Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-149

140. országos ülés dsczember 9. IS82. 117 közepét, honnan a hajók a holt mederig vontatandók voltak. Midőn e tételek meg voltak állapítva s egyenként azokat megvizsgáltuk és kiirtuk magunknak a számokat, Szojka főmérnök maga mondta a sárhajó köbméter-tartalmát s ezen hiteles tételekből kiszámítván, kiderült, hogy az államtitkár ur által itt a képviselőházban mondott 55 kr. voltaképen 5 és Vä kr. De sőt ezen 5VJ krbán már benfoglaltatik a sárhajók beszerzési költségének 10 év alatti törlesztési összege is. Tallián alispán ezen vizsgálati jegyzőkönyvet aláirta, aláirta Szojka főmérnök, aláirta még két más királyi mérnök és én. Ezen jegyzőkönyv is felterjesztetett a ministerelnök urnak, a többi irományokkal együtt. A ministerelnök ur itt a házban azt mondta, hogy átnézte ezen irományokat személyesen és hogy, ha a jegyzőkönyvek hitelességgel még bírnak, mert kell, hogy bírjanak is, a ministerelnök urnak a házban tett nyilatkozata után, ennélfogva az erre vonatkozó jegyzőkönyvnek is általa hitelesség tulajdonítandó. Tallián alispán többi vizsgálati jegyző köny veire, melyek pedig meglehetős elfogultan és hibásan vitettek keresztül, de erről mégis, nem tudom mi okból, hallgatni tanácsosnak látta-e, vagy figyelmét kerülte ki ? — elvárom erre nézve a ministerelnök ur válaszát; mert a j egyzőköny vek alapján jelentette ki azt. hogy az összes folyammérnöki tisztviselők ellen semmi sem bizonyult; és ártatlanok és mindenesetre ezélszerú'nek találnám azt, hogy a törvényhozó testület által és ne csak én általam szállíttatnék fel az államtitkár ur, ki a legelső műszaki közeg az országban, mondja meg, hogyan tehet ily állítást a törvényhozó testület előtt az egységárakra nézve ? Mert ha egy laieus képviselő téved, az megezáfolható a szakemberek által. A laicusnak nem állanak rendelkezésére az irományok és nincs alkalma betekinteni a ministeriumok irataiba, szóval, nincs mindaz rendelkezésére bocsájtva, mint a ministerium műszaki közegeinek. És épen azért előfordulhatott az, hogy én állítottam olyan dolgot, a mi talán nem volt minden tekintetben való, de azon állításaimat azonnal alaposan meg is ezáfolták a t. urak, a mi nem volt való, arról azonban hallgattak, a mi igaz volt; de sőt előfordult, mint ez esetben is, hogy részünkről még nem való dolgokat is állítottak. Itt mindenesetre csak egy jelentéktelen kis pont tévedés van, az 55 kr., s az 5\5 kr. közt. Lehet, hogy a ház többsége majd még ezt is megbocsáthatónak találja! De most kérdem, hogy miután a Tiszánál az utóbbi években csakis ezen Deutsch vállalkozó volt, ki ezen földmunkálatokat végezte, 9 évig, mint az államtitkár ur elismerte, volt vele szerződés kötve, mely szerződés egy évre meghosszabbíttatott s azután ismét nyilt tárgyalás volt, melynél Schaar Ede, Deutschnak egy mérnöke kapta meg a vállalatot, szóval más vállalkozó az utolsó évtizedben nem vállalkozván a Tiszánál, természetes, hogy ha azok. kik nem ismerik a tiszai viszonyokat, miután az államtitkár ur olyan nyilatkozatokat tesz, hogy 55 krha kerül csak a föld elhordása a vállalkozónak és a baggerreli kiemelés 18 krba, ez már maga 73 krt tévén ki, midőn —mondom — az államtitkár ur 73'krról is beszélt, mikor felhozta, hogy 1 frt 24, 95 és 73 krba kerül a felső rétegnél a baggerozási munka, holott az 1879. árlejtési árak szerint í frt 24 kr. fizettetett a 0 ponton aluli, 95 kr. a felső rétegért, akkor hogy nem vállalkozik senki más, mint legfeljebb Deutsch: ez természetes; s hogy Deutsch pedig felszólalásom folytán nem nyújtott be ajánlatot, az szinte csak természetes, mert tüntetni igyekszik. Mikor a múlt évben a képviselőház előtt jeleztem, hogy visszaélések a 95., 96. és 97. átvágásnál történtek, Horváth Gyula képviselő ur kelt fel azon oldalról és határozottan állította, hogy Szojka szegedi királyi folyammérnök egész határozottsággal kijelentette, hogy felszólalásom előtt két hónappal, azaz november 1-én két másik mérnökkel személyesen felvette ezen átvágásokat és állíthatja, hogy a vállalkozó nem csak kevesebbet nem végzett a 79. évben szerződésszerűleg végrehajtott munkánál, hanem a kikötöttnél több munkát teljesített. Eszerint talán ingyen dolgozott az országnak többet?. Ugyanazon mérnök volt a közigazgatási vizsgálatnál mint szakértő alkalmazva, kire Horváth hivatkozott és mégis daczára az általa czélbavett meghiúsító kísérleteknek, még is kiderült s maga kénytelen volt elismerni, hogy Horváth képviselő urnak tett állítása nem igaz. Miután a vizsgálat kiderítette, hogy csakugyan nem áll ezen állítás, mert a visszaélés eonstatáltatott, ennélfogva mit tételezhet fel az ember egy oly folyammérnökről, ki egy képviselőnek azt állítja, hogy az összehasonlítást megtette a 79. évi collaudált térkép és saját felvétele közt. Mert ha ez állana, akkor neki magának reá, kellett volna jönni azonnal a visszaélésre; de sokkal valószínűbb, hogy nem hasonlította össze és ennéltogva a törvényhozó testület elé szándékos hazugság hozatott. Készemről azonban azt hiszem, hogy ez nem meggondolatlan könnyelműség — de az illető mérnöktől szándékos bűnpalástolás volt; s azon tisztviselő még ma is mint főhivatalnok működik. Ha ily esetek fordulhatnak elő, ugyan melyik vállalkozó merészelne vállalkozni egy ily folyammérnök ellenőrzése ég felügyelete alatt a további, vagy a leendő munkákra, hiszen ettől még az is kitelnék, hogy csak azért, hogy meghiúsítsa emelt vádam és állításaim valódiságát, azon működnék, hogy a tisztességes vállalkozó minden körülmények