Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-151
151. or^záffos iiles d 8 czembi>r 12- 1882. 161 külföldnek, a mely egészen más gazdasági tényezőkkel számol s összehasonlítjuk ezen túlhajtott dolgokat avval az állapottal, melyben az ős-termelő ma is van, melyben az iparos ma is van — akkor kolossalis, összeegyeztethetetlen ellentétet látok. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És én ezek iránt akként vagyok meggyőződve, hogy nekünk igenis okvetlenül tekintettel kell lennünk a világforgalomra, de megkettőztetett, sőt ezerszeres törekvéssel kell iparkodnunk, hogy az őstermelést emeljük ki abból az avitieus régi empirismusból, melyben még most sínylődik; mert hiszen tény, ezen, a kortól tökéletesen elmaradt gazdálkodásból kell kitelni annak a fénynek, pompának, hivatalszaporításnak és mindennek, a miben itt az ország központjában némelyek gyönyörködnek, és a miben keresik Magyarország, az egésznek haladását és dicsőségét. (Elénk helyeslés a szélső haloldalon.) T. ház! Én csak ma olvastam egy, a reménytől duzzadozó hangot, hogy ime az új földmívelési minister alkalmasint nagyobb szabású politikát készül kezdeményezni, mert hiszen halljuk, hogy Budapesten az egyetemen egy magasabb gazdasági tanfolyamot óhajt berendezni. Én nem tudhatom azt t. ház, vájjon van-e ennek alapja, vagy nincs; van-e erre nekünk anyagi erőnk vagy nincs ? (Közbeszólás a szélső baloldalon: Lukács Béla lesz a rector magnificus!) De én egyre figyelmeztetem a t. házat, hogy gazdasági alkotásunknak épen az az igen nagy baja, hogy a gyakorlati szükségek teljességgel figyelmen kivül hagyatnak és rátér arra az útra és irányra, mely oktatásunk összes területén már annyi kárt tett, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) mert egy jelszó után indult és ezen jelszó ez volt: mindennek, a mi oktatás, végczélja az, hogy tudósokat produeáljon, nem pedig az, a mi okszerű, hogy a nemzet, a társadalom számára értelmes, gyakorlatilag képzett embereket neveljen. (Félkiáltások a szélső baloldalon: Sajnos! Igaz! Ugy van!) Mert én t. ház, a ki azokban az úgynevezett tudós, tudománj^os körökben forgok, látom azon homályt, azon kék felhőket, melyekre sokan helyezkednek és bölcs hallgatással elhitetik a nemzettel, hogy ők tudósok. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Isten ments, hogy ők az ő tudományukat akár élő szóval, akár Írásban a társadalom elé vinnék; mely olykor régi, olykor szalmaszál vékonyságú kiadványokon, kis értekezéseken, melyek már régen elavulvák, alapszik; az ő mai dicsőségük az, hogy ők a társadalom előtt abban a gyanúban vannak, hogy nagy tudósok. (Általános zajos derültség.) Meglehet t. ház, a közoktatási budget tárgyalása alkalmával rá fogok térni tüzetesen erre a dologra, most csak a földmívelési, gazdasági oktatással akarok foglalkozni. A mi felsőbb gazKÉPVH. NAPLÓ 1881—84. VIII. KÖTET. dasági tanintézeteink tanrendszere és iránya szerintem Magyarország gazdasági érdekeinek teljességgel nem felel meg. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A magyar gazdasági oktatásnak egyik nagy baja az, hogy absolute nem számol azon viszonyokkal, melyekre valóságos magyar gazdaság egyedül alapítható. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi gazdasági tanintézeteink majmoiásai Hohenheinmak és minden félének, de azokban alig találjuk nyomát annak a szükséges rendszernek, mely számot vet Magyarország climaticus, agronómiai s egyéb typicus viszonyaival és iparkodik azon gazdaságot tanítani, melyet az életbe kivivé, Magyarországon rögtön sikeresen alkalmazni lehet. (Igaz! Ugy van 1 a szélső baloldalon.) Ezen rendszernek következménye az t. ház, a mit nekünk tagadnunk nem lehet, hogy a gazdasági tanintézetekből az életbe átbocsátott ifjak egy formális átgyúrási proeessuson kell, hogy keresztül essenek, ugy szólván előbb ki kell « verni a fejőkből mindazon theoreticus, a gyakorlati életben használhatlan dolgot, hogy azután empirikusok által vezettessenek be a voltaképeni j gazdálkodásba. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Igaz! Ugy van!) A második dolog t. ház az, — hiszen a ház tele vau földbirtokosokkal, ők magok tudhatják, hogy daczára annak, hogy vannak gazdasági tanintézeteink, hogy azok közül némelyek rég fennállanak, a melyekből igen sok növendék került ki a közpályára — hogy mégis Magyarországon a gazdálkodás nem a szakszerüleg kép/sett gazdászok, hanem az empirieusok, a tapasztalt emberek kezében van. (Igaz! balfelöl.) És ez, szerintem, a leghatározottabban kárhoztatja, elitéli a mi gazdasági intézeteinkben uralkodó tanrendszert. Én kimondtam és kimondom most is, hogy a jelenlegi viszonyok között, ismerve, a mennyire lehet, a magyar nemzet szükségeit, azokat a feltételeket, a melyeknek a teljesítésétől függ az, hogy e nemzet megállhasson a nagy verseny közepette, alulról kell kezdeni a factoroknak nevelését. (Helyeslés balfelől.) Mert ez a mi modern kormányzatunk bárhova tekintsünk is, mindig templomról beszél és aztán a gombján kezdi az építést; mindig felvettetnek oly eszmék, nem gondolva meg azt, hogy azoknak megkezdésére meg van-e a kellő alap s a társadalommal való szerves összefüggés, a kellő erő. És én gazdasági oktatásunk terén, hogy az tudományosan fejlődjék Magyarországon, hogy valósággal mint egy nagy factor szerepeljen egykoron a nemzet culturalis életében is, első feltételnek azt tartom és fogom tartani mindenkor, hogy legelőször a kis gazdanépet kell jobb gyakorlatra tanítani. (Élénk ( helyeslés balfelől.) Mert minden fejlődés története I azt tanítja nekünk, hogy az egyszerű pontokból 21
