Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-150

150. országos ülés szerint eszközöltetett. Egy helyütt közelebb, más helyütt távolabb voltak a gátak és köztük semmi összhang nem volt. Mindnyájan, a kik figyelemre méltatták azokat, a mik a Tiszaszabályozás kérdésében közelebbről elmondattak és közrebocsáttattak, méltóztatnak tudni, hogy a szabályozás felül kezdetett és hogy általában véve, a töltés távolság Szegeden felül sokkal nagyobb, mint Szegeden alul és — mint bátor voltam ép az imé.t felemlítni — egész rendszertelenül épittettek a gátak. Mindezen tekintetekben igen lényeges változás állott be az által, hogy az egész szabályozási tervezetekben, a Tiszának a nagy hegyek közül való kijövetelétől Titelig, fővonásban tekintetbe vétetvén, megállapittatott— a külföldi szakértők tanácsait is meghallgatván — hogy nemcsak Szegeden alul nagyobbnak kell lenni a töltéstávnak, mint azon felül. Megállapittatott, hogy mily méretűeknek kell a töltéskenek lenni, mily távolban és mily módon épittessenek; megállapittatott az, hogy többé meg nem engedtetik — és tényleg meg sem engedte a kormány — hogy ezen rendszerbe nem illő művek eszközöltessenek, ugy hogy 1878 óta áívágások Csongrádon felül egyátálában nem történtek s a mi átvágás azóta történt, az mind lejebb eszközöltetett. Főgondja a kormánynak — és ez már elvileg ki volt mondva a múlt évben — a Szegeden alul levő jelenlegi átvágásokat kiképeztetni, azokat kotortatni, illetőleg kibővittetni; e mellett közvetlen feladata az volt: az ott egymáshoz igen közel álló párhuzamos gátakat hátrább tenni, ugy hogy a helyett, hogy mint eddig, 3—500 méternyi gáttávolság legyen a Szegeden alul levő szabályozásnál, 7 — 800 méterrel vitessék keresztül, a Szegeden felülieknél pedig 6—700 méterrel, mert igen természetesen, ha megtolul a felülről jövő viz, a csekély távolságú töltések közt lemenni nem tud és ez mindenhol katastrophákat, kiöntéseket és oly viznyoniást okoz, a mely mindenesetre csak szerencsétlen viszonyokat teremthet a lakosságra nézve. A mi a most felszólalt képviselő ur kívánságát illeti, hogy ezen viszonyokat a kormány tanulmányoztassa, a kellő terveket elkészíttesse, kijelenthetem, hogy hiszen ezen munkálatok folynak ; méltóztassék elhinni, hogy oly megbízható és szakavatott emberek foglalkoznak ez ügygyei, a kiknek munkájában meg lehet bizni. Igen természetesen, a mi hosszas időn keresztül elhanyagoltatott, azt egyszerre megjavítani lehetetlen. Én constatálom, hogy 78—79 óta a Tiszaszabályozás rendszeresen folyik. Ezen rendszerben jelentékeny változtatások eszközöltettek, megtartva egyébiránt, a töltésezés és átmetszések keresztülvitelét. Ezeket voltam bátor előadni. (Helyeslés jobbfelöl) deezember 11. 1882 J39 Elnök: A tétel nem támadtatván meg, azt hiszem, hogy a 136,500 frt megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): 7. Az egyesült Körős folyónál az átmetszések kiásatására és bővítésére 500,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): 8. A budapest-zimonyi vasút és szárnyvonalainak építésére 8.000,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassd): 9. A honvédelem szempontjából egyes köz- (állami és törvényhatósági) utakon sürgősen szükségelt hiánypótlásokra 600,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): 10. Uj távirda-vonalak kiépítésére 50,000 frt. Elnök; Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa): Összesen 12.799,948 frt. Elnök: Megszavaztatik Rakovszky István jegyző (olvassa): A m. kir. vasutak 1883. évi előirányzata. Üzleti kiadások összesen 12.346,490 frt, Pázmándy Dénes: Egy oly kérdésben kívánok röviden szólni, a mely, azt hiszem, az egész háznak tetszését meg fogja nyerni. A vasutaknál és gőzhajó vállalatoknál dívó germanismus ellen akarom a t. ház véleménynyilvánítását előidézni. Tudjuk azt, hogy 67 óta már sok kísérlet tétetett arra nézve, hogy közlekedési vállalataink megmagyarosittassanak. De ezen magyarosítás mindig hajótörést szenvedett, illetőleg oly lassacskán haladt előre, hogy ezt nézetem szerint Magyarország képviselőháza nyugodt lélekkel nem nézheti. Az egész világon, Európa összes államaiban, még a legeslegkisebben is mintegy megdönthetetlen elv gyanánt van elfogadva és keresztülvive, hogy mindenhol az államnak hivatalos nyelve egyszersmind a közlekedési hivatalok nyelve is. Hogy ne hivatkozzam nagy államokra, csak a szomszéd Oláhországra mutatok és azt hiszem, hogy mi e tekintetben nem maradhatunk hátra. Magyarországban oly anomalisticus a helyzet, hogy nemcsak a külföldi társaságok, hanem még a magyar társaságok is, mindig a német nyelvet használják hivatalos nyelvül és e tekintetben a magyar államvasutak igazgatósága jó példával jár elöl. Ugyanis a magyar államvasutak legújabb építkezéseinél, például a zimonyi vasútnál, a magyar feliratok mellett mindenütt ott vannak a német feliratok. A magyar államvasutaknál épen a legújabb időben a waggonokra a magyar feliratok alá szintén a német feliratok is kitétetnek. Mi értelme lehet pl. annak, hogy egy olyan vasuttársulat, mely különben jó magyar szellemet tanúsít, mint pl. a magyar nyugoti vasuttársulat, 18*