Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-151
í 52 orswi «•<>» ülés deeze«ber 12.1SS2. 169 ő ismereteit az életről városi körökben szerezte. Iparosainkkal ő gyakran érintkezett; iparosainknak mindenféle bajait ismeri; ismeri személyes érintkezésből, azok elbeszéléseiből és panaszaiból. A földbirtoknak és különösen a kisbirtoknak tömeges bajaival szemben ő csak azon, általa igen helyesen elégteleneknek mondott szobatudósok sorába tartozik. (Helyeslés.) Ezt 8 ugy látszik, csak theoriából ismeri. És innen az eltérés, hogy a hol ő a bajokat saját szemeivel látta, ott elhagyja a manchesteri tanok egyedül boldogító ösvényét, nem hivatkozott úgynevezett örök elvekre, midőn az örök elveknek romboló hatásáról saját szemeivel meggyőződött; de a falusi romokat nem látta annyira közelről, arról ő nem győződött meg saját szemeivel, hogy miként fogy hazánkban az önálló birtokosok száma, miként oszlik alig értékesíthető és alig mivelhetö foszlányokra, a mi a paraszt birtokokból még megmaradt; (Helyeslés) miként expropriáltatnak lassankint egész községek, miként absorbeálja nem is a nagy és a közép birtok, de az üzletileg űzött uzsora egész községekben a kisbirtokot. (Ugy van! Ugy van! Egy hang a szélső baloldalon: A zsidók!) Ha a t. képviselő ur ezekről az állapotokról ép ugy személyes meggyőződést szerezhetett volna magának, mint a minőket városi ember létére a kis ipar szomorú állapotára nézve szerzett, akkor meg vagyok győződve, consequenter ugyanazon útra tért volna az agrárkérdések felfogásában, a melyen ő már van az ipari kérdések felfogásában. Nem is a birtok feletti szabad rendelkezés korlátozása képezi a ezélt, melyre azok a különben is még a kezdet kezdetén levő, a t. képviselő ur által említett mozgalmak irányultak; hanem a szabad birtok rohamosan haladó expropriatiójának megakadályozása. (Helyeslés,) Ez a czél, melyre ott törekszünk és ha a t. képviselő ur meg akarna győződni arról, hogy a Gazdakör nem oly aristocratieus intézmény, minőnek azt ő képzeli, ha annak tanácskozásaiban, mire neki és mindenkinek az ajtó nyitva áll, szives volna részt venni az eszközök keresésénél, az ő tanácsát is a legnagyobb hálával fogadnók. Különben t. ház, hogy felszólalásom, melyre mint mondám, nem annyira maga ezen tárcza, mint inkább a tárcza tárgyalása közben történt egyik felszólalás adott alkalmat, mégis oly valamibe csucsorodjék ki, a mi közvetlen összeköttetésben áll a jelenleg tárgyalás alatt levő költségvetéssel, ismételve kiemelem és az igen t. minister ur ügyeimébe ajánlom Herman t képviselő ur beszédének azon részét, melylyel leginkább rokonszenvezek : a törekvést kisbirtokosaink gazdasági szakértelmének emelésére, mint a földKÉPVH. KAPLÓ. 1881 — 84. VHI. KÖTET. mívelés körüli teendők ez idő szerint legelsejét. (Általános élénk helyeslés.) Dobránszky Péter: T. ház! (Nagy zaj. Halljuk!) Egy pár rövid szónak elmondására kérek a t. háztól engedelmet. (Nagy zaj.) Nem tartom ugyanis gazdaságosnak, hogy hosszú fejtegetésekben beszéljünk gazdasági viszonyaink feltüntetéséről és orvoslási módjairól. Hisz anynyira ismeretesek bajaink, hogy azoknak általában való ismertetésére nézve a szónokok lényegileg nem térnek el egymástól. Méltóztatnak tudni, hogy Amerikának veszélyessége Magyarország s az egész európai termelés és terménykereskedésre nézve nem újság; az sem új jelszó gazdasági politikusaink előtt, hogy „hozzunk helyes arányokat mezőgazdaságunkba" ; azt is méltóztatnak tudni, hogy gazdaságunk fejlődésének valóságos feltételei, főleg az anyagi és értelmi tényezők megteremtésében, különösen a hitelforrások kellő megnyitásában állnak; másrészről azonban, t. ház, ép midőn ezen tényezőket mint gyógyszereket keressük, meglepő, hogy tiszta czélzataiuál fogva annyira tisztelt képviselőtársam Herman Ottó épen ezen gyógyszerek hathatósága ellen veszedelmes módon felszólal; 8 ugyanis egyrészről hangsúlyozza, hogy napjainkban a művelődés s a szakképzettség terjesztésében kell keresnünk tulajdonkép a viszonyok orvoslását, másrészről pedig egyenesen nevetségessé és gúny tárgyává teszi az iskolákat és a professorokat; (Derültség.) a midőn Herman képviselőtársam egy részről azt követeli, hogy „adjatok nekünk jó iskolákat és dolgozzanak, munkálkodjanak a professorok", épen midőn ezt követeli, ugyanakkor egyszerűen minden tényleges alap nélkül gúny tárgyává teszi iskoláinkat és tanárainkat. Ez, t. ház, oly ellenmondás, a mely veszélyes lehetne, ha a ház néma helyeslése mellett kerülne ki innen. Én, t. ház, azon könnyelműen odavetett általános állítás ellen, hogy a gazdasági tanintézetekben s általában tanintézeteinkben a professorok sem nem szólnak, sem nem irnak, vagy ha irnak is, legfeljebb apróbb röpivekben irnak; e vád ellen én tiltakozom; mert tanáraink szóval elvégzik dolgaikat ott, a hol kell, t. i. a tantermekben ; ha pedig van olyan, a ki nem végezné el dolgát, álljon elő személyekkel és tényekkel az, a ki vádol. A mi pedig azt illeti, hogy nem irnak, vagy ha irnak is, csak apróbb röpiratokban, ezt nem akarom itt bővebben kifejteni, de e bajnak gyökere általános irodalmi, nevezetesen könyvkiadási viszonyainkban rejlik. (Helyeslés.) A nevezett képviselő ur a meglevő iskolákról azt mondja, hogy azokban oly roszul tanítanak, hogy a mit ott tanulnak, azt ki kell verni a tanulónak fejéből; ezen állítás egyenes felhívás 22
