Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-151

154 tői. országos ülés dcczonber 12 1882 szerelni. A marseillei óriási 50 millió frank alaptőkével biró közraktári vállalat mellé az ottani kereskedelmi kamara egy másik hasonló vállalat létesítésén fáradozik. Marseille azonkívül már régebben összeköttetésben áll és ezt fenntartja a nyugat-svájczi gabonaraktárakkal Genftől egészen Baselig. Közreműködik a vasúti díjak leszállításánál és felhasználhatja ä Rhonet is, mely egészen Lyon-ig igon becses vizi ut. Más chimaericusabb természetű tervekről, a minő pl. az atlani óceánnak a földközi tengerrel való Összeköttetése a Caual du Midi irányában, Bordeaux és Narbonne közt, melynek czélja a gibraltári szoros elkerülhetése lenne a hajózásnál, nem is akarok beszélni, mert azon positiv adatok melyeket eddig szerencsém volt ugy az északra, mint a délre vonatkozólag felhozni, eléggé bizonyítják, hogy az érdekelt kereskedelem és tőke mikép fogják fel és készítik elő Európának gazdasági jövőjét. Természetesen ez a rendkívüli verseny első sorban a nyugoteurópai mezőgazdaságot sújtja, de annak közvetett hatása a mi mezőgazdaságunknál is észlelhető már. így pb a nyár folytán bekövetkezett rögtöni árhanyaílás ezen verseny tényleges jelentkezésének tulajdonítható. Az Arlberg pálya, a mely most épülőben van és a mely bennünket függetlenítend a bajor vasutaktól, fog ugyan javunkra nyomni valamit a latban; de annyi tényező hatását alig lesz képes ellensúlyozni, mert hiszen oly rendkívül nagy és folyton emelkedő áramlattal állunk szemben, melynek hatását az európai mezőgazdaságok sorsán most már concret alakban is észlelni lehet. Első sorban természetesen az angol mezőgazdaság sínli meg a jelzett versenyt, a mit kétségkívül bizonyít az is hogy az angol bérlő osztálynál az utóbbi időben rendkívüli hanyatlás mutatkozik. í876-ban például 400, 1870-ban 800 és 1879-ben már 1400 angol bérlő ment tönkre, Igaz ugyan, hogy az angol mezőgazdánál inkább ki van fejlődve a gyakorlati érzék és ügyesség, mint akármely más nemzetiségű gazdáknál, ennélfogva ők alka'mazkodnak is lehetőleg a változott viszonyokhoz, de ezen átmenet nagy kár és nagy veszteség nélkül ott is lehetetlen. És miután nagy osztályokat érint, társadalmi bajokat idéz fel, mert van bizonyos része, pl. az ir kérdés acut voltában is az amerikai versenyek. Nagy-Brittaniában pedig az a birtokkérdés bolygatására szolgál alkalmul. A földárak és a haszonbérek érezhetőleg hanyatlanak és ezen hanyatlás minden következményeivel együtt valószínűleg egy jó darab ideig ezentúl is fog tartani. Francziaországban hasonló észleleteket tehetünk, különösen a mezőgazdasággal foglalkozó vidékeken, a minő például Normandia, hol a hectáronkint 100—150 frankos haszonbérek mellett sorba buknak a bérlők. A németországi agrár-mozgalmakat és az ezek folytán keletkezett mezőgazdasági politikát reánk igen káros hatása után eléggé ismerjük. Svájczban valószínűleg nemsokára teljesen felhagynak a gabonatermeléssel és csak takarmány meg kereskedelmi növények termelésére fognak szorítkozni. — Ausztriában is érezhető a verseny hatása, a mennyiben ott is jelentékeny agrármozgalmak léteznek és a földbirtok kényszerű elárverezése is folytonosan növekszik, noha Ausztria jólléte általában nem hanyatlik, hiszen népessége emelkedőben van és ipara tagadbatlan lendületnek örvend. Ezen tények felsorolása után t. ház, azt hiszem, világos az, hogy legközelebb a magyar mezőgazdaságra is rákerül a sor, sőt én állítom, hogy a mi mezőgazdaságunk némileg máris benne is van azon válságban, melyet egyéb okok mellett a nyugateurópai nagy gabonabehozatal közvetett hatása idézett elő. Mielőtt azonban erről beszélnék, csak még két dologra kívánom a t. ház becses figyelmét felhívni. (Halljuk!) Az egyik az, hogy a keleti s különösen az úgynevezett levantei piaczok már oly szilárd kezekbe kerültek, melyekből azokat nem valamely kezdő iparos államnak, hanem régi erős iparállamoknak is bajos lesz kivenni. A velünk közvetlen szomszédos országokban ugyan még hódíthatnánk tért, de hiszen közgazdaságunk oly egyoldalú, hogy mi az ezen államokkal kötött kereskedelmi szerződéseknek is inkább csak árát adjuk meg, hasznot azonban belőlük aránylag kis mértékben tudunk meríteni. Ehhez csak még azt jegyzem meg, hogy épen az említett államokban, különösen Romániában komoly törekvések mutatkoznak belföldi ipar létesítésére, melyek sikere a vámtörvényhozás czélirányos felhasználása mellett külföldi tőkék és szellemi erők bevonása által nem is oly valószínűtlen dolog. A másik, a mire bátor vagyok utalni, az oroszok eljárása. E tekintetben hivatkozom az osztrák kormány által a folyó évi moszkvai nemzeti kiállításra kiküldött szakértő egyének jelentésére. E jelentés szerint a moszkvai kiállítás minden szemlélőt méltán és nagy mértékben meglepett azon haladás által, mely az orosz ipar terén átalában észlelhető. E jelentés szerint a haladás az 1873-iki bécsi, sőt az 1878-iki párisi világkiállítás óta is igen nagy, a mi leginkább feltűnik a vas, bőr és textil-iparnál. Megjegyzendő azonban, hogy épen a legjobb gyáraknál a szellemi munkát idegenek, francziák, angolok, németek és osztrákok szolgáltatják, ugy, hogy főleg a tőke és a nyers munkaerő orosz. Azonban az ottani iparosok körében igen