Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-150

150. országos ülés deezember II. 1882. 143 csak azon hibát nem követtem el, hogy föltételeztem a képviselő úrról, hogy tudomással bir oly dolgokról, miket Európaszerte mindenki ismer, a ki csak egy kicsit foglalkozik kereskedelmi és forgalmi ügyekkel, hogy t. i. létezik egy középeurópai úgynevezett német vasúti egylet, melynek tagjai nemcsak németek, hanem belgák, francziák, oroszok és hogy ezen nagy egyletnek, a mely lehetővé teszi azt, hogy a legkisebbi magyar állomásról lehet az árút elküldeni a legkisebb külföldi, közép-európai állomásra directe, a mely lehetővé tette a jó tarifa és kereskedelmi összeköttetések létrejövetelét, ennek bizonyos szabályai vannak, a mely szabályoknak egyike, hogy a különböző nyelvek között felállíttatott egy nyelv, hogyha a mi kocsink elmegy Belgiumba, Hollandba, Schleswig-Holsteinba, Muszkaországba, hogy az ottani vasúti tisztviselő értse, tudja, hogy hova küldje vissza azou kocsit, hogy kivel van tulajdonképen összeköttetésben. Ezért kellett elhatározni, hogy a nagy egylethez tartozó kocsikon ott legyen apró német hetükkel felírva az illető társulat czíme. Ne méltóztassék hinni, hogy ez a németek előtt való meghajlás. Azt méltóztatik mondani, hogy a közönségnek nem tudom micsoda érdekét akarom szem előtt tartani, Igenis, azon nyilvános táblák, melyek az átjáróknál veszélyes helyeken vannak, azok a közönség érdekében vannak ott, bogy figyelmeztetve legyenek, hogy oda ne lépjenek, mert veszélynek teszik ki magukat és megbüntettetnek. Ha elmegyünk egy olyan vidékre, amilyen van Magyarországon elég, a hol legfeljebb a szolgabíró és a falusi jegyző tud magyarul, hát ott, mit érne a magyar feliratú tábla? Az ilyen táblák a lakosság túlnyomó többségének nyelve szerint a magyar mellett németül, oroszul, tótul vannak irva, t. i. azon nyelven, a melyet az illető lakosság ért. A hol a lakosság legnagyobb része magyar, ott csak magyar a felírás van. Á polgárok személyes biztonsága kívánja az ilyen intézkedést. (Helyeslés jobb/dől.) Elnök I Szólásra többé nincs senki feljegyeve, a vitát bezárom. Minthogy időközben a határozati javaslatot tíz képviselő ur aláirta, e szerint Pázmándy képviselő urnak joga van a zárszóval élni. Pázmándy Dénes: T. ház! Én nem akartam a külföldi példákra hivatkozni, azonban Ivánka képviselő ur épen a külföld szempontjából akarta bebizonyítani, hogy határozati javaslatomra szükség nincs és minthogy én is jártam a külföldön és körülbelől ismerem az ottani szokásokat, épen az általa érintett tekintetekből mondhatom, hogy kétszeres, háromszoros szükség van az én határozati javaslatomra, a mint azt bátor leszek bebizonyítani. A német vasúti egyletnek, a melynek a magyar vasutak is tagja, mint Ivánka képviselő ur monda, van több más külföldi tagja is, de egyetlen egy külföldi vasút, a mely ezen egyletnek tagja, nem használ idegen nyelvet. Sem a frauczia, sem a belga, sem a hollandi, sem az orosz waggonokon egyetlen idegen betű sincs, tehát valóságos anomália, mikor a többi államok nem követik, hogy mi legyünk egyedül, a kik e réven a germanisatiot megengedjük. Ha kimennek a waggonok a külföldre, hiszen méltóztatik tudni jobban, mint én, hogy a waggonfeliratoknak megvan a maga sémája, hogy az illető hivatalnok, mikor látja, M. Á. V. vagy más német vagy chinai feliratot: kikeresi a maga könyvében, hogy az a waggon micsoda társaságé, hová megy és egyszerűen haza küldi. És így is történik, pl. százával jönnek—mindennap tetszik látni — az oláh waggonok, azért egy sem téved el és nem téved máshová, daczára, hogy feliratai csak oláh nyelven vannak szerkesztve. De a külföld példájára is tetszett hivatkozni. A mi ezt illeti: tudvalevő dolog, hogy a legkisebb államok oly szigorúan viszik keresztül és nemzeti féltékenységgel őrzik azon jogukat, hogy midőn az ember egy határszélen átjut, ott nem látni mást, mint valamennyi átjárót és mindent az illető nemzetnek a színeivel kifestve, ott nem kiáltják a státiónak a nevét, sem egyátalában a publieummal való érintkezés nem történik más nyelven, hiszen minden áron meg akarják annak az utasnak mutatni, hogy vegye észre magát, hogy most mór más országban vau. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt teszi minden állam Európában, mert tessék csak egyetlen egy államot mondani, kivéve Törökországot, a hol az egész ügykezelési nyelv franczia, melyben a közönséggel való érintkezés a vasúton pl. két nyelven történnék. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi a külföldet illeti, van egy más ok is, a mely igen erősen szói épen a mellett, a mit Mocsáry t. barátom mondott, hogy mi őrizzük ä mi nemzetiségünket ós mutassuk meg a külföldnek, hogy az itt Magyarország. Mert mi történik itt: nekem száz meg száz emberrel van alkalmam együtt utazni Magyarországon; mikor azok azt hallják pl. Pozsonyban, hogy : >Pressburg, vier Minuten" s azt látják, hogy ott elkezdve az újság- és gyümölcs-árusoktól, mindenki németül kiabál, hiába beszélek én aunak a külföldinek, hogy ez már Magyarország, hogy ez már magyar város, 8 azt hiszi, hogy nemaeti chauvinismusból beszélek, (Ugy van! a szélső bal-