Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-151

|56 161. országo* ülés deczembar 12. 188S. kérdéssel áll szoros összefüggésben: van-e hát j iparra egyátalában szüksége ennek az ország- j nak? Senki sem mondja, hogy szükségünk a j jövőben nincs reá, hanem csak az állíttatik, hogy most egyelőre, tehát 1887 után sem lehet ! annak megteremtéséhez komolyan hozzá látni, mert a helyzet erre most nem kedvező. De hát t. ház, azok után, a miket bátor voltam felhozni, van-e kilátás arra, hogy ez a helyzet egy pár nemzedék ideje alatt javulni fog és nem félő-e inkább, hogy annak romlása követ kezik majd be? Azon érvek tehát, melyek az elhalasztás mellett szólanak, tulajdonképen az ipar fejlesztéséről beláthatatlan időkig való lemondást kívánják. (JJgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Hogy pedig mit jelent t. ház egy újabbkori európai államban az egyoldalú gazdasági tevékenységet huzamosabban fenntartani, azt épen a mi állami és társadalmi bajaink a legérthetőbben megmagyarázzák. Ezen bajok eddig csak elemeikben vannak meg és már is elkeserítik a lakosság túlnyomó többségének életét. (Igaz! JJgy van! a baloldalon.) Nagyhatalmi aspiraeziók gyenge közgazdasági alapon, ennek folytán idült és semmiféle pénzügyi mesterkedés által ki nem irtható államháztartási deficit, az áílaméíet terheinek roskasztó súlya a polgárok vállain, ennélfogva mindenkinek hajlandósága azt hinni, hogy többet ad az államnak, mint a mennyit kap tőle, a miért aztán az államban a polgár ellenséget lát, mely jövedelmének felét elnyeli és nem engedi, hogy a magánéletben tevékenysége által boldogulhasson : (JJgy van! JJgy van! a baloldalon.) Ezek az államélet betegségének symptomái nálunk. A társadalmi élet jellege t. ház, ha lehet, még ennél is szomorúbb. Társadalmi bajaink igaz, Nyugat-Európában másutt is feltalálhatók, de ki fogja azt természetesnek találni, ha az ifjú vagy gyermek, az érett vagy hajlott kor bajaiban sínlődik és ki nem fog elborzadni azon, ha a zsenge szervezetet az egyoldalú nevelés és a ferde felfogáson alapuló életmód következtében sorvadozni látja? A tömeges kivándorlás, mely nálunk csakugyan kóros jellegű; a pauperizmus aggasztó forrongása, mely az antísemitizmus alakját öltötte magára; az a rendszeres hivatalhajhászat boldogboldogtalan részéről; (JJgyvan! balfelöl)az a tűrhetetlen kenyéririgység minden szakma körében, a tanult és tanulatlan proletariátus nagysága és folytonos növekvése, a politikai, családi és mindenféle erkölcsök hanyatlása: mindez t. ház arra vall, hogy gazdaságunk egyoldalúsága következtében, a folyton növekvő állami és társadalmi igényekkel szemben és a fejlett szellemi erőhöz képest, aránylag igen kevés a jutalmazó, becsületes munka alkalma ez országban. (JJgy van! a bal- és a szélső báloldalon.) Azért meggyőződésem szerint, ha nem értjük meg azt, hogy minő jelentőséggel bir ezen legújabb gazdasági átalakulás; ha nem akarjuk belátni, hogy ez által az események logicája Európa minden életrevaló népét egy magasabb rendű culturára kényszeríti és hogy a kényszernek okvetetlenül engednünk kell: akkor meggyőződésem szerint t. ház, hiába lesz a tünetek minden gyógyí tása és hiába minden kuruzslás, mert akkor rajtuk segíteni valóban nem lehet. Felfogásom szerint a kormánynak ezen áramlattal szemben kettős kötelessége van, t. i. a termelés subjectiv és objectiv akadályait elhárítván, annak hasonló minőségű tényezőit hatályosbítani. Az alanyi mozzanatokhoz számítom én különösen a lakosság gyakorlati irányú nevelését és ez iránt a társadalom érdeklődésének lehető felkeltését, mert sokkal nagyobb életrevalóság nélkül, mint a minővel most dicsekedhetünk, ez a nemzet tisztességesen nem fog megélhetni. Ezen mozzanatok felkarolása már magában is oly nagy jelentőségű és elágazó feladat, hogy annak megoldása öntudatos, tüzetes terv nélkül helyesen nem lehetséges. A tárgyi mozzanatokat mindenekelőtt a termelés három főágánál tényleg meglevő akadályok elhárítása és a megindult hanyatlás lehető feltartóztatása képezik. Ezen része a feladatnak conservativ természetű és annak ugy a földbirtokra, különösen a kisebb birtokos osztályra, valamint, az ipar meglevő elemeinek íeníartására is ki kell terjeszkedni. A feladat második része a termelés tényezőinek hatályosítását tárgyazza. Itt alkotni, gyarapítani és szervezni kell, mert közgazdaságunk szervesítése nélkül minden intézkedés palliativ természetűnek és múlékony hatásúnak fog bizonyulni. (JJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az állam és társadalom terhei t. ház, igen nagyok. Ezen óriási terheket most egyetlen egy oszlopnak, a földmívelésnek kell viselni. Ezen terhek folytonosan szaporodnak, minek következtében azon egyetlen oszlop is roskadozni kezd. És miután mindennap, folytonosan egész erejére szükségünk van, kellőleg ki sem lehet javítani, hogy újból megerősödjék. Nem természetes-e tehát, hogy melléje egy másik oszlopra is szükségünk van, mely nem csak a teher egy részét veszi át, de a régi oszlop megmentését is lehetővé teszi. Életerős ipar kell nekünk t. ház, mely nélkül sem culturállam, sem intensiv mezőgazdaság nem képzelhető, annak létesítése tehát sok küzdelmet és sok áldozatot megérdemel. De hogy ez a küzdelem és ezen áldozatok czélra vezessenek; ahhoz nagy megfontolás és sok előkészület kívántatik. Egy pár rövid év múlva ismét bekövetkezik a nagy elhatározások ideje, (Halljuk! bálfelöl) azon elhatározásoké, melyek