Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-151

164 151 országos ülés deezember 12. JSS'i. lás, a mi nyers anyagunk első fokú ipari átdolgozásával, melyet akként viszünk-a világpiacára. A mi gazdaságunk tekintetében szükséges az, hogy egy okszerű kihasználási rendszer hozassék be a kezelési ágakban. Én e tekintetben az országban egy igen nevezetes és fontos factorát akarom példaképen néhány szóval megérinteni és ez Magyarország erdészetének ügye. (Halljuk!) Az tagadhatlan tény, t. ház, Magyarország erdőiben még most is egy nagy kincses bányát bir, melynek o

1 szerű kihasználása igen nagy mértékben jelentékenyen befolyhatna az ország pénzügyi mérlegére is, de az is kétségtelen tény, Imgy ez eddig "okszerűen kihasználva nincs. Mi a nyáron olvastuk a voit földmívelési minister urnak, b. KeményGrábornak, utazását az ország felvidékén és a félhivatalos dicsőítő tollak megírták, hogy miként fejezte ki ő legmagasabb megelégedését a tannin-gyár felállítása felett és minő reményeket köt ő ehhez Magyarország erdőinek kihasználására nézve. Hát, t. ház, ez egy véghetetlenül tanulságos eset. (Halljuk !) Én, a ki az ottani viszonyokat a magam tapasztalása után és az ottani legtapasztaltabb gazdák felvilágosításaiból ismerem, ezennel kimondom, hogy tanningyáraknak olyszertí felállítása, mint a liptóinegyei, semmi egyéb, mint nemcsak az erdők rendszeres tönkretétele, (Mozgás jobbfelől) hanem tönkretétele egyszersmind az erdők okszerű gazdászatának is: mert — és erre különös súlyt fektetek — t. ház, az erdők okszerű kihasználása vegytani eljárás segélyével űzetik mindenütt a világon, de csak az erdőknek oly részeiben, a melyekből a fa ki nem szállítható, vagy csak oly áron szállítható ki, a mely a fa értékét felülmúlja. Ezekből az erdész-vegyészeti iparágakból, a melyek itt nálunk szándékoltatnak s a melyek nél az előbbi elv nem alkalmaztatik, következik, hogy pár rövid év alatt a körül fekvő erdőket merőben tönkre teszik, azokat részemről indokoltaknak el nem fogadhatom. És ha már az erdészeti iparnál vagyok, t. ház, nem tehetem, hogy itt kifejezést ne adjak egy dolognak. És ez az egy dolog az, hogy a túlsó oldalról sokszor hangoztatják azon vádat, hogy mi, kik e házban e padokat elfoglaljuk, folyton folyvást csak a negátió álláspontján állunk, ám lépjünk fel indítványokkal, tegyünk javaslatokat, a melyek elfogadhatók, a melyek akár gazdaságilag, akár másképen a nemzet javára szolgálnak, önök üdvözölni fognak bennünket. No, t. ház, engem e perczben nem vezet boszú és indulat; hanem annak igenis kifejezést akarok adni, hogy a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával épen az erdők okszerű kihasználásának előmozdítására határozati javaslatot adtam be, mely azt czélozta, hogy a selmeezbányai erdészeti akadémiái) állittassék fel egy vegytani tanszék és Kemény Gábor b. akkori földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisíer felemelkedett és azt mondta, hogy az a tudomány nem is létezik, bár én kimutattam annak alkalmazott részét és íme, t. ház, miután határozati javaslatom a túlsó oldal gúnykaczaja közt leszavaztatott és megbukott, ma már Münchenben van az a jövendőbeli tanár; mert hiszen a ház határozatán kívül, privát úton mégis csak felállítják a vegytani tanszéket. Ha a t. ministerelnök ur talán kétkedni méltóztatik, itt van a pályázati kiírás, mely 1881. augusztus hó 21 -érői szól. Sőt nekem biztos tudomásom van arról, hogy épen az általam kifejtett okoknál fogva a felállítandó erdészeti vegytani tanszékre van kijelölve az az egyén, a ki kiküldetett. (Derültség a szélső baloldalon.) Németh Albert: Mert a ministeri tanácsos lányának a vőlegénye. (Derültség.) Herman Ottó: Nem akarom tovább fárasztani a t. ház türelmét, ugy is lesz alkalmam még a költségvetés egyes tételeinél felszólalni. Most összegezem azt, a minek kifejezést akartam adni. Ugyanis én fájlalom azt, hogy Magyarország gazdasági előmenetele a 6-ik vagy 10-ik helyre van téve a mi összes költségvetésünk keretében; én fájlalom azt, hogy ezen legfontosabb érdekeknek előmozdítása, istápolása csak apránként, kicsinyes eszközökkel történik; hogy ennélfogva a legélénkebben óhajtom azt, és az a törekvésem, és az a törekvése azon pártnak is, a melynek tagja vagyok, hogy épen azon tárczák, a melyek hivatva vannak arra, hogy gondozzák az országnak valóságos gazdasági és culturális formáit, azok a tárczák, a melyek a mi culturális előmenetelünkre és azon helynek megtartására végetlenül nagy súlylyal és becscsel bírnak, a melyet mi egy ezredév óta elfoglalunk, hogy azok másnemű gondozásban részesüljenek. Igen élénken óhajtom ezt, de egyszersmind meg vagyok arról győződve, hogy mig itt a nemzet törvényhozásában a kormány padjait oly férfiak foglalják el, a kik ezt a nemzetet nem bánom miféle parancsra csupán csak teherhordó állatnak nézik; (Ohó! a jobboldalon), attól folyvást csak követelnek, a többit mind a saját belátására és kínjára bizzák, mindaddig, mig ők valósággal azt teszik, a mit Gaál Jenő t. képviselőtársam csakúgy mellékesen érintett, hogy t. i. ezt az országot gyarmathelyzetben tartják más országok részére (Ugy van! a szélső baloldalon), addig nem érjük el a gyökeres rendszer-változást, melynek első és utolsó követelménye ez: el a kiegyezéssel, mert nem ér semmit, állítsuk fel a független magyar államot,