Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-151

151. országos ülés deezember 12- 1882 167 in piscem mulier formosa superne. (Helyeslés a hátoldalon.) i Hegedűs Sándor (közbeszól) .• Az önálló I vámterület! Gr. Apponyi Albert: Nem az önálló vámterületet értem ez alatt, t. ház, hanem értem azon gúnyos kifakadásokat, melyektől nem vélt tartózkodhatni a t. képviselő ur komoly fejtegetéseinek közepette; egyrészről azon — mint •8 magát kifejezte — aristocratico-socialisticus törekvésekkel szemben, melyek a Gazdakörben létesültek, másrészről pedig egyes aristokratáknak az ipar terén folytatott működésével szemben. Megvallom, t. ház, hogy, midőn ez ügyben felszólalok, miután magam is némi részt veszek azokban, mik az említett mozgalom előmozdítására a Gazdakörben történnek, ma, mint Cicero pro domo sua szólok; de azt hiszem, hogy felszólásomnak teljes jogosultsága van; mert az itt említett tevékenység csekély működésemnek egyik és pedig általam igen lényegesnek tartott részét képezi és miutáu nyilvános működésemet a közönség eriticájának alávetettnek tartom: egyrészről nem lehet kifogásom az ellen, hogy arra nézve itt megjegyzések tétessenek, de másrészről ellenmegjegyzéseim megtételét is teljesen jogosultaknak tartom. (Helyeslés.) És ha a t. képviselő ur az általa csak igy futólag érintett működés érdemének és tartalmának méltatásába bocsátkozott és azok felett kritikáját gyakorolta volna, akkor talán érdekesebb, talán tartalmasabb vitatkozás! anyagot nyújtott volna nekem. De ezt a t. képviselő ur nem tette, vagyis a mennyiben tette, csak egy általános tétel felállításába burkoltan tette, mely általános tételre lesz alkalmam visszatérni. Az egész themának általa történt érintése tulajdonképen nem volt egyéb, mint egy gúnyos mondatnak odavetése olyanok ellen, a kik legjobb meggyőződésük szerint a magyar nemzetnek egyáltalában, de legelső sorban igenis — ezt nemcsak megvalljuk, hanem büszkeségünknek tartjuk — a magyar nemzet alsóbb és szegényebb osztálya sorsának emelésével foglalkoznak, de a kiket, ugy látszik, a t. képviselő ur erre jogosítottaknak nem tart, mert közttük történetesen aristokraták is vannak. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Én tisztelem a democratiát és én a democraticus

1 irányzatot ma már nem mint korunk irányadó törekvéseinek egyikét ismerem, hanem, mint egy társadalmilag és történelmileg Európaszerte befejezett tényt. (Helyeslés.) Osztozom azon felfogásban, melyet Tocqueville ekként fejezett ki, hogy a demokratia többé nem kérdés, hanem tény. (Tetszés.) De egyre bátor vagyok egész tisztelettel figyelmeztetni azokat, kik akkor, mikor a democratia még nem volt tény, hanem csak törekvés, annak, mint törekvésnek szószólói voltak. Ok gyakran esnek egy ferdeségbe, a mely az általuk vallott tanoknak épen ellenkezőjét képezi, hogy t. i. ők épen megfordított aristocratiát akarnak létesítni. (Helyeslés és tetszés.) Ők azoknak, a kik a democratia létesítése iránt régebben érdemeket szereztek, de nemcsak maguknak, de az ő fiaiknak és unokáiknak is, mintegy democratiius nemesi levelet akarnak kiállíttatni a közvélemény által és épen a nép jólétének emelésére irányzott törekvés monopóliumát ezen általuk teremtett új osztálynak vindicálják. (Élénk helyeslés a jobbon és baloldalon.) Legyen szabad Herman t. képviselő urat, kinek felfogásától engem valószínűleg nagy távolság választ el, de a kinek szándékai tisztaságát, nagy képzettségét és nemes hevéí mind az iránt, a mit valónak tart, a legőszintébben tisztelem, legyen szabad őt figyelmeztetni arra, hogy ő ezen odavetett gúnyos megjegyzései által önnönmagával igen szembeötlő ellenmondásba esett. Mert ő a Gazdakörben folyó működés egynémely irányzatával szemben, melyet különben nem is ismertetett itt részletesen, tiltakozott az ellen, hogy bárki, bármi alapon, bármi indokból osztályharezot keltsen az országban. De ha van valami, a mi az oszíályhareznak és az osztályok közti féltékenységnek már-már elhaló és a hamuban elalvó parazsát újabban tűzzé éleszthetné, akkor az leginkább az volna, ha jóakaratú törekvések a nép ügye mellett, gúnynyal fogadtatnak azért, mert azok előharezosai közt egy bizonyos osztályhoz tartozók is foglalnak helyet. (Élénk tetszés.) Hanem, minthogy a t. képviselő ur e kérdést már itt felvetette, legyen szabad arra vonatkozólag meggyőződésemet kifejezni. Az előjogokat, melyek a nemes és főnemesi ranghoz kötve voltak, eltörölhette a világáramlat és az én nézetem szerint is helyesen cselekedett, hogy eltörölte: de egy dolgot nem törölhetett el és nem is kívánatos, hogy eltöröljön sem a társadalom fejlődése, sem a törvényhozás intézkedése; s ez az egy dolog az, hogy legyen mindazokban, a kiket a gondviselés nagyobb birtokoknak, vagy akár csak polgártársaik előtt bizonyos tekintélyt biztosító rangnak adományozása által önállóbb és fényesebb helyzetbe hozott, hogy legyen az az érzelem, hogy ők ennek megfelelőleg tartoznak a társadalomnak valamivé], (Altalános élénk helyeslés) hogy ennek megfelelőleg őket a társadalommal szemben — azon elvnél fogva, hogy mindenki tolvaj, a ki a társadalomból többet vesz, mint a mennyit a társadalomért tesz — hogy mondom őket a társadalommal és különösen hazájukkal szemben a kötelességeknek nagyobb mérve terheli. (Altalános élénk helyeslés.) Az aristocraticus előjogosítványoknak ezen fajától magamat t. képviselőház, megfosztatni nem engedem. (Általános élénk helyeslés.) Különben az igen t. képviselő ur azon törek-