Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-151
170 152. országos ülés deezember 12. 1882 a szülőkhöz arra, hogy ne küldjék iskolába gyermekeiket! Egyrészről kívánja a képviselő ur, hogy művelődjön a nép, másrésző 1 pedig elvonja az iskolák hitelét, midőn discreditálja azokat: ez — ismétlem — oly ellenmondás, a mely egyenesen azon szent czélzattal ellenkezik, a melylyel pedig a t. képviselő ur viszonyainkon javítani akar. (Helyeslés.) 3N T em íogom továbbra igénybe venni a t, ház figyelmét; de méltóztassék figyelemre méltatni, hogy ha épen a t. ház köréből indulnak ki olyan felszólalások, a melyek az iskolák és tanítók discreditáláeát vonják maguk után, mire fog ez vezetni, (Ugy van!) Hiszen nem mondom én azt, hogy a tanárok olyan zajosan működnének, mint azt némelyek szeretik, kik mindent az utczákra, hírlapokba, népgyülésekbe vagy más nyilvános helyekre visznek. De nem. is ez a tanár hivatása, (Helyeslés.) De azért ne vegyük el a néptől az iskolák és tanítók becsületét, sőt épen mert látjuk azt, hogy a népnek művelésre szüksége van, feladatunknak kell tekinteni, hogy azok tekintélyét és hitelét emeljük és neveljük, (Helyeslés) a melylyel, fájdalom, hazánkban a tanítók és iskolák némely körökben nem birnak. Én, t. ház, tisztán csak az általánosságban oda vetett vádnak tiszteletteljes visszautasítása czéljából szólaltam fel és ezért bocsánatot kérek. (Helyeslés jóbbfelől.) Elnök: T. ház! Szólásra többé senki feljegyezve nincs, ha tehát szólni senki sem kivan, következik a tétel feletti szavazás. Mielőtt a kérdést feltenném, még a kereskedelmi minister kíván szólni. (Halljuk!) Gr. Széchényi Pál földmívelós-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Az eddig hallott felszólalásokban vannak olyanok, a mikre válaszolni kötelességemnek tartom s azért rövid időre kérem a t. ház becses türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Göndöcs Benedek t. képviselő ur előadásában kölíse'gvetésemnek némely czímére nézve megelégedését fejezte ki, mint a melyekből látja, hogy felszólalásának megvolt a kellő hatása; másrészt azonban kívánságait és mint ő mondta, jámbor óhajtásait is kifejezte és ezekre vagyok bátor némely megjegyzést tenni. A t. képviselő urnak egyik jámbor óhajtása az, hogy a gyümölcstermelésre nagyobb súly fektettessék és hogy ez megtörténjék, azt óhajtja, hogy a lóversenyekre szánt összegből egy bizonyos részt a kormány a gyümölcstermelésre fordítson. Én osztozom a t. képviselő urnak ezen nézetében annyiban, hogy a gyümölcstermelés nálunk mindenesetre fontossággal bir és hogy arra súlyt kell fektetnünk; mindamellett azonban nem tartom azt a kormány feladatának, hogy egy oly irányban tett befektetésből, a mely eddig a legszebb gyümölcsöket hozta, elvonva egy bizonyos részt, azt oly irányban használjuk fel, a melyet mindenekelőtt a magáubirtokosoknak a feladata fejleszteni. Az államnak és kormánynak szerintem nem az a feladata, hogy egyenesen befolyjon a gyümölcstermelésre; a kormánynak inkább csak közvetett befolyást kell gyakorolni erre az által, hogy a községek faiskolái rendeztessenek és azok a kellő felügyelettel láttassanak el. (Helyeslés.) E tekintetben egyetértek a t. képviselő úrral, ki előadása végén a kormányt szintén erre hívta fel. A mi e részben teendő lesz, arról biztosithatom előre is a t. képviselő urat, hogy az meg fog történni. A mi a selyemtenyésztésre tett megjegyzését illeti a t. képviselő urnak, abban nem osztozhatom minden tekintetben, mert a selyemtenyésztést illetőleg a legközelebbi időben oly nagy előmenetelt tapasztalunk, hogy azt hiszem, teljesen téves informatión alapul a t. képviselő ur azon felfogása, hogy helytelenül járt el az, a ki a kormány által annak kezelésével megbízatott. De a képviselő ur ugy látszik nem tudja, hogy 1880—8i-re az országban termelt selyem értékesítése mily nagyszerű arányban fokozódott; jelesen 1880-ban az országban termelt gubók értéke 13,000 frtra rúgott mig 1881-ben 63,000 frtot tett, tehát 50,000 frttal emelkedett, a mint a kimutatások ezt bizonyítják. Ha már most ily jávulat constatálható évről-évre, akkor tökéletesen alaptalan azon kifogás, hogy nincs helyesen választva az út, a melyen az illető halad. A mit a gubók beváltásáról mondott a t. képviselő ur, ez engem körülbelül arra emlékeztet, mintha valakinek az jutna eszébe, hogy a dohánybeváltásra nézve a mostani kezelési mód helyett a dohánybeváltás a gazdasági egyesületekre bizassék. Méltóztassék elhinni, a selyemgubók beváltása és osztályozása épen olyan szakismeretet és pontosságot kíván, mint a dohánynál; az osztályozás itt sem olyan csekély feladat, ezt sem lehet mindenkire rábízni, hanem csak a hozzá értő szakközegek végezhetik. Épen ezért az eddigi beváltási mód továbbra is fenn fog tartatni, azonban a beváltási helyek szaporittatni fognak, a mint ezt a költségvetés korlátai megengedik. (Helyeslés.) A gazdasági oktatásra áttérve, a képviselő ur kiemelte, hogy mily nagy szükség volna arra, hogy Szegeden gazdasági intézet állittassék fel; ugyanezen tárgyról szólva, több képviselő ur és különösen Herman képviselő ur is kiemelte, mennyire felesleges már most szaporítani a gazdasági intézeteket és mennyire szükséges az, hogy inkább az alsóbb földmívelési oktatás karoitassék fel a kormány által. (Helyeslés.) Részemről teljesen osztozom abban, hogy a meglevő gazdasági tanintézetek nálunk elégségesek (Ugy van!)
