Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-149

119. országos ülés deessember 9. 1882 111 sem fogadtatik el. Hogy melyik eljárás volt mérsékeltebb vagy helyesebb, méltóztassék ezt ebből megítélni. (Helyeslés a jobboldalon.) Szilágyi Dezső: (Felkiáltások a jobboldalról: Nincs joga szólani! Felkiáltások a baloldalon: Sálijuk ! Halljuk!) T. ház! Kénytelen vagyok a háztól személyes kérdésben újra szót kérni. (Halljuk!) A képviselő ur azt mondja, hogy abban, midőn azt állítottam, hogy korábbi nézetei szerint én rendesen nem voltam elég éles, beszédeimet rendesen helyeslésével tisztelte meg, de rendesen ezt jegyezte meg: jól volt, esak még egy kissé élesebb lett volna; mondom a képviselő ur szerint ezen állításom túlzás vagy valótlan. Lukács Béla (közbeszól): Tessék választani! Szilágyi Dezső: Vagy valótlan és akkor nem túlzás, vagy túlzás és akkor nem valótlan. Másik megjegyzésein az, hogy a képviselő ur eljárási módjáról e házban mindenki meggyőződhetik, ha előveszi a képviselőház naplóit és miután nem csak mint képviselő, de hírlapírói minőségben is küzdött a kormány ellen, ha előveszi a képviselő urnak „Közvéleménye czímíí lapját és abból elolvassa saját neve aláírásával megjelent ezikkeit, melyekben mindig a legélesebb, a leghevesebb és iegtámadóbb jmlitikának volt barátja az, a ki most önöknek báránybőrben mutatja be magár. (Elénk tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Elnöki Szemrehányás tétetik nekem, hogy kétszer-háromszor is felszólal egy-egy képviselő ; bocsánatot kérek, vannak oly esetek, midőn nem párt, hanem egyes képviselők támadtatnak meg. Ilyenkor meg kell engedni. (Helyeslés.) Veszter Imre : T. ház ! Mióta én e háznak tagja vagyok, már ismételve rá mutattam amaz óriási veszélyekre, melyekkel a Mura folyó hazánknak egy szorgalmas nép lakta termékeny vidékét folytonos rettegésben tartja, mert vég-elpusztítással fenyegeti. E tárgybeli felszólalásaimnak azonban mindeddig nem igen volt gyakorlati eredménye. A t, közlekedési minister ur t. hivatali elődei minden felszólalásom alkalmával elismerték ugyan, hogy nagy a baj és sürgős a segítség szükségessége, azonban a helyett, hogy kissé belenyúltak volna az államkincstár zacskóiba, melybe pedig az érdekelt vidék csak egyenes adókban évenkint körülbelül 200,000 frtot juttat, mindig az önsegélyre utalták a vidéket s a viz szabályozási társasulás módozatait ajánlották. Ez orvoslási mód azonban a Muránál egyáltalában nem alkalmas, mert teljesen hiányzanak mind azon előfeltételek, melyek a vízszabályozási, vagy vizmentesitési társulatok indító okát, czélját és feladatát képezik. Az én felfogásom szerint t. i. a vízszabályozási társulatok alapeszméje az, hogy olyan földek, | melyek, minthogy víz alatt állanak, nem használhatók, a mezőgazdaságnak és földmivelésnek megnyeressenek. A Muránál azonban ilyesmiről nincs szó és e tekintetben itt nincs mit nyerni. A Muránál az a kérdés, hogy már létező és mívelés alatt álló virágzó szántóföldek és rétekei ne sodortassanak s a Muraparton fekvő népes községek el ne pusztíttassanak. A Mura — nem ugy mint például a Tisza-inundatió, hanem az által okoz károkat, hogy medrét minduntalan változtatva, előre megnem határozható helyen és időben rombol és pusz tit. Ezen folyónak tulajdonkéjieni ártere nincs s ennélfogva az érdekeltségi arány, mely pedig minden vízszabályozási társulatnak egyik alapfeltétele, meg sem határozható. Ehhez járul még, hogy a birtokszabályozás a Mura mentén többnyire ugy történt, hogy a volt jobbágyság csaknem mindenütt a folyó partjain, vagy azokhoz közel kapta ki birtokát, míg ellenben a nagybirtokosok a folyótól távo labb eső magasabb helyeken hasittatták ki birtokillet ményöket s ennélfogva ezek és amazok közt érdekközösség nincs s nem is lehet. En meg vagyok győződve, hogy ezen az utón, t. i. a vízszabályozási társasulás utján, a bajon segítve nem is lesz soha. Megpróbálta már a vármegye így is, amúgy is: de bizony a dolog nem ment sehogy sem. Hogy az országot egy nagy csapástól, mely innen fenyegeti, megmentsük, arra csak egy lehető ut van s ez az, hogy a t. kormány komolyan és őszintén magáévá tegye ez ügyet és a Murának magyar részét az országosan szabályozandó folyók sorába vegye fel. (Helyeslés.) Ez, azt hiszem, az országnak nemcsak érdeke, [ de kötelessége is. Kötelessége különösen azért, | mert mi nekünk a Murával csak azóta van bajunk, | a mióta ezen folyónak stájerországi része ott egész ] hosszában szabályozva lett, mi által a stájerek a | veszélytől megmenekedve, annak egész sídyát mesj terségesen a mi nyakunkba zúdították. (Ugy van!) Már pedig, t. ház, ott, a hol egy szomszéd ország: országos támadásával állunk szemben, ott az egyes emberek, vagy egyes községek önsege1 lyére utalni sem nem gyakorlati, sem nem méltáI nyos dolog. (Helyeslés balfelől.) Itt az országos támogatásnak és védelemnek van helye és mulhatlan szüksége. Hiszem pedig ezt annyival is inkább, mert a Mura-szabályozás kérdésének nemcsak közgazdasági és közlekedési, hanem politikai jelentősége és érdeke is van. Ezen vidéken hazafias horvát és vend-ajkú nép lakik, a melynek tőlünk váló elhódítása a délszláv aspiratiók egyik íőtendentiáját képezi. (Ugy van! balfelöl) Ezzel szemben mutassa meg a magyar országgyűlés és kormány, hogy e népet meg tudja becsülni. Terjessze feléje védő karját, segítsen rajta erélyesen és gyorsan az elemekkel való küzdelemben. És ha a magyar állam ez által jó akaratát, jó szándékát, erélyét és hatal' mát manifestálja, higyjék el, ezen szabályozási