Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-151
166 151. ország-os ülés dtczembcr 12. 1882. Nevezetesen az oly kazánnak, a melynek fala a nagy nyomás folytán igen vastag, munkaképessége csekélyebb és hogy a vastag falu kazánok a dupla nyomás által annyira igénybe vétetnek, hogy több rontatik a szerkezeten, mintha egy pár évig használtatott volna. (Ugy van! a jobboldalon.) A második körülmény, a mely egy idevágó uj törvény szükségességét igazolja és a melyet különösen fig} , elembe kell venni, az, hogy azok a közegek, a kik jelenleg a kazánok átvizsgálását és revisióját eszközlik, nem birnak a szükséges szakszerű qualificatióval. Ugyanis ez idő szerint az állami építészeti hivatalok mérnökei végzik a próbát. Azonban tudni való, hogy ezen mérnökök nem gépészmérnökök és hogy ezek nem ismerik teljesen a gőzgépek működésének szellemét s igy a próbát^ teljes lelkiismerettel nem is hajthatják végre. Én tehát szükségesnek tartom másodsorban, hogy a kazánok vizsgálását j és revisióját eszközlő közegek gépészmérnökök legyenek. Harmadszor felhívom a miuister ur figyelmét a kazánokat kezelő személyzet qualificatiójára is. Tudnivaló dolog, hogy a Magyarországon alkalmazott úgynevezett fűtők és gépkezelők majdnem 50 ü / u-je oly egyéniségekből áll, kik qualificatióval teljesen nem birnak. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a balesetek nagyobbrészt ezen egyének qualificatiójától, gyakorlati s elméleti képzettségétől függnek, könnyen belátható, hogy ezen egyének laieusok nem lehetnek, hanem kell, hogy iskolázott, szigorúan qualificált egyének legyenek. Én igen nagy köszönettel tartozom ugy a közoktatásügyi ministernek, mind pedig a földmívelési ministernek azon intézkedéséért, hogy ugy a kassai gépészeti ipartanodánál, mint pedig a budapesti középipartanodánáí állított fel egy ilyen fűtő- és gépésztanfolyamot és hogy ezáltal is, ha nem is teljesen, legalább részben elejét vettük azon hiánynak, mely a qualificált fűtők és kezelőkben mutatkozik. T. ház, engedje meg, hogy ezen alkalommal, midőn épen ezen intézet működését érintem, reflectáljak Steinacker t. képviselő urnak a múlt évben tett egy megjegyzésére, a mely egyenesen ezt az intézetet érinti s azt elitéli. Én akkoriban nem feleltem a t. képviselő urnak azonnal, mert előbb meg akartam győződni arról, hogy a mit ő az intézetről és annak igazgatójáról állított, tényleg való-e? A mi először is azt illeti, a mit a t. képviselő ur az igazgató minősítésére felhozott, mikor ugyanis azt mondta, hogy az igazgató kohász lévén, nem képes oly iutézetet vezetni, melynek van gépészeti, vegyészeti és építészeti osztálya: hát megjegyzem, hogy a t. képviselő ur nem tudja azt, hogy az igazgató okleveles gépészmérnök, mert ha tudná, akkor tudná egyszersmind azt is, hogy ugy a külföldi, mint pedig a mi mfíegyetemUnk szervezeti szabályzata értelmében gépészmérnöki oklevelet csak oly egyén kaphat, a ki a szükséges tantárgyakat hallgatta és azokból vizsgálatot tett. Hát egy okleveles gépészmérnök hallgatja a vegyiparmutant, abból szabályszerű vizsgát tesz s hallgatja az építéstant is. Hogy mikép állíthatja akkor a t. képviselő ur, hogy az igazgató erre az állásra képességgel nem bir, azt nem értem. A második, a mit a t. képviselő ur az intézet működésére felhozott, midőn azt mondja, hogy ott csak elméletben tractáltatik a növendék. Bátor vagyok hivatkozni azon t. képviselőtársaimra, a kikkel együtt azt az intézetet meglátogattam és meggyőződést szereztem magamnak ugy az előadásokról, mint a vizsgákról. Hát mi, t. képviselő ur azt tapasztaltuk, hogy az ifjak ott részesülnek igenis a szükséges elméleti képeztetésben, de különös gond fordittatik a gyakorlati képzettségre is. Én tehát a t. képviselő urnak állítását másnak mint ro ^akaratnak nem nyilváníthatom, azon roszakaratnak, meiylyeí minden magyar intézmény ellen viseltetik. Különben kijelentem, hogy a kereskedelmi tárcza költségvetését tárgyalás alapjául elfoga doni. (Helyeslés.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk!)^ Felszólalni nem annyira a tárgyalás alatt levő tárcza költségvetése önmagában, mint inkább azon igen nevezetes, sok tekintetben igen tanulságos és általam élvezettel hallgatott beszéd indít, melyet Herman Ottó t. képviselőtársam az imént elmondott. Ezen beszédnek igen nagy, mondhatom legnagyobb része csupa oly arany igazságokat tartalmaz, melyeket én is aláírok. Azon fejtegetések, melyekben t. képviselőtársam állami szervezetünknek nagy ambitióit és ezekkel szemben társadalmi állapotainknak készületlenségét és az ebből eredő aránytalanság minden bajait jellemezte; azok, miket a gazdasági oktatásnak nem egészen helyes irányairól, azon intézkedésekről, melyek által azok javítandók volnának, elmondott; kiemelése annak, hogy leginkább a kig földmívelők gazdasági szakértelmének emelése, a mezőgazdasági politika terén hátramaradott teendőinknek legfontosabbikát képezik ; az iparszervezet reformjára vonatkozó összes fejtegetései: ezek mind abba a categoriába tartoznak, melyet én, mint mondám, az első szótól az utolsóig magamévá teszek és örülök annak, hogy az ily szakértelemmel, ily hévvel és annyi ékesszólással, mennyivel a t. képviselő ur részéről történt, e házban elmondatott. Hanem aajnos, t. ház, Herman Ottó t. képviselőtársamnak beszédére alkalmazható azon Horatius-féle mondat: „Desiüit
