandónak vél. Hogy az nem vezet azon czélra, melyet a szakminister ur tűzött maga elé, a leg-