Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-151

151. országos ülés < az ország gazdasági viszonyaira, tebát összes életműködésére megint mélyreható és maradandó befolyást vannak hivatva gyakorolni. Éz az idő a közélet embereire, különösen pedig azokra nézve, a kik a kormány rúdját tényleg kezükben tartják, e részben sem lehet a pihenés ideje, hanem annak a minden oldalról való tájékozódás korszakának kell lenni, hogy a nemzet alkalomadtán mindeme elhatározhassa magát, a mit gazdasági érdekeinek megóvása végett szükségesnek fog találni és ne legyen kénytelen mesterségesen alkotott, vagy az előrelátás hiánya folytán keletkezett kényszerhelyzetek miatt káros és teljesen soha többé helyre nem hozható ballépéseket tenni. A világgazdaság új alakulata t. ház, napjainkban rohamosan fejlődik. Ennek folytán a mi gazdasági helyzetünk követelményei is gyorsan szilárdulnak. Nem tartottam tehát helytelen dolognak az előbb mondottak alapján ezen életbe vágó szempontokra, melyekkel a nemzet közvéleménye elég gyakran és elég behatóan nem foglalkozhatik, már most tüzetesen rámutatni. (Helyeslés a baloldalon.) Nem állítom én, t. ház, hogy azon közgazdasági politikának^ mely megérti a kor intő szavát, nehézségei nincsenek, de ez nem tarhat engem vissza attól, hogy e széles látkörű politikát, mely egyedül vezethet társadalmi életünk regenerátiójára és pénzügyeink rendezésére, folyton ne ajánljam és előkészítését ne szorgalmazzam. És különösen szorgalmazom ez utóbbit a jelen alkalommal, midőn a kereskedelmi táreza körében személyváítozás állott be, mert kívánnom kell, bog}^ ezen változással egy időben lényeges irányváltozás is következzék be ottan. A kereskedelmi táreza eddigi t. vezetőjével szemben sem mulasztottam el sürgetni egy nagyobb szabású közgazdasági politika inaugurálását. Akkor ő vele szemben a társadalom is meglehetős követelőén lépett fel, azonban időközben munkássága által sikerült neki azt megkérlelnie. Mert ő csakugyan lankadatlan buzgalommal számtalan, magában véve ugyan fontos, habár a fődologhoz képest még is csak alárendelt jelentőségű teendőt végzett el, vagy készített elő. Legfőbb érdeme azonban, az én felfogásom szerint, ügyszeretetén kivül abban állott, hogy a közvélemény által nagy mérvben engedte magát befolyásoltatni és hogy az által a cselekvés útján előre tolni engedte magát és a közvélemény sok óhaját igyekezett teljesíteni. De midőn ezt nyíltan elismerem, politikájáról és működéséről a t. házban már egyszer mondott véleményemet nagyban és egészben fenn kell tartanom most is. A helyébe lépett új kereskedelmi minister nr akkor egy sorban küzdött velem b. Kemény Gábor akkori közgazdasági politikája ellen. (Halljuk!) Nem tudom, hogy most hivatva érzi-e magát ugyanezen politikát tovább folytatni, mert hiszen annak ellenkezőjét a minister ur tudtommal nem jelentette ki még eddig sehol. Pedig ezen politika lényegileg később sem változott. De hogyan is változhatott volna. Hiszen eddig legalább minden oda mutat, hogy abban a tisztelt cabineíben csak oly kereskedelmi ministernek van helye, a ki mint b. Kemény Gábor, ünnepélyesen vallja, a mit 1880. évi költségvetési beszédében mondott, hogy erős meggyőződése szerint alig van ministeri állás széles e világon, melynek vezetői annyira kénytelenek lennének sajiit egyéni nézeteikről lemondani, mint épen a földmívelési- és iparügyi ministerium vehetői. Az auspiciumok tehát, melyek között a t. minister ur átvette tárczáját, az általam jelzett nagy horderejű közgazdasági feladat megoldására valóban nem igen kedvezők. Csak kettő együtt képes engem e részben bizonyos mértékig megvigasztalni. Az egyik az, hogy a t. minister urnak ellenzéki korában nagyon helyes irányú közgazdasági nézetei voltak, a melyeket nyilvánosan épen az előbb említett alkalommal általánosságban ugyan, de annál erélyesebben adott elő. Továbbá én nagyon szeretem remélni, hogy a t. minister ur a mi legdrágább vezérelvünket, melyet ő is velünk együtt mindig nagy becsben tartott és a mely szerint nem mondunk és nem kívánunk mást az ellenzéken, mint a mit a kormányon, vagy a kormánypárton valósítani buzgón igyekeznénk, ezt az elvet nem fogja most utólagosan megtagadni és magától eldobni azon a helyen sem. Azon alapnézetei a t. minister urnak, melyeket az 1880. évi költségvetés tárgyalása alkalmával előadott s melyek akkor az én nézeteimmel meglehetősen megegyeztek — hiszen a t. minister ur szives volt azokra hivatkozni is, mint a melyek után a saját nézeteinek bővebb fejtegetése szükségtelen, ezen alapnézetei, mondom, a következők voltak: „Nem kísérleteket, hanem nagyszabású és minél gyorsabb eredményt biztosító reformokat kell alkotnunk, mert csekély az idő, mely előttünk van és már is nagyon sokat elmulasztottunk. Vajmi ismeretlen hazai viszonyainkkal is hazánk történelmével az, a ki elmaradásunk okát az önsegély hiányában keresi, mert nem lankadnak sem a magánosok, sem a társulatok, de mind a mellett fejlődésünket eddig még nem tapasztalhattuk és ma-holnap még keleti szomszédaink által is túlszárnyalva és a vissza nem pótolható időt elvesztegetve, még a legnagyobb erőfeszítéssel sem leszünk képesek anyagi, gazdasági vesztlinket meggátolni. Sokféleképen utánoztuk már a külállamokat, most azon tekintetben kell utá-