Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-151

151. or^záffos iiles d 8 czembi>r 12- 1882. 161 külföldnek, a mely egészen más gazdasági ténye­zőkkel számol s összehasonlítjuk ezen túlhajtott dolgokat avval az állapottal, melyben az ős-ter­melő ma is van, melyben az iparos ma is van — akkor kolossalis, összeegyeztethetetlen ellentétet látok. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És én ezek iránt akként vagyok meggyőződve, hogy nekünk igenis okvetlenül tekintettel kell lennünk a világ­forgalomra, de megkettőztetett, sőt ezerszeres törekvéssel kell iparkodnunk, hogy az őstermelést emeljük ki abból az avitieus régi empirismusból, melyben még most sínylődik; mert hiszen tény, ezen, a kortól tökéletesen elmaradt gazdálkodás­ból kell kitelni annak a fénynek, pompának, hiva­talszaporításnak és mindennek, a miben itt az ország központjában némelyek gyönyörködnek, és a miben keresik Magyarország, az egésznek haladását és dicsőségét. (Elénk helyeslés a szélső haloldalon.) T. ház! Én csak ma olvastam egy, a reménytől duzzadozó hangot, hogy ime az új földmívelési minister alkalmasint nagyobb sza­bású politikát készül kezdeményezni, mert hiszen halljuk, hogy Budapesten az egyetemen egy maga­sabb gazdasági tanfolyamot óhajt berendezni. Én nem tudhatom azt t. ház, vájjon van-e ennek alapja, vagy nincs; van-e erre nekünk anyagi erőnk vagy nincs ? (Közbeszólás a szélső baloldalon: Lukács Béla lesz a rector magnificus!) De én egyre figyelmeztetem a t. házat, hogy gazdasági alkotásunknak épen az az igen nagy baja, hogy a gyakorlati szükségek teljességgel figyelmen kivül hagyatnak és rátér arra az útra és irányra, mely oktatásunk összes területén már annyi kárt tett, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) mert egy jelszó után indult és ezen jelszó ez volt: mindennek, a mi oktatás, végczélja az, hogy tudósokat produeáljon, nem pedig az, a mi okszerű, hogy a nemzet, a tár­sadalom számára értelmes, gyakorlatilag képzett embereket neveljen. (Félkiáltások a szélső baloldalon: Sajnos! Igaz! Ugy van!) Mert én t. ház, a ki azokban az úgynevezett tudós, tudománj^os kö­rökben forgok, látom azon homályt, azon kék felhő­ket, melyekre sokan helyezkednek és bölcs hall­gatással elhitetik a nemzettel, hogy ők tudósok. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Isten ments, hogy ők az ő tudományukat akár élő szóval, akár Írásban a társadalom elé vinnék; mely oly­kor régi, olykor szalmaszál vékonyságú kiadvá­nyokon, kis értekezéseken, melyek már régen elavulvák, alapszik; az ő mai dicsőségük az, hogy ők a társadalom előtt abban a gyanúban vannak, hogy nagy tudósok. (Általános zajos derültség.) Meglehet t. ház, a közoktatási budget tár­gyalása alkalmával rá fogok térni tüzetesen erre a dologra, most csak a földmívelési, gazdasági oktatással akarok foglalkozni. A mi felsőbb gaz­KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. VIII. KÖTET. dasági tanintézeteink tanrendszere és iránya sze­rintem Magyarország gazdasági érdekeinek tel­jességgel nem felel meg. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A magyar gazdasági oktatásnak egyik nagy baja az, hogy absolute nem számol azon viszonyokkal, melyekre valóságos magyar gaz­daság egyedül alapítható. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi gazdasági tanintézeteink maj­moiásai Hohenheinmak és minden félének, de azokban alig találjuk nyomát annak a szükséges rendszernek, mely számot vet Magyarország climaticus, agronómiai s egyéb typicus viszonyai­val és iparkodik azon gazdaságot tanítani, melyet az életbe kivivé, Magyarországon rögtön sike­resen alkalmazni lehet. (Igaz! Ugy van 1 a szélső baloldalon.) Ezen rendszernek következménye az t. ház, a mit nekünk tagadnunk nem lehet, hogy a gaz­dasági tanintézetekből az életbe átbocsátott ifjak egy formális átgyúrási proeessuson kell, hogy keresztül essenek, ugy szólván előbb ki kell « verni a fejőkből mindazon theoreticus, a gyakor­lati életben használhatlan dolgot, hogy azután empirikusok által vezettessenek be a voltaképeni j gazdálkodásba. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Igaz! Ugy van!) A második dolog t. ház az, — hiszen a ház tele vau földbirtokosokkal, ők magok tud­hatják, hogy daczára annak, hogy vannak gaz­dasági tanintézeteink, hogy azok közül némelyek rég fennállanak, a melyekből igen sok növendék került ki a közpályára — hogy mégis Magyar­országon a gazdálkodás nem a szakszerüleg kép/sett gazdászok, hanem az empirieusok, a tapasztalt embe­rek kezében van. (Igaz! balfelöl.) És ez, szerintem, a leghatározottabban kárhoztatja, elitéli a mi gazda­sági intézeteinkben uralkodó tanrendszert. Én ki­mondtam és kimondom most is, hogy a jelenlegi vi­szonyok között, ismerve, a mennyire lehet, a magyar nemzet szükségeit, azokat a feltételeket, a melyeknek a teljesítésétől függ az, hogy e nemzet megállhasson a nagy verseny közepette, alulról kell kezdeni a factoroknak nevelését. (Helyeslés balfelől.) Mert ez a mi modern kormány­zatunk bárhova tekintsünk is, mindig templomról beszél és aztán a gombján kezdi az építést; mindig felvettetnek oly eszmék, nem gondolva meg azt, hogy azoknak megkezdésére meg van-e a kellő alap s a társadalommal való szerves összefüggés, a kellő erő. És én gazdasági okta­tásunk terén, hogy az tudományosan fejlődjék Magyarországon, hogy valósággal mint egy nagy factor szerepeljen egykoron a nemzet culturalis életében is, első feltételnek azt tartom és fogom tar­tani mindenkor, hogy legelőször a kis gazda­népet kell jobb gyakorlatra tanítani. (Élénk ( helyeslés balfelől.) Mert minden fejlődés története I azt tanítja nekünk, hogy az egyszerű pontokból 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom