Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-151
160 151. országos Iléí dcezcmber IS. 1SS2 neki, mikor lesz tárgyalás végett a közgazdasági bizottság által a ház elé terjesztve? Azon indítványnak kettős ezélja volt: hogy a belfogyasztásnál, a közös hadsereg szükségleténél, a subrentionált társaságoknál és a hatóságoknál a hazai ipar ne mellőztessék; és másodszor, hogy a fölmerülő ilyen hazafias mozgalom ki ne játszassák. Erre egy ellenőrző iparhatóságot ajánlottam. Azt nem is kívánom felemlíteni, hogy ez irányban a honvédelmi s pénzügyminister urnak legjobb akarata mellett is hányszor történik kijátszás. Az iparnak megteremtését csak ugy képzelhetem, ha azon örökké elodázott revisiója az ipartörvénynek foganatosittatik, mert e nélkül rendezett ipariskolákat és iparos tanműhelyeket létesíteni nem lehet. Ezért azt a kérdést intézem a kormányhoz, hogy szándokozik-e és mikor az Ipartörvéoy revisióját a ház elé terjeszteni, mert a most uralkodó amabilis confusio a nagy- és a kisipar pusztulására vezet. Mielőtt beszédemet befejezném, miután pártnak tagja nem vagyok, a leghelyesebbnek tartom már most kijelenteni a t. háznak, hogy a eultusministeri költségvetés tárgyalása alkalmával az ipar oktatására vonatkozólag módosítványt leszek bátor beadni, melyre a t. ház becses figyelmét előre is felhívom. Különben a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Herman Ottó : Mindenekelőtt őszinte köszönetemet fejezem ki az előttem szóltak közül Gaal Jenő t. képviselőtársamnak azon valóban államférfiúi coneeptíójú és eszmemenete szerint is kitűnő beszédért, a melylyel ő a vitát díszítette, annak medrét méltókép megásta. (Helyeslés balfelől.) Részemről a beszédnek alig egy tétele ellen tudnék kifogást emelni és ha mégis sajnálatomat fejezném ki: ez csak arra vonatkozhatnék, hogy mily végtelen kár, hogy e beszéd nem mondatott akkor, mikor Magyarország második kiegyezése nyélbe üttetett épen azok által, a kik annak megújításán fáradoztak; mert azon beszédnek összes foglalatja és minden consequentiája odavezet, a hol mi állunk, akár vázolja azon endosmosist, a mely iparilag Oroszország és a szomszédországok közt létezik, akár azon káros hatást, melyet közgazdasági viszonyainkban tapasztalunk és melyek már visszahatnak a társadalom erkölcsi alapjaira is, s hogy igy mindenkép oda fogunk jutni, a mit t. barátom tisztán és világosan ki nem fejezett, a külön vámterülethez. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindaddig, mig ezen államban önczélt nem látunk; mig mi ezen államot bármiféle hangzatos leplező jelszavak alatt gyarmati viszonyba helyezzük oly államhoz, a melynek érdekei ellentétesek a mieinkkel: csak romlás és pusztulás lesz annak sorsa. (Ugy van! a szélső balcldálon.) Gaal Jenő t. barátom kiterjeszkedett mindazon factorokra, a melyek a magyar kereskedelmet, a termények értékesítését világforgalmi szempontból érdekelhetik. Én ezeket acceptálom és elismerem, hogy véghetetlen szükség van arra y hogy helyzetünket, állásunkat a világforgalommal viszonyítsuk,—viszonyba helyezzük saját erőnket azzal a versenynyel, a melyet nekünk előbb-utóbb teljes erőnkből fel kell vennünk; sőt a melynek a mi közgazdaságunkra és közviszonyainkra nyomasztó hatását ime már meg is érezzük. De a midőn az ugy van t. ház, véghetetlen nagy súlyt fektetek én és tudom, hogy fektet mindenki, a ki közviszonyainkat, különösen közgazdasági viszonyainkat ismeri, azoknak a forrásoknak ápolására, azoknak a forrásoknak nyitására, a honnan a nemzet vagyonosodása valósággal meríthető. Mert azok az igazi források nem azok, a miket a t. előadó ur egykoron egy vámfelemelési tétel behozatalánál hangoztatott, azt nyilvánítván, hogy az államnak igazi bevételi forrása semmi más csak, az adó, az adózás — azt igenis értheti a kormányzatra, mert annak bevétele valósággal csak az adó, ha igazságtalan is — hiszen a legalkotmányosabbak is és a legzsarnokiabbak, egyedül az adóból fedezik fennállásukat, az egyik erőszakosan, a másik okosan és megfontolva. (Igaz! a szélsőbaloldalon.) T. ház! A közoktatási tárczán kivül még a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi tárczára fektetek rendkívüli nagy súlyt, kivált mostani viszonyaink közt. De a midőn ezt teszem, rá kell utalnom, a mi az én legjobb meggyőződésem szerint rósz, a mit nekünk okvetlenül meg kell változtatnunk. (Halljuk! Halljuk!) Mert Gaal Jenő' t. barátom egy igen nagy szót mondott ki, s én csak azt sajnálom, hogy nem fektetett reá kellő súlyt s hogy nem tette azt egészen érezhetővé is láthatóvá; s ez az, hogy a mi kultur-állami felszínes törekvéseink a lehető legrosszabb arányban állanak azon termelési forrásokkal, a melyekre alapítva vannak. (Ugy van! balfelől.) Mert t. ház, a mit Gaal t. barátom szellemi proletariátusnak, a mit hivatalhaj tászatnak nevez, annak a termőhelye ott van a főváros aszfaltján, a hol járnak azok a modern új nemzetgazdák, a kik beleélték magukat abba a hitbe, hogy az egész ország viszo nyai ép oly fényesek, mint az ország fővárosa, (Igaz! Igaz! a szélső báloldalon) a melybe igyekeznek a modern politika, a modern intézmények minden faktorát összpontositani. De t. ház, ha mi ezen törekvéseket veszszük, a mint előttünk mutatkoznak, intézményeinkben, a melyek legnagyobbrészt majmolásai a
