Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-151

151. országos filcs ieczember 12. 1882. 163 az iparosokat ismét összegyűjteni és őket érdekeik ápolására terelni. Az egész Schultze-Delitzseh-féle mozgalom desavouálása annak a korlátlan ipargzabadságnak, melyet annak apostolai hirdettek. (Igaz! a szélső baloldalon.) De tény az, hogy a mi iparosaink legalább egyelőre azt hiszik, hogy ebben rejliií a panaeea, t. i. a kényszertársulásban és a qualificatio kimutatásában. Nem vizsgálom t. ház egyelőre azt, hogy a mi iparosaink helyesen gondolkoznak-e e dologban vagy nem. De constatálui kívánom azt, hogy ez csak egy más terminus teelmicus alatt, a régi ezéhnek a visszaállítása, (Ugy van!) S éu vagyok t. ház az utolsó, ki a régi czéhet elítélje. Ezt nem mondom ugy, hogy én annak a visszaállítását kívánom, olyannak, a milyen volt, hanem a régi ezéhről nem lehet megtagadni, hogy ethikai alapokon nyugodott, hogy az egy kész szervezet volt, melyet reformálni kellett volaa, nem pedig szétrombolni. (Élénk helyeslés balfelöl.) És most következik annak a hamis szabadelvűségből kiindult szétbontásnak a consequeníiája, t. i. egy anarehieus állapot, kapkodás. S a mi annak ellensúlyozása kellene, hogy legyen, t. i. a kormányban semmit sem látunk, csak experimentátiót és olyanféle laborálást, mely soha kibontakozásra nem vezethet, mert határozott iránya nincs. (Igaz! a szélső baloldalon.) S azokra nézve, a kik ma hangoztatják, hogy ők az iparügynek mily bajnokai, miként érdeklődnek ők a magyar ipar emelkedése iránt, azokra nézve meg van a eharaeteristicumom, s egyszersmind meg van bátorságom, hogy itt a képviselőházban kimondjam. {Halljuk! a szélső baloldalon.) Én biztosítok Magyarországon mindenkit, hogy ha oly férfiak mint Graál Jenő vagy mások, az eszmék magaslatára felemelkedve, komoly akarattal és a hozzá való képességgel Magyarországon egyszer oda állanak, hogy igen is komoly akaratunk és képességünk is van arra, hogy az iparért tegyünk valamit, azok cserbe lesznek hagyva. De ha oda áll egy aristoerata s mond egy pohárköszöntőt az erkölcsi romlásról és az iparosok iránti rokonszenvről beszél, az egész ország rohan utána. (Ugy van! a szélső balon. Mozgás.) Hát jó, t. ház, elfogadom. Vannak a nemzetnek ily aristocraticus hajlamai. Hanem nekem nagy az aggodalmam és nagy az elszántságom, hogy bizonyos áramlat ellen fellépjek és küzdjek. Es ez az, hogy az utolsó kiegyezés előzményeiből lehet egy nagy tanúságot vonni. Midőn az utolsó kiegyezés közeledett, nagy meglepetéssel és bámulattal láttuk azt, miként mennek fényes nevű aristokraták az iparosok gyűléseibe és hogyan hangoztatják azt, hogy mennyire fekszik szivükön az ipar érdeke. És Magyarország iparos világa egy egész perióduson keresztül oly becses tárgy volt, melyet akkor a meddig pro és contra folyt a vita, egyik ide, a másik oda iparkodott vonni. A vége az lett, hogy azok győztek, a kik fényes nevet és nagy társadalmi állást tudtak oda tenni, és bevitettek az iparosok azon táborba, a hol az új kiegyezés köttetett és elérték azt, hogy Magyarország iparossága maga alatt vágta el a fát. {Mozgás.) T. ház! Én az ipartársulatokban igen nevezetes factort látok, és azokat szükségeseknek tartom. Nem a régi czéhrendszer szerint, a hol t. i. minden egyes iparág külön társulatot alakított, lett légyen az bármily népes vagy néptelen. Sőt én abban keresem a régi czéh elfajulásának okait, hogy túlságosan szét volt darabolva. Hanem igen is kívánom azt, hogy az ipartáreuiás álljon be, de ne ugy miként az iparosok követelik, hogy t. i. egy társulatba tartozzék minden iparos s minden iparág, mert kétségtelen tény az, hogy a társulatban az érdekek oly tömege és ellentéte fog kifejlődni, mely az ipartársulat egész funetióját problematicussá képes tenni. Kívánom a társulást oly értelemben, hogy a rokonnsmű iparág: a bor, a fém, a textil stb. iparosság alkosson egy társulatot és az érdekek találkozásánál fogva tegyen meg mindent, a mi az ő beléletének és érdekeinek fejlesztésére okvetlenül szükséges és üdvös. (Helyeslések.) De, t. ház, ezek mind csupán palliativák. (Halljuk!) Történhetnek reformok kisebb-nagyobb téren, érezhető lehet ezen reformoknak valami csekély javulási és javító hatása; de hogy mi mindezekkel Magyarországot nem fogjak oda vinni, a hová azt nekünk vinnünk kell, az legmélyebb meggyőződésem. Én Magyarország gazdaságának felvirágzását, a mint már beszédem elején kifejeztem, keresem elős/.Ör az alsó őstermelő rétegnek felemelésében, oktatásában egy jobb kezelési módra, a mely ott keresi az erőt, a hol még található és a hol van. Minden egyébre nézve, t. ház, vonatkozzék az az iparra, vagy vonatkozzék az a kereskedelemre, én csupán csak egy valóságos és radikális eszközt találok, a melyhez meggyőződésem szerint Magyarországnak előbb-utóbb hozzá is kell nyúlnia és ez az önálló vámterület. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Mindössze még pár percznyi időt kérek, hogy midőn én főbb elveimet kifejtettem, a mikben én az ipart, a kereskedelmet, a földmivelést és annak legfőbb tényezőit tekintem, érinthessek egykét oly dolgot, a melyeknél nem annyira az elvi álláspont, vagy az elvi magaslat, hanem a valóságos tényleges helyzet a mértékadó. T. ház! Azok, a kik Magyarország iparával különösen behatóan foglalkoztak, jól tudják, hogy miuálunk nagy mértékben várható javu21*